Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

418 kai is bírnak ; olyannal, amelyet nem csupán a külső körülmények, ha nem a saját belső szerkezetük is meghatároz. Mégsem tudnánk ezt a tapasztalatot a törvényszerűség erejére emelni, mert ha azt kellene föltételeznünk, hogy az egyes tudományok közös végső alapanyaga törvényés szervezetnélküli, akkor ez a föltevésünk minden más állitásunk vagy tapasztalatunk értékét lerontaná. De más ok is involválja, hogy a tudományok közös alapanyagával külön tudomány foglalkozzék. Az egyes tudományok speciális célok szolgálatában állanak. Kiragadnak az ismeretvilágból bizonyos jelenségeket és csakis azokkal és azoknak más jelenségekhez való viszonyaival foglalkoznak,'_így a zoológia csakis az állatvilággal, a fizika a konkrét testekkel, a matematika a konkrét testek szám- és alakviszonyaival, a logika az abstrakt észismeretekkel, a psychologia az egyes emberi individuumok lelki életében nyilvánuló közös vonásokkal és igy tovább. Az egyes speciális" tudományok tehát értéktudományok: miután az ismeretek komplexumából csakis bizonyos jelenségeket méltatnak figyelemre, a többi jelenségeket ebben a viszonylatban okvetlenül kevesebbre értékelik. Szükség van tehát olyan tudományra, amely a speciális célokat szolgáló, mintegy a jelenségkomplexum speciális szerveiként működő egyes tudományokat megelőzze és egyedül a tudományok szervezetlenebb ősanyagával, a hiedelem, a vélemény, a képzelet, a szokások, a hagyományok stb. óriási kontingensével foglalkozzék. Ez a tudomány a maga egészében nem tűzvén ki specifikus célokat, 'ahelyett, hogy értéktudomány lenne, minden értékelés előtti, általános természetű tudomány lehet, egyszerűen konstatálván a természet és az ember kölcsönhatásában kevésbbé szevezett jelenségek állapotát: esetleges törvényszerűségeiket és törvényszerütlenségeiket egyaránt. Anyagának minden tudománnyal vonatkozásban levő természeténél fogva azonban a hiedelem, a vélemény, a szokások kontigensének tudománya különös céllal is bírhat: propaedeutikája lehet az összes specifikus tudományoknak, mutatván azt, hogy ami azokban már igen megszervezetten mutatkozik, milyen egyszerűbb formákból fejlődhetett ki. További feladata pedig, hogy anyagának általános természeténél fogva propaedeutikája legyen annak a tudománynak, amely az összes specifikus tudományokat mint szintén általános, de egyúttal összefoglaló tudomány betetőzi; a filozófiának. A filozófia az összes számunkra adott jelenségeket, konkréteket és abstraktakat egyaránt igyekszik minél tökéletesebben megmagyarázni. Jelenleg ugyan még mindig abban a tévhitben van, hogy az emberi elme elérheti ezt a maga speciális eszközeivel, a fogalmakkal (legyen az akár a logika, akár a psychologia segélyével megkonstruált idea vagy fogalom). A filozófia ilyképpen rationális konstrukciók túlbecsülése (Spencer, Comte, Hegel), vagy mint a logizmus hívei (Bolzano, Hussert s követőik) teszik, a végső rationális formáknak s azok keresésének minden másnál előbbre helyezése által épúgy az értéktudomány szintjén van, mint a többi tudomány.1 Mindenesetre nagy szükség van tehát arra, hogy a filozófia mellett legyen egy olyan, szintén általános természetű tudoi A mainap a filozófia terén annyira uralkodó logizmus híveivel szemben