Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

137 között, ha formálisan is, de kötelezően, ami viszont tiltó ok a nemi együttélésre. Már itt is bukkannak fel nehézségek, melyeket csak a kezdetleges embernek ilyenekben tanúsított vak fegyelmezettsége türt meg. Bonjolultabbá vált a helyzet, amint nagy lélekszámú tóruegegységekben több nyilvántartott vérség (totemegységj élt együtt és emberöltők hosszú során át gazdasági okok, háborúban szerzett rabnők elhelyezkedése, stb. a kényszerrel fenntartott rendet végleges bomlással fenyegették. De nemcsak külső okok hatottak közre a matriarcha rend megbontásán; bent a szervezetben magában kezdettől működtek oly erők, melyek robbantó természetűek voltak. A férfi fölénye fizikai erő dolgában mindenkoron fennállott és elismertetett. Ahol erre szükség volt, tehát: külső gazdasági viszonylatokban, ellenséges veszedelmek elhárításában, nagy vadakkal szemben, valamint a belső rend fenntartásában vezető szerepét kétségbe vonni nem lehetett. Mindennek szükségkép arra kellett vezetnie, hogy a nöági leszármazás egész korszaka alatt a véregység telepén, az ú. n. hosszú házakban a rendelkező hatalom a férfit illesse. Mindenütt ott is találjuk az anya mellett a főnököt, kinek az összes pozitív hatalom kezében összpontosul s aki az anya legidősebb fitestvére (egy anyától származottak). A főnök már itt valóságos patriarcha jogokat gyakorol s nem kell egyéb, mint csekély változás a törzs konzervatív életében: valamely telephely csere, idegen törzsek hódítás útján való becsatolása, vagy muló jellegű idegen hatalom alá kerülés, hogy a nehe/.en fenntartott régi rend átalakuljon patriarchátussá. Az átalakulás különféle megoldási módokat vetett fel ^másféle az északamerikai indiánus törzseknél: a nyugaton élő tlinkit aleuta, haida, kvakiutl népességek ma is ez átmeneti formulák között élnek s ismét más Szumatrán a Menangkabao-beli malájoknál; aszerint, amint bizonyos matriarcha vonások több vagy- kevesebb szívóssággal maradtak életben és kerültek át az új rendbe. Ezek egyrésze aktiv tényezőként hatott közre és foryt be az új alakulás kiérlelésében, másrésze pedig elvesztve a megváltozott rend alatt egykori létjogosultságát s ezzel gyökerét, mint emlékhagyomany (suzvival; élt tovább, sőt töredékesen ma is meglelhető különféle szertartásos hagy ományokban s ezenkívül, mint látni fogjuk, a folklóréban is. Az itt röviden vázolt ősi életviszonyokba való betekintést, bár az ethnologia elismerésreméltó eredményeket ért el azok felderítésében, nehéznek és homályosnak mondottuk. Valóban főkép a különféle átmeneti formulák alakulataiba nem laiunk még ma sem tisztán, úgyhogy minden olyan adatnak, mely a multak e homály borította területeire fényszóróként bevilágít, az ethnologia es társadalomtudomány szemponijából jelentőséget kell tulajdonítanunk. .A folklóré a ma elő néptömegek ismeretanyaga s mint ilyen, első pillanatra messze esőnek tetszik az ősi családi viszonyok tárgykörétől. A szájról-szájra adás is természeténél fogva olyan módja a közlésnek, mely látszólag inkább az elfelejtést segiti elő, hogysem évezredes régiségeket tartson meg. Mégis számos példa igazolja, hogy sokkal több ősiségét : vonatkozást, nyomot őrzött meg, mint gondolnók. E nyomok legtöbbször