Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az egyén és a nemzet szerepe a kulturában

110 embernek s általában minden emberi létnek a kultúrát kell szolgálnia. De mi nem csinálunk titkot abból a meggyőződésünkből, hogy — bármily sokra és nagyra tartsuk is a kultúrát — azt mégis csak akkor tarthatjuk nz összes emberi törekvések és cselekedetek helyes irányítójának, — amolyan nyugalomban levő mindeneket mozgatónak, amelyre minden emberi törekvésnek irányulnia kell, ha a kultúra összeesik az erkölcs követelményeivel. Viszont azt szives készséggel elismerjük, hogy az igazi kult ura teljes mértékben, minden maradék nélkül, erkölcsi célt szolgál. Ha meg nem szolgál erkölcsi célt a kultúra, akkor feltétlenül, egészen bizonyosan és nyilvánvalóan is álkultúra ez a kultúra* hamis kultúra az> amivel szemben találjuk magunkat. A hamis kultúrában, az álkultúrában sem az egyén, sem pedig a nemzet nem tudja betölteni hivatását. Mert a kultúra az a meder, amelyben mind az egyén, mind minden más emberi (társadalmi) lét betöltheti hivatását. De csak ilyen meder a kultúra, a hivatás maga az erkölcsi cél, amelynek természetszerűen össze kell esnie a kultúra céljával. Ha egyáltalában valaminő elérendő és megvalósítandó célt tulajdonítunk az emberi létnek általában s ezzel együtt az egyénnek s a nemzetnek is, úgy ez az elérendő és megvalósítandó cél csakis erkölcsi lehet és pedig olyan erkölcsi cél, amely összhangban van, amelynek összhangban kell lennie az egész mindenség céljával is. Az egyén és a nemzet öntudatos célokat megvalósítani hivatott lét. Valószínűnek látszik; hogy az egész világ léte mögött teremtő célgondolat van. De ez a célgondolat, ami fogalmi tudásunk szerint, a teremtményekben nem válik tudatossá. Valóban tudatossá és öntudatossá, ami aztán bizonyos sajátságos jelleget kölcsönöz minden egyes embernek és minden egyes nemzetnek is, csakis az egyéni emberi létnél (az egyes embereknél) és az egyes nemzeteknél válik. A tudatos célgondolat rendet teremt a chaosban, rendet teremt természetesen az ember és a nemzet életében is. A gyermeknek s az ifjúnak életétől, ettől az éretlen emberi élettől, az érett férfi komoly és rendszeres életét épen a tevékeny célgondolat különbözteti meg. Általában igazán szép és komoly élet komolyan felismert s komoly szándékkal megvalósítani törekvő cél nélkül elképzelhetetlen. Azok a célok, amelyeket az egyén megvalósítani szándékszik, még akkor is, hogyha egészen kiváltságosán értékes egyénről van is szó s ha az illető egyén egész létét s egész életét is nemcsak komolyan és őszintén, de a szó szoros értelmében önfeláldozóan és becsületesen is erkölcsi eszmények szolgálatába szegődteti is, ha tehát az egyén egész tudatos léte alatt a physikum nyújtotta lehetőségeken belül egész életét, minden gondolkozását, akarását és cselekedetét a jó, szép és igaz szolgálatának szenteli is, még akkor is ezek a célok az emberi egyéni lét szükségszerű korlátai közé szorítottak lesznek, amelyekkel szemben a nemzet céljai sokkal inkább korláttalanok; ha szabad magunkat igy kifejeznünk, elmondhatjuk, hogy olyanok, amelyeknek követésével a végtelenben levő ideálokat könnyebben megközelíthetjük, illetőleg a végtelenben levő ideálokhoz közelebb férkőzhetünk.