Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

356 és pótadó együttes összege az örökség 90%-á t felül nem múlhatja s következéskép a hagyatéknak csak 9/io része illetheti a kincstárt, a többi Vio rész az örökösöké. Ezzel azonban a törvényhozó nagylelkűsége még távolról sem merült ki! A 28. §. utolsó bekezdése szerint u. i. különbséget kell tenni aszerint, hogy az örökhagyó mikor hal meg ? Ha oly szerencsétlen volt, hogy a törvény megalkotása után m é g 15 é v i g é 11, akkor nincs kegyelem: örökösei kötelesek az örökösödési adót és pótadót teljes egészében megfizetni. Ha azonban oly szerencsés volt, hogy e siralom völgyéből hamarább elköltözött, akkor minden olyan egész esztendő után, amelyet 1935 és 1925 között meg nem ért, l°/o-kal s minden olyan egész esztendő után, amelyet 1925 és 1920 között meg nem ért, 2°/o-kal kell mérsékelni az örököseire kiszabandó örökösödési adót és pótadót. Ha kutatjuk e nagylelkűség okát, kiderül, hogy a német szocialista törvényhozás azért jutalmazza a minél korábbi elmúlást, mert nem akarta, hogy az örökösödési adóról és a birodalmi áldozatról szóló törvények teljes erővel egyszerre sújtsanak le az adózókra, vagyis nem akarta, hogy e két törvény egyeseknek esetleg egész vagyonát és örökségét egyszerre és teljes egészében elvegye.1 Miután kimutattuk, hogy az új adótörvények együttes alkalmazása milyen eredményekre vezet az egyes adózók szempontjából lássuk már most a felemelt kulcsú, valamint az új adótörvények eredményét a kincstár szempontjából. A régi adótörvények az 1914-iki kulcs szerint 1919-ben 767 millió márkát hoztak; hozadékuk az adóalap és a kulcs emelése folytán 1919-ben 4803 millió márkára emelkedett, úgy hogy az új megterheltetés a régi adók súlyosbítása révén kerek 4 milliárd márkára, vagyis 13 és félmilliárd koronára tehető.2 A D e r n b u r g-féle hét új adótörvény közül az ingallanátruházás megadóztatása 74 millió márkát, az örökösödési adó 435 millió márkát, a cukor-, dohány-, gyufa- és kártyaadó 666 millió márkát stb., — a 7 új adó összesen 1205 millió márkát jövedelmezett a kincstárnak s következéskép 4338 millió korona új terhet rakott az adózók vállaira. Az eddig összesen majdnem 18 milliárd korona új teherre az Erzberger-féle adóreform tette fel a koronát. Ezen tervezője által is ú. n. «nagy alkotása a birodalom, az államok és a községek összes rendes kiadását fedezni akarta s a 24 milliárd M. rendes kiadás fedezése céljából a jövedelmi adó hozadékát 10 4 milliárd márkára, a vagyonszaporulati és örökösödési adót 1 milliárd márkára s az összes egyenes adók hozadékát 15 milliárd márkára fokozta; — s ezenfelül 4 milliárd márkát — közel 15 milliárd koronát — teremtett elő az általános forgalmi és fényűzési adóból, — 2 milliárd márkát a szénadó1 Van der Borght u. o. I. k. 194. 2 U. o. I. k. 139.