Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

38S jelentőségű törvények kezdeményezésére s általuk nemzetünknek s külö­nösen a nemzet gerincének, a középosztálynak megmen­tésére vállalkozott. Anélkül, hogy elődje úttörő munkásságának jenle­tőségét kisebbítenók,1 elismerjük, hogy lelkünkbe először ő öntött bizal­mat s a forradalom óta ő volt pénzügyminisztereink között az első, aki a hadseregre és a külpolitikánkra vonatkozó fájdalmas, de szükséges kijelentéseivel meg tudta nyerni a külföld bizalmát. Elismerjük, hogy e kettős bizalomra támaszkodva s a jó szerencse áltat is támogatva, senki egy nemzetnek külföldi fictiv adósságát annyi milliárddal2 még nem apasztotta, mint egyetlenegy fillér törlesztés nélkül, pusztán pénzünk értékének javítása útján, ő. Elismerjük, hogy az ő cs'odálatos rábeszélő és meggyőző ereje nélkül aligha sikerült volna ősi bűnünktől a «vitam et sanguinem, sed avenam n o n»-féle politikától szabadulni s a nemzetgyűlés útján a haza oltárára nemcsak életet, vért és szép szava­kat, de a nemzeti vagyonnak egy tekintélyes részét is f e 1 a j á n 11 a t n i. Mi ugyan nem hisszük, de a nenr</< m< meghajolt azon érvei előtt, hogy a vagyon megváltásának a b»' . I f» s r a támasz­kodó és az egyéni körülményeket figyelembe vevő modern rendszerét a mi sajátságos adminisztratív viszonyaink t zött alkalmazn s pénzügyi szervezetünkkel végrehajtatni lehetetlen; vahi. ni pr; szük azt sem, de a nemzetgyűlés elhitte, hogy a 70—80 milliárd, cr\c zett vagyonváltság «j a v a r é s z é t» a személyi rendszer «óriási költsegCj felemésztenék)).3 Hiszen Wekerle óta a mi törvényhozásunk is alkotott s a mi pénz­ügyi szervezetünk is végre tudott hajtani olyan adótörvényeket, amelyei bevalláson, az egyéni körülmények figyelembe vételén, egyszóval az ú. n személyi rendszeren épültek fel. S ezen adók, valamint szár > más adónk kivetési munkálataiban rengeteg olyan, az egyes adózók vagyoni állapotára vonatkozó adat van, amelyeket a bevallások ellenőrzésére fel­használni s amelyek révén a bevallások szavahihetőségét büntetések nélkül is kikényszeríteni lehetett volna. Ezzel szemben azonban el­ismerjük, hogy egy mindenkit egyszerre megadóztató vagyon­váltságot — ha még olyan modern és igazságos is a rendszere — a n e m­zetgyűléssel elfogadtatni nehéz lett volna. Elismerjük, hogy a «d i v i d e e t i m p e r a» elvét alkalmazva, könnyebb volt a vagyon­kategóriákat, illetve a mögöttük álló társadalmi rétegeket egyenként és k ü 1 ö n-k ü 1 ö n rovatni meg vagyonváltsággal; elismerjük a nagy­szabású voltát annak a gondolatnak, amely a nemzetgyűléssel az ő össze­tételénél fogva legelőször a letéteket, betéteket s a részvény­társasági vagyont dézsmáltatja meg, s amely az idevágó törvény 1 «A bevételek fokozása terén az egyenes adóknak, a jövedelem- és vagyon­adónak szerintem talán túlságos nagyságát. . . Korányi hagyta rám és én csak az eredményt aratoma. Lásd Hegedűs 1921. VI. 21-iki beszédet. Napló 6. old. 2 Saját kijelentése szerint 32 milliárd K-val. Lásd Bpesti Hirlap 1921. VII. 9. szám. A hajdúmegyei gazdákhoz intézett beszéd. 3 így érvel Hegedűs az I. váltságtörvény miniszteri indokolásában.

Next

/
Thumbnails
Contents