Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

yAZ EMBERISÉG MÚLTJÁRÓL ÉS ^ JÖVŐJÉRŐL. H

OBBES filozófiai fejtegetései során fölteszi, hogy az egész világ elpusztult csupán egy ember maradt fenn a pusztulásból. Vájjon mi fölött gondolkodhatnék az ilyen ember? kérdezi Hobbes. Mindenesetre fönnmaradnak az ó képzetei, azaz egész emlékezete. Mi sok tekintetben a Hobbes emberének helyzetében vagyunk. Körülöttünk majd minden elpusztult s inkább csak törmelékeiben maradt fenn a régi világunk. Fönnmaradtak mégis egész teljükben képzeteink, a dolgokról való emlékezetünk. Az a világégés azonban, melyen keresztülmentünk, akár intenzive szenvedtük at. akár pedig mint hatalmas, megrázó látványt a pusztulás széléről nézhettük, okvetlenül determinálni fogja azt, ami szinte egyedül maradt meg a pusztulásból: a dolgokról való emlékezetünket. Ha rekonstruálni próbáljuk ebból s a még netán megmaradt értékeinkből Hobbes embere módjára az egész világ képét, ezt a képei s a világ jövőjét illetőleg alig marad más választásunk, mint hogy a világ megújulása felöl szkeptikusok legyünk, minden emberi értéket pusztulásra kárhoztatottnak és állandóság nélkülinek vegyünk. Abban sem bizhatunk, hogy akaratunk teremtheti esetleg újra ezt a világot s mivel ez az akarat mint alkotni törekvő erő mégis megmaradt bennúnk. ezt is csak arra használjuk feL hogy emlékezetünk s más csekély értékű dolgaink széteső világát a játéka tört gyermek módjára próbáljuk összerakosgatni. Valóban jórészt ezt a képet mutatja a mai világszemlélet, illetve annak külső jelei: hogy például Einstein relativitás elmélete oly általános érdeklődés tárgya, hogy Spengler Untergang des Abendlandes c. munkája és a benne hangoztatott históriai relativizmus oly nagy tetszésben részesül, hogv végül senki sem bizik az új értékek lehetőségében, hanem mindenki a régiek felé fordul s a minél teljesebb restauráció útján gondolja értékeinkből, eddigi kultúránkból amit lehet, megmenteni. Nem akarunk Einstein relativitás elméletével bővebben foglalkozni. Einstein és iskolája erősen hangsúlyozza, hogy az elmélet csupán a fizika tudománva területére szorítkozik s csakis ott helyezkedik szembe a tér és a tárgyak egymáshoz való viszonyának általános felfogasával. Be kell vallanunk, hogy Einstein felfogása — eltekintve attól, hogy a fizikusok nagy táborának véleménye szerint a fizikai tüneményeket minden más álláspontnál tökéletesebben magyarázza — nekünk észszerűnek tetszik. Ez az elmélet legvégsőbb konzekvenciája a fizikai tudományban már eddig is előtérbe nyomuló felfogásnak, hogy a mozgásban levó testeket elsőse