Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 1. szám

8 cseh lapok nagy haragra lobbantak. Nem tudom ugyan, mikor fogják nálunk időszerűnek találni. hogy a föderalismus irányában párt nevében nyilatkozunk, de azt hiszem, hogy az egyesre nézve, ha kijelenti, hogy épen csak egyéni véleménynek ád kifejezést, addig sincs tiltva a szó. Kimondom e szerint, hogy határozott ellene vagyok a föderalismusnak, mert azt hiszem, miszerint ezen lehetetlen közjogi forma csak azért állíttatik fel, hogy általa az egyedül lehetséges, a duálismus, és utolsó sorban a közjogi kérdések valódilag alkotmányos úton való megoldatása lehetlenné tétessék, és hogy ezen ad absurdum vitetésböl azon következtetést lehet származtatni, miszerint az osztrák monarchiának üdve egyedül a marczius előtti rendiségben— habár egynémely divatszerű felcziczomázással, — található. Azt hisszük, nem szükséges azon gyanú ellen védeni magunkat, mintha bármely nemzetiség irányában tisztelettel nem viseltetnénk, bármely országnak minél nagyobb mértékét az autonómiának, az önkormányzatnak ne kivánnók. Távol van tőlünk azon frivolitás is, melylyel egynémely bécsi lap a cseh korona történelmi értéke felett gúnyolódni szokott és a fehérhegyi vereség előttünk soha nem lehet silány élez tárgya, mert hazánk akkori története szoros összefüggésben állott azon ügy gyei, mely majdnem harmad fél század előtt Tilly csapásai alatt elvérzett, és valóban Magyarország sympathiái sem akkor, sem aztán nem álltak a Lammermannok részén. Hanem ettől egészen különvált kérdés az: vájjon mi lehetséges a m a i viszonyok közt, és mily szervezet az, mely az osztrák monarchiát ez idő szerint erőssé, szilárddá teheti? . . . Ha a csehek a föderalismus alatt az autonómiának csak oly mértékét értenék, mely nemzetíségök akadálytalan és teljes kifejlését biztosítja, mely országos ügyekben az önkormányzat elvét lehető legtágabb terjedelemben valósítja; mi bizonyosan utolsók volnánk, kik ez ellen kifogást tennénk, sőt az ily kivánattal őszintén, teljes szivünkből rokonszenveznénk. De nem ezt értik a csehek a föderalismus alatt, hanem azt, hogy nekik mindazzal kell birniok, a mit Magyarország jogai alapján követel, és hogy megfordítva, — ezt különös figyelembe ajánljuk — Magyarországnak semmi olyasban nem szabad részesülnie, a mi egyszersmind Csehországnak meg nem adható. Hogy az olvasónak hiteles bizonysággal szolgáljunk arra nézve, miszerint csakugyan helyesen definiáltuk a cseh nemzetipárt föderalismusát, a következő sorokat idézzük a „Narodni Listy "nek b. Eötvös, illetőleg a „Hetilap" elleni legújabb czikkéből: „Mi csak azt az egyet tudjuk, hogy a cseh nemzet képviselői a közjogi kérdéseket sehol együtt nem fogják tárgyalni, mint aprágai országgyűlésen; ha tehát a bécsi vagy pesti politikusok a közjogi kiegyenlítést a cseh nemzet hozzájárulása nélkül a birodalmi tanácsban vagy valahol másutt a prágai országgyülésenkivül vélik létrehozhatni — csak próbálják meg!" Azonkivül Clam Martinitz gróf a cseh országgyűlés keblében alig két hét előtt kijelenté, hogy a dualismus neme : a megoldásnak, melyet Csehország soha el nem fogadhatna. Ekként tisztában levén arra nézve, a mit a csehek föderalismus alatt értenek, kiki természetesnek fogja találni, hogy ily álláspont ránk nézve egyenesen elfogadhatatlan; mert ha a birodalom mindegyik országának megadatnék mindaz, a mire Magyarország igényt tartani jogosult és köteles, a monarchia felbomlása csak rövid idő kérdése volna. Arra pedig, hogy az egyes részek ezen tökéletes politikai nivelliroztatása a monarchia felbomlása nélkül legyen kivihető, szükséges volna, hogy Magyarország a maga követeléseit oly mértékig szállitsa alá, hogy azon állást, melyet ő jogszerűen követeiminden más országnak is veszély nélkül meg lehessen adni; — oly párt azonban, mely a legnagyobb engedékenység mellett is Magyarországot ily polezra lenyomatni készvolna, mi nálunk nem létezik és nem fog létezni soha. De honnan van az, hogy a cseh föderalisták sorában sok gyakorlati és éleseszű államférfival is találkozunk ? honnan van az, hogy ezek nem látják át az ily értelemben vett föderalismus kivihetlenségét ? Nemcsak ugy vaktában odavetett, hanem alapos értesülésre épitett állítás az, midőn mondám, hogy a csehekkel szövetkezett, vagy legalább velők kaczérkodó föderális körökben mindazt, a mit az imént fejtegettünk, igen jól tudják és helyességéről tökéletesen meg vannak győződve, de ennek daczára, sőt egyenesen épen ezért kardoskodnak e körök a föderalismus mellett. Eszök járása e tekintetben meglehetősen egyszerű; valódi alkotmányos szabadságot e körök semmi forma alatt nem akarnak; — midőn a februári pátens kísérletet tőn e szabadságot központosítási formák alatt létesíteni; természetese^ a februári alkotmányt támadták meg, mint a legközvetlenebb veszélylyel fenyegető 'tárgyat. A februári mű kivihetlennek bizonyúlt és vele együtt a központosítási elv is. Már most a legközelebbi forma, mely alatt az alkotmányos szabadság helyreállítható, a dualismus volna; jelenben tehát ezt kell tönkretenni. Tönkretehetni vélik pedig az által, hogy a föderalismust, még pedig minél túlzottabb föderalismust állitanak vele szemben. Hogy ők ezen föderalismust kivihetőnek tárták, vagy, ha lehetne is, hogy kivinni akarnák, arról szó sincs; de két lehetőség az, a mire ezen urak speculálnak. Lehetetlen levén, t. i. hogy minden ország részesüljön oly közjogi állásban, a milyen Magyarországot megilleti, kettő közül egynek kell történni: vagy megpróbáltatik mégis a dualismus helyreállítása és akkor a csehek, lengyelek, szlovének stb. ellenszegülése által ezen újabb kísérletet is sikertelenné remelik tehetni; vagy pedig a cseh föderalisták érdekében Magyarország követeléseit megnyirbálja a kormány olyanynyira, hogy ezzel az ország meg nem elégedhetik és igy ismét semmi sem lesz a dualismusból, és általában az alkotmányos úton való kiegyenlítésből sem. így aztán a centratralisátió már amúgy is el lévén temetve, a dualismns pedig szintén kivihetlennek bizonyulván, .a föderalismussal alkalmasint már gyakorlati kísérletet sem fognának tenni, mert ennek használhatlansága mind elméletileg világos, mind pedig a német és magyarok ellenállása miatt is kézzelfogható, — hanem azt fogják mondani: lám, minden képzelhető formája az alkotmányos kormánynak haszonvehetlennek bizonyúlt; nem marad tehát egyéb választás, mint a modern liberalismussal végképen szakítani és visszatérni a patriárchalis kormányrendszerhez; hiszen ennek ócska kabátját ki lehet keféltetni, ingét megmosatni, haját fodoríttatni; igy még meglehetősen csinos lesz a legény és ha valami szép névről is gondoskodunk, melyben a „felvilágosult" epithetonnak nem szabad hiányoznia, akárhány „bonne fortune"i val fog ő még dicsekedhetni. . . . Ismétlem, hogy nem légből kapott azon vélemény, miI szerint efféle számítás csakugyan létezik. Hogy a cseh nemzeti párt, mely sok liberális férfit számít a maga soraiban, I tudatosan nyújtja közreműködését ily czélra. nem állítom, I és — őszintén szólva — nem hiszem; sőt ellenkezőleg, épen | a cseh szabadelvűek sorában elegen lesznek, kik nagyon jól | tudják, merre törekszik egynémely méltóságos és nagymél! tóságu szövetséges társuk, de a csehek régi hibája szerint, j amazok is túlbecsülik erejöket, azt hivén, csak el legyen | hárítva a centralisátió után már most a dualismus is, majd gondoskodnak ők aztán arról, hogy a föderalismus az alkotmányos szabadság sértetlen fentartása mellett valósíttassék. Azaz : elég erőseknek hiszik magukat arra, hogy kedvencz eszméjöket nemcsak a magyarok és németek ellenállásának daczára is valósítsák, hanem azt még a reactio ellenében is megvédjék. Gratulálunk nekik e magasfokú öntudathoz ; de a mi előttök mathematikai bizonyságnak látszik, azt mi szemkápráztató sanguinismusnak tartjuk. A cseh nemzeti párt ezen része tehát merő ábrándot hajhász, a másik nagyon is gyakorlati czélokra törekszik ugyan, de olyakra, miknek elérését szabadelvű ember, bármily nemzet fia legyen is, soha nem kívánhatná. Mind ezek, mind amazok pedig ellenzik azt az elvet, mely a mi véleményünk szerint egyedül alkalmas, hogy a monarchia ujjáalkotásának alapjául szolgáljon, és azért becsületesen és határozottan fogunk