Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

71 tag helyébe pedig a • — Wandeier főszerkesztője választatott az igazgatóságba. Örülünk ez eredményen, mert, a mint Friedlander helyesen megjegyzé, az egylet lételének főfeltétele, hogy politikai pártszinezettel ne birjon. az egylet czélja tisztán humanitási és ha egyik tag centralista, a másik dualista vagy föderalista, ez nem gálolja abban, hogy kollégáját betegség vagy inség esetén gyámolítsa. (Ek.) A magj'íir országgyűlési felirat harminczas bizottmányának eddigi működése nem csak bennünket érdekel, hanem nagy feszültségben tartja a bécsieket is. S íme ők szerencsésebbek is nálunknál; mert a mig Pesten nem épen véletlenből, semmit sem hallani e vitatkozásokról, s a mig Magyarország fővárosi köreibe semmi ki nem szivárog a nem nyilvános bizottsági gyűlések tárgyalásaiból — Bécsben állítólag 1 egj óbban " vannak értesülve mindenről. A regi „Presse" pesti levelezője például jó forrásból veszi, hogy a fölirat kezdettől végig ugy van tartva, hogy a bizottmányban levő kilencz határozati pártbeli bátran aláírhatja minden pontját. Már előbb az országgyűlésről szóló rovatban előadtuk a tényállást s így bátran mondhatjuk, bármit állit a „Presse", tiszta forrásból nem msritett. A CS. külügyi és áTlá m ínfflí t SZ tCl* B eleredi és Mensdorff grófok Budapestre érkeztek. A „Ll." bécsi levelezője ugy értesül, hogy a cs. miniszterek lejövetele egy, ö felsége elnöklete alatt tartandó minisztertanács miatt történet, mely tanácskozás a magyar ügyekkel lesz kapcsolatban. Ha e sejtelem helyes,ugy a kormányhainar alkalmat nyerne a felett gondoskodni , vajon egy, a 48-diki törvények foganatositása miatt követelt magyar minisztérium kinevezése mennyiben egyeztethető a birodalom egységével s nagyhatalmi állásával. -•no L\,<3 8 ,X«t Külföld. Pest, febr. 4. Poroszország véres-vasas premierje, a hírhedt Bismarck gr. uj alkotmányos tant talált föl, mely ha terjedni talál, képes megásni a parlamentarismus sírját oly örökre, hogy még a feltámadás reménye sem marad. Bármennyire elégedetlen volt eddig valamely kormány a népképviselők házával, mely népképviseletet sok helyt inkább csak tűrik, semhogy egyenjogú törvényhozási tényezőnek tekintenék — annyira legbőszültebb perczeiben sem ragadtatta magát egy sem. hogy a képviselők szólási szabadságát megtámadta volna. A kezdeményezés érdeme e dicső téren Bismarck urat. második sorban pedig a berlini főtörvényszéket illeti, mely oda nyilatkozott, hogy a képviselők a parlamentben mondott beszédeikért felelősségre vonhatók, sőt törvény elé idézhetok. Az a híres Poroszország,, mely annyiszor kérkedett szabadelvüségével, s ezt tűzve zászlójára, bitorolta a vezérszerepet Németországon, mely valóságnak tartva e csalékony fényt, ujjongott haladásának! •.— ezen Poroszország, illetőleg kormánya találta ki a dicső doctrint. hogy nemcsak agyon hallgatni lehet a képviselők tiltakozását s ugy kormányozni, ahogy a teljhatalmú minisztériumnak tetszik ; hanem kitalálta azt is, hogyan lehet őket tettleg elnémítani, ha a kormánynak kellemetlen igazságot találnak mondani. A világ csodálkozik Poroszország e rodhatag állapotjáns az izgatottság a porosz nép minden rétegében oly nagy, hogy 48 óta hasonló hangulat széles ez országban nem uralkodott. A többek közt a „Spen. Ztg." egy, a Bismarckféle minisztériumot inkább pártoló, a mérsékelt liberalismust képviselő lap is kikel ez uj politikai tan ellen :, Minden jó — úgymond egyik vezérczikkében — minden czélszerü és szükséges egyúttal a visszaélés lehetőségének is ki van téve, de azért el nem vetik, mert e lehetőség uralma alatt áll. A parlamenti szószékkel is vissza lehet élni, de szabadága az alkotmányos élet lelke. A kamrák nem gyakorolhatják korlátlanul a vizsgálat ellenőrzés, a való vagy lehető helytelenségek fölötti neheztelés jogát, ha tartózkodással kénytelenek kimondani, a mit tartalék nélkül kellene mondaniok. Ez iránt tehát kezdettől fogva egyet is értett valamennyi politikai irány ; egyik sem vonta meg a másiktól a szószéki szabad szót. A midőn alkotmányos életünk első éveiben egykor szó volt volt arról, hogy egy kamrai tagot nyilatkozatáért törvény elé szólítsák, a legtulsó jobb oldal közlönye is azt mondá: akkor zárjuk be inkább a kamrákat. A fentérintett gyönyörű kormányhatározatban különben nagy része van a porosz igazságügyi miniszternek, kinek mint irják közelebb alkalma lesz magát a legfelső törvényszék ime határozatáért a képviselőház előtt védeni. A haladási párt és balközép tagjai ugyanis erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy a legfelső törvényszéknek joga volna magát a törvényhozás egyik tényezője fölé emelni. A Waldeck által formulázott tiltakozás, melyhez a hűbéresek kivételével az összes ház csatlakozik, ekép szól: 1. Az államügyészségnek azon indítványa, mely T w e s t e n és P r e n z e 1 képviselőket törvényszéki kereset alá akarja helyezni, a kamrákban mondott beszedőkért, valamint e javaslat elfogadása a legfelső törvényszék bünfenyitő osztálya részéről a hivatalos hatáskör túlkapása, valamint az alkotmány 84 §-ának sérelme a képviselőház jogai ellen. 2. A képviselőház saját jogainak saz alkotmány 83§-sa szerint általa képviselt összes nemzet jogai óvása végett tiltakozik e jogsértés s minden oly eljárás jogérvénye, minden elitélés ellen, mely az államügyészség ezen vagy hasonló javaslata alapján a képviselőház tagjai ellen hozatnék. A képviselők elkeseredettsége nagy. Mindenki látja, hogy ily eljárás mellett a minisztérium kénye kedve szerint pusztíthatná ki a neki kellemetlen képviselőket, valaminthogy, hir szerint, Virchov és Grabow ellen is indíttatnék már kereset. Legnagyobb részök ezért meg akarja szakítani az alkudozásokat a kormánynyal s kiáltványt bocsátani a nemzethez, melynek hatása alatt visszavonulna és bevárná az uj választásokat. Másrészről meg azon tervezet merült föl, hogy valamennyi kérdést egyes bizottságokban és értekezleteken állapítanának meg s készen hoznák a ház elé, hol a képviselők mind az indokolástól, mind véleményök szabad nyilatkozatától tartózkodva, egyszerű szavazás döntené el az ügyeket. A képviselők ezen része reméli, hogy a nemzet megértené e taktikát s a ház feloszlatása után elrendelendő uj választások alkalmával tudná magát mihez tartani. Bismarck gr. különben még máskép is meg tudja szorítani a kamrák hatáskörét, Virchovnak az elbai herczegségekre vonatkozó, olvasóinkkal ismertetett fölszólalása alkalmából ugyanis kimutatta, hogy a Lauenburgért adott 2 millió tallér nem az államkincstárból, hanem a korona pénzéből lett kifizetve, s ezért nem tür interpellatiót. De tovább is megy s tagadja a ház illetékességét külföldi kérdések megvitatására s fölmentve hiszi a kormányt az alól, hogy a gasteini szerződést a házzal közölje. A képviselőház természetesen nem fogja ezzel beérni s igy Bismarck uramnak csak a feloszlatás marad választásul. Meglátjuk, ugyan fog-e ez utolsó eszközhöz is nyúlni? A franczia lapok s utánuk a német sajtó nagy része is a franczia sárga könyv Mexikóval foglalkozó okmányaival töltik be hasábjaikat. Mexikó kérdésével foglalkoznak egyébiránt az angol lapok is : A „Times" reméli, hogy Francziaország és az Egyesült Államok közt simán fog lefolyni a dolog, és eldöntött dolognak nézi, hogy Mexikó megszállása a francziák részéről közelebb meg fog szűnni; sőt azt is hiszi, hogy 1866ban mind a mexikói mind a római terület megürül a francziáktól. Hasonló vérmes reményéket táplál a „Globeis. Szerinte a franczia hadak legközelebb ki fognak vonulni Mexikóból s ezt már hónapok előtt is teszik vala, ha attól nem kellett volna tartani, hogy Miksa császár is velők megy. A franczia kormány részéről a közönség megnyugtatására-e inkább vagy megijesztésére a pénzkérdést is konzul dobták az izgult viták tengerébe. Emlékeztetik ugyanis Francziaországot, hogy nem lehet Mexikót oly. hamar cserben hagyni; mert cserben marad vele ama nagy kölcsön által érintettek érdeke is, mely nagy részt franczia födözet által jöhetett létre. Az ügy békés megoldása különben már azért is remélhető, mert Francziaország az Egyesült-Államoktól többé nem Mexikó elismerését, hanem csak a be nem avatkozást követeli. A félhivatalos közlönyök taktikája most abban áll, hogy a kivonulást Mexikóból a mennyire lehet szépítsék : Francziaország — irja a Constitutionnel — Mexikóban nem csak becsületét, hanem honfitársai anyagi érdekeit is kénytelen védeni s biztos lehet benne, hogy a fejedelem, ki Francziaország dicsőségét és becsületét mindig megtudta védeni, semmibe se fog beleegyezni, a mi a nemzet önérzetét aérthetné. Avagy nem tudják-e azok, kik nemzeti érdea&Qvt