Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Csonka-Magyarország ereje

X CSONKA-MAGYARORSZÁG EREJE. H

A EZER ÉVVEL visszafordítjuk az idő kerekét, az akkori Magyarország tényleg megszállott és kultúrrá tett földje alig nagyobb terület, mint a mai Csonka-Magyarország. Északon, a Csallóköz határain tul, legfeljebb ha a Vág és Garam völgyeibe hatoltak eleink; Gömör, Bars, Abauj, Zemplén sík földjének határaiba is beszabott az irtatlan erdőség, a szepesi, a beregi ősrengeteg; a Királyhágó hegyei is a magyarság gyepüi voltak, csak délen terjedt egészen a Dunáig, sőt a Dráván túlra is a magyar faj kulturális és gazdasági hatása. Nem azt mondjuk, hogy ezek a területek a megszálló államokéi voltak. Igazándiban res nullius volt minden, merész pásztorok 20—30 főnyi csapatai és remeteéletü szénégetők kóboroltak benne, mint ma a sátoros cigányok; erre a primitív gazdasági életre még elsődleges államot sem sikerült volna alapozni. Távol mesék ködében fel-lélvillan egy-egy fejedelem, egy-egy birodalom kontúrja, de a történetíró, különösen ha a gazdaság-történelem látcsövén nézi, hamar reájön, hogy mindez csalóka délibáb. Ezeket a területeket a magyarság hódította meg elsősorban, nem karddal, hanem fejszével, ásóval és maradandóvá ekével tette. Ez a hódítás arról a területről indult ki, amelyet most Csonka-Magyarországnak hivunk, de amelynek határai a mai magyar nyelvhatárokig szélesedtek. Ez a terület volt a magyarság nagy kohója, amelybe bármely idegen érc került is, azt felolvasztotta, a salakot pedig kilökte magából. A lávafolyam, amely ebből a kohóból észak és kelet felé megindult, hogy Nagy-Magyarország egész területét a gazdasági és szellemi kultúra egész hatalmával hódítsa meg, szintén tartalmazott idegen ércanyagot. Talán nem is annak fajisága és nyelvi minémüsége volt a döntő. Az a finn-ugor faj, amely a magyarnak alapanyagát képezte, nagyszerű felszívó erővel birt, két generációban kunt, besnyőt, frankot, latint, pannonszlávot, germánt asszimilált. Fontos ebben a folyamatban az volt, hogy az idegen elem a nyugat kulturális bélyegét nyomta a magyar kohóra, s ameddig a magyar kar, akár ekevassal, akár kardvassal megtoldva elért, ez volt a határa a nyugati civilizációnak. Rajtunk kívül még csak a lengyel, továbbá a magyar rá-hatások alatt élő horvát nemzet tölti be ezt a határőrző «székely» szerepet. A nyugati kereszténység, bár később felekezetekre szakadt és egymás között ádáz harcokat vívott, ezekre a nemzetekre olyan eltörülhetetlen bélyeget nyomott, hogy hatása alól ma sem szabadulhatnak, erősebb ez a faji összetartozandóságnál, sőt a nyelv azonosságánál is. Csakis innen magyarázható, hogy a magyar évszázadokon keresztül verekedett a rokon fajú kunnal, besenyővel, törökkel; a lengyel a hasontajú oroszszal és a horvát a vele egy Társadalomtudomány. 12