Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Változás és törvény a nyelvtudományban

tapasztalati tőrv ényeire: a nyelvfejlődés tőrvényei is tapasztalati törvények, amelyek csupán megállapítják a történésnek, a változásnak komplex egyformaságát amelyet vagy egyáltalában nem, vagy csak részben tudunk alapfeltételeire felbontani. Az ilyen tapasztalati törvény azonban nem a ter mészé t-tudományok. hanem a szellemi tudományok körébe tartozik, mihelyt — mint a mi esetünkben is — a jelenségek természete arra kényszerit, hogy egy előttünk még ismeretlen lélektani törvényszerűség kifejezésének tartsuk. A nyelv változik, anélkül, hogy a beszelő ember e változásról tudomást szerezne. Ali ez nemcsak a kiejtés lassú, szabályos eltolódására, midőn a folyamat lassúsága is kizárja a tudatosságot, hanem pl. a jelentésváltozásokra vagy a szókészlet változásaira is: az utóbbi esetekben is némi eszmélkedés szükséges ahhoz, hogy a megtörtént változást utólag megállapítsuk. A nyelvi változásoknál a közvetlen akarati befolyások, a szándékossáp csak igen alárendelt szerepet játszanak s épen ezért valamennyi történeti tudomány közül a nyelvtudomány volt képes a legtökéletesebb módszer kifejlesztésére s a hagyomány területén túl speculativ és konstructiv eljárásra. A nyelvtudomány törvényei nem oksági törvények: a változásokat nem mint az előttünk ismeretlen vagy csak félig-meddig ismert igazi okok okozatát hanem mint tér és időbeli feltételek függvényét tüntetik fel. Pl. a régi magyar illabiális a>á változásnak igazi, psychophysikai okai előttünk ismeretlenek, de igenis megállapíthatjuk, hogy e változás bizonyos geográfiai határokon belül «a palóc nyelvterületet kivéve, az egész magyar nyelvterületen) s bizonyos időrendi határokon belül íkb. a XII—XIII. sz. folyamán; ment végbe. A nyelvtörvény ilyen fogalmazása, midőn a változás mint a tér és idő koordinátáinak függvénye szerepel, természetesen semmit sem von le gyakorlati értékéből. Végül a nyelvtörvenynek. mint minden igazi törvénynek, új tények subsumptiója szempontjából heuristikus értéke is van: nemcsak a már megfigyelt tényeket foglalja össze és magyarázz?, hanem a kutatást irányítja új tények összekapcsolását is megkönnyíti vagy lehetővé teszi. A fgr. szókezdő s- hangokra vonatkozó Setálá-Paasonen-iéle törvény, amely megállapítja az alapnyelvi és rs- szabályos folytatásait a mai fgr. nyelvekben, nemcsak annyiban jelentett haladást, hogy a meglévő etymologiai anyag megrostálását lehetővé tette, hanem annyiban is, hogy lehető kapcsolatokra hivta fel a kutatók figyelmét. Budenz a m. ég szót a vog. ser;/iv "nebel", osztj. sank Tiitze" szóval egyeztette: az új törvény ismerete vezette rá Paasonent. hogy Budenz egybevetése hangtanilag helytelen s a m. szó szabályos megfelelői finn sáá luft. himmeF. lapp sar,rt Vetter'. A jelentésváltozásoknak minden nyelvre egyaránt érvényes törvényszerűsége az, hogy lelki folyamatokra a velükjáró testi változás nevét alkalmazzuk. E törvény ismerete könnyítette meg, hogy az eredetileg 'lebzselve bámul jelentésű ácsorog szavunkat amelyet eladdig az áll ige száimazékának tartottak, igazi rokonaival, az ás/7, ácsingózik szócsaladdal kapcsoljuk össze s hogy aggódik igénk pontos megfelelőjét a finn nnkea 'szoros' szóban felismerhessük. Gombóc: Zoltán.