Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

I dasági gépek : Jankó Vincze; hangszerek : Beregszászy Lajos. Ugyancsak a bizottság állandó tagjaiul a kamra két szakem bérnek javaslatba hozhatását is kérte, óhajtván, hogy uiindea külön termelési ágra vonatkozó kérdés mielőbb tudtára adassék, hogy a szükséges adatokat ideje korán megszerezhesse, mely ügyben egyúttal kerülete összes iparosaihoz körlevelet is intézett. Váltó papírpénz a legutóbbi kimutatás szerint 2,404,0 00 van forgalomban. A CS. péllZÜgyí miniSZtlU'ilim f. hó 14-dikén 18 millió forintnyi részletet kénytelen a bécsi hanknak megtéríteni. Ez által a bankjegyforgalom újra tetemesen csökken; de pártolásról eddig még semmi sem hallatszott. A bécsi hitelintézet közgyűlése, melynek mérleg helyreigazítása lesz föladata, f. hó 15-díken fog gyűlésezni. A bécsi börze árfolyama január-februárban. Adott ár 29. 30. 31. 1. 2. 3. 60/0-os nemzeti kölcsön. . 100 ftos 62.70 62.82 62.80 62.90 63.— 50/„-os metalliques . • IOO „ 60.— 66.10 66.20 66.80 — — 16 80 1839-ik évi teljes . . • ioo „ 138.70 138.60 138.70 138.80 — 1S8.90 1839-ik „ ötödrész . . 100 „ 134.90 136.— 135.80 135.90 — 136.— 1854-ik „ teljes . . • ioo „ 81.20 81.30 81.15 81.15 — —' 81.10 1860-ik „ teljes . . . 100 „ 83.30 83.15 83.25 83.25 — —, 83.30 1860-ik „ ötödrész . . 100 „ 91.30 91.70 91.60 91.70 — — 91.90 5%-os magyar, földteh. kötv. 100 _ 19.30 69.40 69.45 69.40 — — 69.40 „ horvát „ 100 „ 71.— 71.— 71.— 71.— — — 71.— Hitelintézeti sorsjegy • no „ 115.50 115.— 115.20 115.70 — — 116.— » 756.— 755.— 754.753.— — 754.— . 200 „ 151.70 151.80 151.90 152.— —, — 753.— Londoni váltó 3 hóra 10 ft sterl. 3% 104.20 104.30 104.10 104.10 — 104.— Párisi . 3 _ 100 frank 3"/0 70.75 40.75 40.80 40.91 — ,— 41.— 104.— 104.103.95 103.80 — — 103.70 Budai sorsjegy • . . . 40 frtos. 21.— 21.— 21.— 21.— — — 21.— Eszterházy hg sorsjegy . 40 „ —.— —.— —.— —. — — — —.— Triesti „ .... Dunagőzhajózási részvény ioo „ 108.50 108.50 108.50 108 50 — — 108.10 Triesti „ .... Dunagőzhajózási részvény 100 • 76 76 75.— 74.— — — 75.— Éjszaki vasút „ 1000 „ 1580 1579 1576 1577 — —i 1580 Állam „ „ . . 600 „ 172.40 172.40 172.50 172.60 — 173.— Déli „ » • . 500 „ 179.60 179.— 179.— 179.10 179.20 Legújabb. A zágrábi országgyűlés ügyeiről a bécsi „Debatte" egyik levelezője irja, hogy a horvát országgyűlésen még mindig oly párttöredék létezik, mely szivósan elzárkózik annak fölismerése elöl, hogy mily nagy jelentősége van a nap főkérdésének. Folyó hó elsején ismét titkos gyűlést tartottak, hogy a fölirat iránt eszmeegyesülést idézzenek elő, a mi különben nem sikerült. E gyűlésben a fuziopárt részéről egy a Racky-féle föliratba betoldandó passus lett felolvasva, mely azt mondja, „hogy a háromegy királyság országgyűlése már is kész kebeléből oly küldöttséget választani, mely a magyar országgyűlés . hasonló küldöttségével a jövendőbeli unió alapjait lesz megállapítandó s az országgyűlések eredményéről behatólag lesz jelentést teendő." E fölött heves vita támadt, mert az úgynevezett önálló nemzeti párt, melynek élén az exkanezellár Mazuranics áll, ama helyet, mely „nemzetünkről" szól „teljesen független nemzetté" akarta változtatni. Noha a kérdés még maiglan eldöntve nincs, mégis okom van hinni, — mondja levelező — hogy a fuziopárt részéről a fentebbi alakban javasolt pótlék a Rackyféle felirathoz végleg még is el fog fogadtatni. Hogy azon, e toldalék által eszközölt változást érdeme szerint megbecsüljük, vissza kell aira emlékezni, hogy az alapul fölvett fölirati javaslatban, egy a fentebbi czélra kijelölendő küldöttségről szó sincs, hanem hogy abban a Magyarországhoz váló viszonyok jövendő szabályozása kizárólag a magyar országgyűlés által, az ismert 42-dik czikkre adandó választól van föltételezve. A tiroli tartománygjőlcsről irja a „Wanderer," hogy ott a vallásegység diadalmat ült. Tegnapelőtt került ugyanis teljes ülés elé a vallási bizottság jelentése az evangélikus községek és fiókok szervezetéről. „Azon javaslat tétetett, hogy egy önálló ev. község vagy fiókközség alakulására az engedély Tirolban az illető hatóság által csak a tartománygyülés beleegyezésével adható meg; hogy a tiroliak egy ő felségéhez intézendő föliratban fejezzék ki mély fájdalmukat az iránt, hogy a kormány előterjesztésében az 1863-ki tartományi gyűlés azon határozatát nélkülözni kénytelenek, mely a nem-katholikusok birtokképességét megszorítja. A tiroliak a hitegységben nemzeti birtokot látnak, melyért vért és vagyont áldoztak.*Igazuk van, ha fölteszik, hogy emez óhajtásukkal a 19-dik század második felében, oly államban, melyben vallási dolgokban még oly férfiak is a szabadelvüségnek hódolnak, kik még kevéssel ezelőtt reaktionárius és feudális czimezetre tarthattak igényt, — félreértetnek. . . ." 75 A bécsi lapok vasárnapi vezérczikkei ismét sok érdekest mutatnak. Megjegyzendő, hogy e vezérczikkek közül ritkábban emelhetjük ki a szabadelvű lapokét; his^na „Wand." „National Ztg." sokban a „Debatte" hangját a közönség eléggé ismeri. Eléggé ismeri ugyan, igaz, a centralistákét is, de tagadhatatlan, hogy ezek találékonyabbak vádjaikban s félelmökben, óhajaikban s — gyűlöletekben. Jelenleg a „P. Napló" és . „Magyar Világ" házi polémiája, Belcredi és Mensdoríf miniszterek itt mulatása, mindenek fölött pedig a magyar minisztérium kinevezése vagy követelése képezi a themát, mindegyik a maga módja szerint rágódik. Az „Ostd. P." csak kisebb fontosságúnak nézi a cs. miniszterek utazását s minthogy biztos tudósítások helyett csak homályos híreket vesz utazásuk czéljáról, jókedvű humorral kérdi, vajon Budapest kövezete lázad-e föl, hogy német miniszterek lábai tapodják, avagy fenyegeti-e őket már azon veszély, hogy a magyarok elszólítják tőlük minisztereiket és saját minisztériumok magváúl megtartják ? Ugyan e humorban kérdi az idéztük lap, vajon cylinderben jött-e le Belcredi, vagy vett-e útközben magyar kalapot ? de mindamellett megnyugszik e miniszterialis utazásban; csak egy kis féltékenység látszik belőle, hogy a miniszter urak utazása nagyon „personal-unios szinezetü" s hogy „az utazás ő felsége, a magyar király udvarához történt." stb. Az öreg „Presse" komoly czikkben tárgyalja a magyar minisztériumot s kitér a magyar pártok alakulására, azzal insinuálván a Deákpártot, hogy az a határozatiak táborába átcsapván, mi által a jelen kormányférfiak pártját, kinek élén Apponyi gr. áll, túlszárnyalták. Czikkét, melyben egy netalán követelendő magyar minisztérium veszélyeit fenyegeti s ő felsége Budapesten tartózkodását eleve is irigyli tőlünk, azzal végzi, hogy „absolute szükséges, miszerint mindkét részről egy felelős magyar minisztérium kinevezéséről tegyenek le. Az országgyűlésnek (a magyarnak ?) oly törvényekkel kell beérni, melyeket a korona, felelős tanácsadók hozzászólása nélkül szentesít; ha ezt nem teszi, ugy szerintünk (t. i. a „Presse" szerint) kiegyezésre nem is gondolhatni." A dicskoszoru egyébiránt ismét a „N. Fr. Presse"-é, mely mély szomorúsággal konstatálja a bécsi miniszterek leutazása tényét, kárörömöt takaró sajnálkozással a Deákpárt desavuálását s mind ebből azt hozza ki (a mit az olvasó soha ki nem találna) hogy ebből az következik, miszerint a lajtántuli német-szláv tartományoknak nem lesz többé reichsrathjuk! Miután pedig a centralparlaraent eszméjét illő világosságba helyezte, arról is okoskodik, hogy a magyarok tulkap ásait „esetről esetre" rendre kell utasítani, de ez üres kongó szavak már unalmasak. A poi'OSZ képviselőház febr. 3-dikai ülését roppant érdekeltséggel várta a közönség. Hoverbeck a fő törvényszék ismert határozata elleni javaslatot tette meg, melyet némelyek bizottsághoz akartak utasítani. L i p p e miniszter nem felelhet az interpellatióra , mert a íőtörvényszék határozatáról állítólag nincs hivatalos tudomása. Gr ne i s t kv. végleges tárgyalást kíván, mely esetben az igazságügyi miniszter is meghívandó volna. Hoverbeck fölöslegesnek találja a bizottsághoz utasítást, mely több fölvilágosítást ugy sem nyerhet, mint a mennyit a miniszter adhat, a főtörvényszék rendkívüli eljárása pedig épen minél nagyobb nyilvánosságot kíván. Waldeck is fölöslegesnek tartja a bizottságot, minthogy az alkotmányos jog kétségbevonhatatlan. A szólási szabadság megszorításával az alapjogokkal való élés lehetetlen. Semmiféle képviselőnek nem szabad vizsgálat esetén a törvényszékkel szóba állani. A ház elfogadta a végtárgyalási s az igazságügyi miniszter feleletre vonását. A napirend tárgyai közül legnevezetesebb volt V i r c h o w szintén ismert javaslata Lauenburgot illetőleg. Mire Bismarck gr. körülbelül következőleg válaszolt: A bécsi béke nehezebb terheket rótt az országra, mint Lauenburg megszerzése, kérdi tehát, hogy akkor mért nem tettek javaslatot? Terheket most az alkotmány értelmében nem'js róttak az államra. Lauenburg nem idegen birodalom", az nyelv szokásával ellenkezik. Poroszországban az állam és korona fogalom elválaszthatatlan. A király mint legfőbb hadúr foglalásokra rendelkezhetik hadseregével. En, úgymond — nem adnám kezemet a bekeblezésre, a lauenburgiak sem akarják, önök talán megtennék, ha „jó" minisztérium léteznék. Önök előbb szólhattak volna a personal-unio ellen, most is tehetik Schleswig-Holstein mellett, de önök hallgatnak; mi nem tudjuk mit gondolnak a herczegségekről. A körülmények sürgetése közben nem lehetett országgyűlést összehívni. Gneist azt mondja, hogy politikai szempontból csak oly állami szerzés képzelhető , melyért Poroszország vérével s pénzével tizet. Senki inkább nem kívánja a jogos szerzéseket, mint az országos képviselet, de a kormány eljárása rosz szolgálatot tesz a dynastiának. Bismarck erre kijelenti, hogy a kormány tett volna előterjesztést, ha pártatlan tárgyalásra számolhat vala. Jelen körülmények közt csak oly előterjesztéseket tesz, melyekre az alkotmány betűje kötelezi. Bismarck tiltakozása ellenére is 251 szavazattal 44 ellen elfogadták e bizottmányi javaslatot. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY. 12*