Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 7. szám - A válaszfelirati bizottmány javaslata

1 85 ták, ballábával a kengyelben, hogy magát arab lovára vesse, s az előőrsöket bejárja. Idővesztés nélkül előadták kívánságukat s ö azt mondta : „Én a haza egységét akarom kieszközölni, s a legnagyobb áldozatokat kívánom tőletek, vagyonotokat s fiaitok- vérét fogjátok koczkáztatni, kevesebbel nem vásároljátok meg Olaszország egységét és függetlenségét." Hátha mindezt megteszszük, koczkáztatjuk, feláldozzuk, mi lesz a jutalmunk ? „Az öntudat, hogy kötelességteknek eleget tettetek." Ezzel megsarkantyúzta lovát, s eltűnt szemeik elöl. A bölcs tanácsnokok fejcsóválva hagyták el a tábort, Nápolyban gőzhajóra ültek s harmadnapra Génua felé Turinba érkeztek. Minden fáradságuk mellett tüstént bejelentették magukat a külügyi minisztériumnál, kinyújtózkodtak a választékos váróterem kékselyem pamplagán, s vártak tiz órától délelőtt azon pillanatra, mikor a gróf elébe juthatnak. Látták, hogy járnak be a grófhoz követek, senatorok, államtanácsosok, külföldi diplomaták és szerény ujságirók s levelezők, csakhogy ö reájuk soha sem került a sor, mert két órakor megjelent a titkár s megmondta, miként a gróf sajnálja, hogy őket nem fogadhatta, el kellett mennie a kamarába, jöjjenek holnap. Másnapra, s a harmadik napra ugyanezen jelenet megújult, csak negyed napra juthattak végre a gróf dolgozó kabinetjébe. Megsértett méltóságuk érzetében nem titkolhatták el boszankodásukat a hosszú várakozás felett, s megmondták, hogy szivesen megkimélték volna ö excellentiáját az alkalmatlanságtól, csakhogy polgártársaik küldetésében járnak el, hogy a választások tekintetéből a gróf czéljáról s eszközeiről tudomást szerezzenek maguknak. C a v o u r azon ismeretes mosolyával fogadta őket, mely hatását ritkán tévesztette •el. „Olaszország egységét kivánom," mondá ö és tőletek semmit egyebet nem követelek, minthogy oly követeket küldjetek a kamarába, kik hosszú teketória nélkül bizodalmasan velem szavaznak, aztán sok türelmetek is legyen, s kicsiségekben ne akadjatok fel, végre sok adót fogtok fizetni; mert nagy országot nem lehet sok pénz nélkül megalkotni ; ellenben fiaitoknak s öcséiteknek hivatalt fogok adni, s nektek és a városbírónak már eddig is kieszközöltem a Móricz Lázár keresztet, a zöld szalaggal gomblyukatokban tértek haza." A választás nem volt nehéz ezen két programm közt, mert C avour eszében csak ugy bízott a nemzet, unt Garibaldi kardjában. Cavour utódjai azonban nem birnak a nemzet bizodalmával, s mégis velők szavazó követeket igényelnek, és sok türelmet s még több adót, pedig tudva van, hogy sem Rómát, sem Velenczét nem képesek megszerezni a nemzetnek; ez tehát reájok mint s Garibaldi hiveit választja a kamarába. Az Öreg tábornok azonban mégis rosz kedvű Caprera magányában, mindinkább visszavonul a cabinettől, azt tartja, hogy hazája kifáradt s még egyszer álomba merül. P. Kisfaludy-Társaság. Jelentés az 1865/o-diki pályázatok eredményéről. A Kisfaludy-Társaság által 1865-ben kitűzött elméleti föladatra, mely az elégia elméletét kívánta, egy pályamunka érkezett. Czime: „Az elegiáról;" jeligéje: „Elegedia flebile carmen." E pályamunka — Salamon Ferencz, Toldy Ferencz és Zádor György bírálók öszhangzó véleménye szerint — hézagos tanulmányon alapul s hiányzik benne az önálló fölfogás, helyes fogalmazás, tájékozott fejtegetés, biztos és találó ítélet. Különben is az egész inkább irodalomtörténeti kivonat, mintsem elmélet. Az ugyanakkor kitűzött gyakorlati föladatra, mely rövid költői elbeszélést kivánt, 35 verses munka érkezett be, melyek közül 34 bocsáttatott pályázatra, mivel egyet szerzője maga is elégiának, tehát oda nem tartozónak nyilatkoztatott. Azonban a pályázatra bocsátott 34 munka is többnyire nem rövid költői elbeszélés. Még sonettek is fordulnak elő, de főleg balladai kisérletek, nép- és tündérmondák, regék, beszélyek, hosszú elbeszélések. A bírálók, Gaál József, Pákh Albert és Szász Károly öszhangzólag, valamennyi közül kettőt emelnek ki dicsérettel: egyik a 27. számú „Margit," melynek jeligéje: „A nő olyan mint a jég" stb., s mely a Turgenyevböl kölcsönzött alapeszmét költői szellemmel, lélektani fejlesztéssel, élénken színezett képekben tünteti föl;, a másik a 24. számú „Rege a sellőről," melynek jeligéje: „A szerelem szemérmes őrület," stb., s mely külalakjára nézve az előbbinél tisztább és szabatosabb. De ez a dicsérettel emiitett két munka sem az, a mit a föladat kívánt, rövid költői elbeszélés. Ennélfogva mindkét rendbeli pályamunkák bírálói a jutalmat ki nem adatni véleményezték; s a Társaság helyeselvén e véleményt, a jutalmat ki nem adatni s a két föladatot ujolag kitüzetni határozta. j. . .rT ;E határozat következtében az egy elégiái s a többi 34 pályamunka jeligés levélkéi főibontatlanul elégettettek. Kelt Pesten, febr. 6-dikán 1866. Gregusa Ágost, titkár. Pályadijak, melyeket a Kisfaludy-Társaság 1866-dik éri február 6-dikán másod ízben hirdet. L Kivántatikaz elégiaelmélete. Jutalma 25 arán y. II. Tapasztaltatván, mennyire szűkében van irodalmunk, más fejlettebb irodalmakhoz képest, oly rövidebb fajta költői elbeszéléseknek, melyek, legfölebb két-három lapnyi terjedelemmel, tárgyukat ne krónika-szerüleg s hozzá csupán költői szóvirágokkal mintegy külsőleg feleziezomázva vagy lyrai ömlengéssel föleresztve, hanem lélektani alapon, a benső fejlődés törvényei szerint, az elbeszélő münem kerekdedsége, folytonossága, könnyűsége, saját nyelve megtartásával, s távol minden balladai szökdeléstöl, adnák elő: Kívántatik rövid költői elbeszélés: akár komoly, akár vigshumorosn e]mben; a k á r( történetiakár mondai vagy adomái tárgyú. Jutalma 20 arany. A pályamunkák idegen kézzel, tisztán és olvashatólag másolva, bekötve, lapozva, a szerző valódi nevét rejtő, lepecsételt jelmondatos levél kiséretében, folyó 1866-dik évi december 31-éig a Társaság titkárához küldendők. Megjegyzendő, hogy mind az I., mind a II. számú pályadíjért versenyző munkák közül csak az nyerhet jutalmat, mely nem csupán aránylag jobb a többinél, hanem melynek önálló becse is van. A II. számú pályadíjért a Társaság tagjai nem versenyezhetnek. Kelt Pesten a Kisfaludy-Társaságnak 1866-ik évi január 31-dikén tartott gyűléséből. Greguss Ágost, titkár. Vegyes. A Magyar Akadémia mai ülésében Purgstaller József, a bölcsészeti osztály tagja, tart előadást. Képzőművészet. A magyar képzőművészeti társulat f. h. 4-én tartott választmányi ülésében egy tisztelgő küldöttség kinevezése ment határozatba, mely a társulat hódolatát mutatván be császár ö felségének, egyúttal a társulat legmélyebb hálaköszönetét tolmácsolja a trón zsámolyánál azon 1000 ftnyi legkegyelmesebb ajándékért, mely ly el őfelsége társulatunkat a bál napján megörvendeztetni méltóztatott. Egy más 100 frtnyi adománynyal Andrássy Gy uláné grófnő ö méltósága járult a báljövedelem összegéhez, ki a házi asszony tisztének elvállalása által már különben is a tánczvigalom fénye és sikeres eredménye körül feledhetetlen érdemet szerzett, s a társulatot forró hálára kötelezte. A választmány ily értelmű köszönő levelet indit ö méltóságához, egy másikat pedig Pejacsevich János gróf ő méltóságához intéz, hálás köszönetétfejezve ki agróf ur azon nagylelkű elhatározása iránt, melynél fogva a Weber Henrik által készült, Judith czimü és a társulat műbíráló bizottsága által 700 frtra becsült olajfestményt 200 ftért engedi át a társulatnak, a többletet pedig a művészi nyugdíjintézetnek ajánlja föl. Ugyancsak Pejacsevich János gróf ur Than Mór „Medor és Angelika" czimü jeles olajfestményének a n. múzeum által leendő megvásárlására 200 ftot küldött be a társulatnak. Mindkét tény, mint a nemes grófnak a hazai művészet iránti meleg érdekeltségének uj és ismételt bizonysága, lelkesen nyilatkozó örömre hangolá a választmányt, valamint a titkár által tett azon örvendetes jelentés is, hogy a müvésztánczvigalom alkalmával a társulati tagok száma 20 rendes és két alapító taggal szaporodott. Az újonnan belépett alapítók: Orczy Béla báró, és ifjabb gróf Károlyi István. A művészbál anyagi eredményéről a bálbizottság mielőbb közzéteendő számadása fogja a közönséget értesíteni, a képsorsolás napja pedig csak a pénzügyi hatóságokkal eddig fenforgó nehézségek elhárítása után lesz kitűzhető. — Urbino, olaszországi város községe, nagyszerű emléket készül állítani szülöttjének, a hervadhatlandicsőségű fesztész Rafael Sanzionak. Akis község pénzereje ki nem telvén ily nagy vállalat méltó sikeréhez, mindenfelé szétküldött aláírási ívek utján felszólítja az egész müveit világot, hogy adományaival támogassa a mü létesítését. A bizottság élén Humbert koronaherczeg nevét találjuk, tagjait az olaszországi miniszterek többsége az urbinoi syndicus és mások képezik. Pest városa hatósága utján a magyar képzömüv. társulat is vett ily nyomtatott felszólítást, melynek olasz eredetijéhez — német (de borzadalmas németségü) fordítás van mellékelve. Az adakozások beküldésére, mint véghatáridő f. év végét emiitik benne, azonfelül azt ígérik, hogy az adakozás eredménye az adakozók névsorával együtt Olaszország s a külföld olvasottabb lapjaiban közzé fog tétetni. E czélra történő adakozások elfogadására, és átszolgáitatására, Magyarországon, a magyar képzőművészeti társulat ajánlkozik. — Lehet, hogy melegebben pártolnák, és velünk együtt sok más e kegyeletes és bizonyára általános érdekeltségre méltó eszmét, ha tulajdon hazánk sok jeles fiai közül legalább egynehánynak emlékoszlopával büszkélkedhetnénk immár; — de igy — Azon állam-ösztöndíj, melyben hazai festészeink közül az idén Than Mór és Lotz Károly részesültek, mint biztos forrásból értesülünk, egyenesen a vigadói falfestmények mielőbbi befejezésére utalványoztatott. — Az osztrák múzeum igazgatója, tudósítván erről nevezett művészeink egyikét, levele végsoraiban hangsúlyozza: hogy bizon ideje volna már, hogy a művészetpártoló városi urak valahára erélyesebb lendületet adjanak ezen ügynek. — Farsang végével,, a tavasz küszöbén valóban megfontolandó szavak \ 14