Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

350 ben gyakorolni, — csak hármat emelünk ki: 1. A vesztes államok fizetőképességének időszakonkinti becslése alkalmával «a Jóvátételi Bizottságnak jogában áll megvizsgálni az illető állam pénzügyi rendszerét abból a szempontból, hogy összes bevételei —ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére rendelt jövödelmeket is — elsősorban a jóvátételi összegek fizetésére fordíttatna ke vagy se m» ; — 2. jogában áll bizonyságot szerezni arra nézve, vájjon adórendszere legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt bármely hatalomé ? — s 3. a vesztes államok kormányai kötelesek a Bizottságnak megadni minden olyan felvilágosítást, amelyre annak az illető vesztes állam «és állampolgárai pénzügyi helyzetét, pénzügyi műveleteit, javait, termelőképességét, készleteit, nyersanyag- és ipari termelését illetőleg szüksége v a n». Idéztük a vesztes államok békeszerződéseinek egynehány cikkét s rámutattunk bennük az önálló államiság egynéhány rendkívül súlyos béklyójára, azért, mert ugjranazon pénzügyi és gazdasági rendelkezések ugyanazon pénzügyi és gazdasági kálváriát járatják be az összes vesztes államokkal; — mert a feltámadás vágya, reménye és a k a r a t a ugyanolyan pénzügyi és gazdasági politikára utalja valamennyiüket; s mert az azonos pénzügyi és gazdasági politika szükségképen ugyanazon életbevágó kérdéseket veti fel úgy Németországban, mint az ő sorsának osztályosainál s különösen nálunk. Ha ellenségeink jogosítva vannak az ország minden vagyonát és jövödelmét elsősorban ajóvátétel céljaira fordítani, vájjon nem balgasá g-e a közterheket az elvíselhetetlenlenségig fokozni, a nemzeti vagyonnak egy tekintélyes részét a polgároktól elvenni s mindezen milliárdokra rugónagy nemzeti jövödelmét és vagyont ellenségeinknek arany tálcán felajánlani? Gróf Posadowskynak és számos német nemzetgyűlési képviselőnek erre a kérdésére1 a német törvényhozás határozottan n e m-mel válaszolt s ugyanígy kell válaszolnunk nekünk is a következő okokból: Ha szándékosan mellőznénk minden olyan pénzügyi rendszabályt, amely a magyar államot fizetésre képessé tenné, vagyis ha mesterségesen és szándékosan kimélnők az egyesek vagyonát és jövödelmét csak azért, hogy ellenségeink részére jóvátételt fizetnünk ne kelljen, — ezzel célt egyáltalán nem érhetnénk. Az ilyen magatartás egyáltalán nem akadályozná ellenségeink azon jogainak s hazánk azon kötelezettségeinek az érvényesítését, amelyeket a német békeszerződés mintájára békeszerződésünk VIII. Részének IV. és V. függelékei felsorolnak. Ezek szerint akár rendezzük a magyar állam pénzügyeit, akár nem, — ellenségeink jogosítva vannak folyami hajóparkunknak legfeljebb 20°/o-át birtokba venni, — gépeink, vasúti anyagjaink, felszereléseink, esztergapadjaink s hasonló árúcikkeink legfeljebb 30°/o-án megosztozni; — s a pécsi vontató szenet Jugoszláviái R. van der Borght: Die Reichssteuergesetze von 1919/20. Finanzarchiv XXXVII. évf. II. k. 138. old.