Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

411 lásuk első megindulásaira nézve láthattunk és e vizsgálat során a tudományok végső értékeléseire nézve máris megállapíthattunk, vegyük behatóbban vizsgálat alá, amit manapság a néplélektan terrénumának tételezhetünk, hozzászámítva a többi tudományokhoz való viszonyát is. * * * Ha közvetlen vizsgálat alá vesszük a néplélektan föltételezett anyagát, azt találjuk, hogy aránylag nem sokat különbözik attól az ősanyagtól, amelyből a többi tudomány lehasittatott Épen úgy, mint abban, chaotikus egységben foglalnak helyet benne a primitiv szokások, mithikus elemek, nyelvi, képzeleti és ismereti termékek és mindezeknek a történet folyamán való továbbalakulása. A tudományok elkülönülése ezt a hatalmas coruplexumot nem fogyasztotta lényegesen, mert mindaz, ami a tudományok kiválása folyamán hiedelemnek, előítéletnek, babonának, szóval oda nem tartozó anyagnak nyilváníttatott, újra csak ezt a chaotikus világot szaporította. Ha tehát ezt az óriási anyagot összehasonlítjuk azzal, ami a tudományok külön-külön kialakult és szervezett anyagát teszi ki, joggal mondhatjuk, hogy a néplélektan anyagához képest az összes tudományok anyaga körülbelül olyan viszonyban van, mint a Napból kilövelt vagy levált bolygók összes anyaga a Nap anyagához képest De még tovább mehetünk. Ha az egyes tudományokban m a i n a p megszerveződött anyagot vizsgáljuk, legtöbbször azt találnók, hogy az egyes tudományoknak igen nagy része, még elég szervezetien állapotban, csak lazán függ össze a központi kijegecesedett tudásmaggal. A tudományoknak ez a laza anyaga minden pillanatban ki van téve annak, hogy leválik és legfeljebb csak a kisebb része fog a már kijegecesedett részhez szorosan hozzákapcsolódni, a többi anyag pedig mint hiedelem, előítélet, félremagyarázott tudományanyag kilökődik és mint ilyen előbb-utóbb újra csak a néplélektan: a nép és közhit, a nép és közszokások szinte mindent magába nyelő anyagát fogja szaporítani. Sem kitűzött célunk, sem terünk nem engedi, hogy ezt az utóbbi álláspontunkat minden egyes tudományra nézve igazoljuk. Úgy véljük azonban, hogy az elégséges példa felsorolása s a baconi szempont: hogy a legjellemzőbb esetek kiemelése fölér sokkal, szintén célunkhoz vezet. Az egyes tudományok közül legkevésbbé kialakult állapotban van a szociológia, amelyben még a más tudományoknál kijegecesedett részek is rendkívüli lazaságot mutatnak. A szociológia müvelói még ott tartanak tudományuk sokszor homlokegyenest ellenkező meghatározásainál és felosztásainál. Mit tarthatunk azután az olyan tudomány részletkutatásairól, amelynek alapfogalmai nincsenek távolról sem tisztázva'? A legteljesebb zűrzavar uralkodik például arra nézv e, hogy milyen erők hozták létre és tartják fenn magát a JtársadalmaL1 Hogy azután a különböző fel1 Bernheim szerint a társadalmat létrehozó tényezők: 1. fizikaiak, 2. psychikaiak, 3. kulturálisak; Comte szerint: 1. az éghajlat, 2. a talaj, 3. a faj; Spencer szerint: I. külsők: 1. a természet eredeti állapota, 2. az emberi behatások alatt módosult természet, 3 a •társas halmaz növekvő nagysága*, 4. c a társas egész és a társas egységek társas kölcsönhatása*, 5. ca társadalmak egymásra gyakorolt hatása*, 6. ca társadalmi élet szellemi termékei*; II belsők: e-az egyének testi és 27*