Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Hogyan hamisitották meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián?

164 dalmai): Németországra vonatkozólag már a háború előtt szerették jósolgatni, hogy szociális forradalom elé megy. Bármennyire növekedett is évről-évre a szociáldemokrata szavazók száma, forradalomtól nem kellett tartani, már csak azért sem, mert a szociáldemokraták evangélistája, Marx, kritikus fej, minden izgatása mellett is elsősorban az észhez szól, az érdekekre támaszkodik, az érzelemre és fantáziára nem tud hatni, mint annakidején Rousseau. Az Osztrák-magyar monarchiában, mint kevésbbé ipari államban, szociális forradalom nem fenyegetett, hanem inkább nemzeti. Az entente erre számított, a középhatalmak ettől féltek. A háborúban azonban a monarchia erősebbnek bizonyult, mint hitték: végig kitartott s kisebb próbát diadalmasan kiállt volna. Legjobban alá volt aknázva Oroszország. Itt voltak kész forradalmi organizációk, szélsőséges programmal, jórészben zsidó vezetőkkel, kikben — talán öntudatlanul — az osztálygyülölet kezet fogott a faji bosszúvággyal. A hosszúra nyúló világháború nélkül azonban egyik országban sem tört volna ki a forradalom. Akármennyire másolták is egyes esetekben a nagy francia forradalmat, ezek a forradalmak lényegesen különböznek attól: az az erőé volt, ezek a gyengeségé; az a vulkanikus, ezek a tektonikus földrengéshez hasonlíthatók. S ha a forradalmak által teremtett helyzet állandóságára nézve kombinációkba bocsátkozunk, akkor megállapíthatjuk, hogy Oroszországban a forradalom vívmányai nem lesznek tartósak. Míg annakidején Franciaországban az egész nemzet éledt egységének és erejének tudatára annak az osztátynak vezetése alatt, melyet képzettsége és érdemei a vezérszerepre hivatottá tettek, addig Oroszországban a lakosság jelentéktelen százaléka terrorizálja a félretolt intelligenciát a nemzettől idegen zsidóvezetők parancsára. Azonban ezek új kazár-birodalmat nem tudnak felállítani, mert ehhez kevesen vannak. A Habsburg-monarchiában az egyes nemzetek hiven kitartottak — jelentéktelen kisebbségektől eltekintve — míg a vég be nem következett. Akkor még a magyarok is forradalmi lázba estek, kik az entente-tól csak rosszat várhattak. Hogy az eredményekből mi marad meg, arra nézve bajos jóslásokba bocsátkozni. Németországban és Auszriában a hatalom a munkások kezébe hullott, kik nem tudnak vele mihez fogni. A vezető állásokra a munkásság egyik országban sem tud elég képzett főt állítani a maga embereiből. Fontos politikai és közigazgatási hivatalok polgári vezetésre szorulnak. Gazdasági téren még rosszabbul fest a helyzet a győzelmes proletárság szempontjából. A szakavatott vállalkozók nem pótolhatók: őket tönkretenni annyi, mint a munkásság alól kirántani a gyékényt. A politikai élet forrong. A monarchia hivei napról-napra gyarapodnak. Ezek azt hiszik, hogy a császárral együtt visszajön a régi jólét, pedig ez csak a régi erővel jöhet vissza. Vannak hivei a diktatúrának. Sokak jelszava azonban az: Dolgozni, dolgozni, csak dolgozni. Kétségtelen, hogy Németországot csak az osztályharc teljes kiküszöbölése mentheti meg. A szociális reformok terén el kell menni addig a határig, míg a gazdasági életben nélkülözhetetlen egyéni vállalkozó kedv veszélyeztetve nincs. Dolgozzék ezen együtt a tömeg vezetőivel. Ez új forradalmat jelentene, de nem a gyengeségét, hanem az erőét. — Dalmo Carnevali: Die Vereinsamung Italiens. (Olaszország elszige-