Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Hogyan hamisitották meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián?

158 Ha még számításba vesszük az 1919. év halálozási többletét, azonkívül a háború előtti kivándorlást, kiderül, hogy az oláhok száma az integráns Mag3rarországon ma legalább 140.000-rel kevesebb, mint 1910-ben volt, a magyarság száma pedig lényegesen nem változott. A követelt területen tehát (a románok számának fogyásából 45.000-ret számítva a Bánságra és 95.000-et a többi területre) a két fő nemzetiség egymáshoz való aránya jelenleg a következő lehet: magyar 2,000.000 román 2,250.000 A jelenlegi állapot tehát az, hogy a románság száma a követelt területen nem éri el az abszolút többséget és a magyarság számát csupán 12-5°/o-kal múlja felül. Ez pedig semmieselre sem indokolja azt, hogy ez a terület szuverénitást cseréljen. Az emlékirat második részére, amely az egyes népfajok letelepedésének és számbeli fejlődésének történetével foglalkozik, e heryen nem kívánok kiterjeszkedni, csupán e rész néhány statisztikai adatát, amelyek a jelen állapotra vonatkoznak, óhajtom kellő világításba helyezni. Az oláhokról azt állílja a memorandum, hogy területi kiterjedésre nézve sokkal felülmúlják Erdély többi nemzetiségeit, amit azzal bizonyít, hogy a követelt 23 vármegyében levő 140 járás közül 98-ban alkotják a többséget és csak 42-ben vannak kisebbségben. Eltekintve attól, hogy már ez a megállapítás is téves, mintbogj7 a hivatalos adatok szerint a 140 járás közül nem 98-ban, hanem csak 85-ben teszik az oláhok a lakosság abszolút többségét, azért sem lehet ezzel érvelni, mert a lakosság nemcsak a járások népességéből áll, hanem a városokéból is, amelyek a járások népességébe nincsenek beszámítva, babár azok területén fekszenek. A járásokat önmagukban sem lehet ily módon csoportosítani, mert hiszen a járások nem egyforma népességűek, s az oláh többségű járások nagyobb száma is épen onnan ered, hogy azok átlagos népessége kisebb, mint a nem román többségüeké. Magában a 15 erdélyi vármegyében pl. az oláh többségű járások átlagos népessége 26.297, míg a nem oláh többségüeké 30.011, A városokat egészen kihagj'ja a memorandum a számításból, pedig épen ezeken fordul meg a helyzet. Az egész követelt területen ugyanis a városi népesség 641.391 főre rúgott az 1910. évi népszámlálás szerint, amiből 458.415 lélek, vagyis 7r5°/o esett a magyarokra és csak 105.910, vagyis 16,5°/o a románokra. A románok e szerint a követelt terület városi lakosságának még V6-á t sem teszik. Nem áll a memorandumnak az az állítása sem, hogy a magyarok (a székelyek nélkül) az általuk lakott területen a városi lakosságnak csak 40°/o-át alkotják és a falusi lakosságnak csak 13°/o-át. Ezzel szemben a valóságos helyzet a következő : A magyarok- (a Székelyföld leszámításával) a városi lakosságnak nem 40, hanem 69-4°/o-át, a falusi lakosságnak pedig nem 13, hanem 30"5°/o-át teszik. A magyarlakta területen több, mint másfélmillió magyar él, hiú tehát a memorandum szerkesztőjének az a reménysége, hogy a magyar impérium megszűntével és ezzel kapcsolatban a magyar tisztviselők távo-