Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám - A magyar tanügy rendezése 1. [r.]

47 a sok őrjárat, de a melyek nem katonákból, hanem rend- és csendőrökből állanak; mert a katonaságban többé nem bízik a kormány s a királyi sereg azért nem meri megközelíteni a fölkelőket, mert csapatai nem győzni, hanem csatlakozni óhajtanak a forradalom embereivel. Az „ A venir Nat" hirei szerint Madrid csendes ugyan, de komoly izgatottság uralkodik több tartományban, mely O'D o n n e 11 máskor oly sima homlokát ránczokkal borítja. Az eddigiek szerint úgy látszik, hogy a fölkelők mozgalmai kétségen kivül bizonyos terv szerint folynak, de a melynek czélját mindeddig világosan kiismerni nem lehet. Hogy a kormány helyzete nem a legkellemesebb, onnan is következtethető, hogy egyrészről véres szigorral jár el a foglyok irányában s rendre agyonlöveti, másrészt meg a nemzetnek eget földet s oly szabadelvű intézkedéseket igér, melyek az általános elégületlenséget megszüntetnék, de a sokszor csalatott nemzetben hivökre nem akadnak. Izabella királynő — hir szerint - Espartero-t hivatta el kínjában, őt bízandó meg egy új kabinet alakításával, de nem hiszik, hogy a „győzelem herczege" is többet tehetne, mint átvenni az elnökséget, hogy csakhamar más kezekbe adja s vele a királynőnek csak oly kevéssé lesz használva,mint akár Concháva 1, akár Narvaezzel. Mi alatt a spanyol fölkelés a politikai világ érdekeltségét egymaga absorbeálta , Romában oly dolgok történtek, melyek következményeikben messzebb kihatók lesznek, mint első pillanatra látszott. A pápa s az orosz követ között újév napján történt összeszólalkozás s a komoly „Via" melylyel Szt.-Péter utóda az orosz követet Meyendorff bárót kiutasította hajlékából, mind nagyobb dimensiókat ölt s a diplomatikai összeköttetést a szt.-szék és Szt.-Pétervár között végleg meg fogja szakítani. A pápa ugyanis fölöslegesnek tartja Rómában a pétervári követséget, miután közvetlen összeköttetése a lengyel papsággal meg van akadályoztatva, s bármi. Lengyelországra vonatkozó ügydarabokat szolgáltat át a pápai kabinet az orosz követségnek, azok rendeltetésük helyére soha nem érnek s egyszerűen elsikkasztatnak. De meg is sérti a szent széket a Rómában tartózkodó fényes s gazdag orosz követség, miután ugyanazon joggal Szt.-Pétervártt nem bír. Hír szerint tehát a pápa Ausztria utján az orosz követség megszüntetését követeli. Hogy ez Oroszországra nézve nem kedvező dolog már abból is kitűnik, mert római követsége megszüntetésével megszakad egy erős fonal, mely Nyugat-Európával s a civilizált világgal összeköti. Egyéb hirek is jártak a pápai hadsereg kiegészítéséről melyhez Ausztria és Francziaország szolgáltatnák az önkénteseket; valamint az Ausztria és Olaszország között ellenségeskedés legfőbb tárgya: Velencze s a várnégyszög is ugyancsak tömött kacsaként szálltak a hir tengerére, amaz hogy a francia lapok, ez hogy az osztrák félhivatalos „Gen. Corr.* megczáíolják. A politikai helyzet jellemzésetil mindamellett fölemlitendőnek tartjuk az ulóbbit; szerinte ugyanis az ausztriai császár Párisba volt menendő, s Napóleonnal néhány napot a legnagyobb bizalmasságban töltvén , holmi septemberi conventio formát hozott volna életre , mely szerint Velencze szabad tengeri várossá lesz , minő például Hamburg; a várnégyszög s a mi olasz földből még Ausztria birtoka a német „Bund"-balép; a zürichi szerződés revideálva lesz ; Ausztria meg elismeri Olaszországot. Látnivaló, hogy elég vad combinatiók szüleménye az egész, de a refrain mindig csak Olaszország elismerése s ha kevésbbé mesterkéltjalkoiás mellett is, ma holnap mégis fog kelleni oly alakot találni, mely alatt Ausztria e lépést meg fogja tenni, miután egyik állam pénzügyi helyzete sem türi tovább a fegyveres készülséget s a két birodalom anyagi érdekei, melyek napjainkban oly parancsolólag szólnak ugyancsak kiegyezést követelnek. A lefolyt héten nyílt meg a porosz kamra is. A megnyitási ünnepély a szokott isteni tisztelettel történt, mely alatt a prédikácziot mondott lelkész imára inti a képviselőket, hozzá tévén, hogy csábítóbb s fényesebb lehet ugyan a viszálkodás fáklyáját a trón lépcsőihez vágni, hogy üszkei országszerte szikrázzanak. Ugyanily hangon szólt a trónbeszéd, melyet Bismarck úr olvasott fel, szárazon oda mondgatva a képviselőknek, hogy a kormány semmit sem fog tenni az egyezkedésre. A trónbeszédben különben se foglaltatik semmi a mit hetekkel, hónapokkal előre ne lehetett volna látni. Valóságos komédia budgetet terjeszteni a képviselők elé s foganatosítását előre is elhatározni, bár mit mondjanak hozzá ők. De ha semmitmondó a porosz trónbeszéd, annál tiszteletreméltóbb Gr ab o w, az egyhangúlag újra megválasztott derék elnök megnyitó beszéde, melyben a többek közt eze ket mondá: Ama homályos kép, mely a közelebbi évben a kamrák eló'tt az ország bellielyzetéről feltaratott, azóta még inkább elsőtétült. Emlékeztet ama kormányi szemrehányásokra, melyek a háznak zárbeszédében tétettek; ezáltal felbátorítva, a reactionárus sajtó akadálytalanul vádaskodott, a papság pedig a legmértéktelenebb tulemelkedés hivatatlan lépéseit intézte a törvényhozótest második, egyenjogositott tényezője ellen. A követek ünnepélye fegyveres kézzel tiltatott el. Az alkot mány-viszály a ház hibája nélkül chronikussá vált. A törvényhozás politikai osztálya végkép megszüntettetett; a mintszterfelelösségi- és egyéb szabadelvű törvényeket hiáha reméltük; az igazgatás egészen megfosztatott a szabadelvűbb alapoktól. Bizonyitják ezt a szabadelvű lapok, egyletek, gyülekezések és hivatalnokok rendszabályozásai. A porosz nép és népviselők soha sem fogják tagadni azon eltagadhatlan igazságot, hogy az állam szellemi és anyagi jólléte a kül-biztonságot, legfőkép pedig a hitel erősitett nyilvános jognak tartaléktalan elismerését és lelkiismeretes gyakorlását követeli. Csupán az ezen igazságra alapitott szabadság fog — a német testvér-törzsek egyedül a magasb német érdekek által korlátolt őnelhatározási jogáuak tiszteletben tartása mellett — Németországban erkölcsi hódításokra: a schleswig-holsteini kéreét kielégitő megoldására és ezzel a szövetség-állami egységre vezetni. Vajha Poroszország — német hivatásának teljesitésében haladéktalanul ily szabadelvű fejlődési útra térne, mielőtt Ausztria által felülhalatatnék, mielőtt késő nem lesz. Akkor Németországnak alkotmányos képviselete honunk nagy jövőjét örömtelt szivvel látandja királyunk hatalmas kezeiben biztositva." Az elbai hgségek ügyében a porosz kormány egyszerűen régi tervéhez ragaszkodását jelenti ki, de a kamra későbbi határozatában ez ellen, valamint egyáltalában az annectálás ellen tiltakozott. Még egy érdekes eseménynek leszünk nem sokára tanúi. Afranczia törvényhozó testület ülésezése ez, melynek meg-' nyitására várják Napóleon ajkairól azon nagyobb horderejű szavakat, melyek újévkor a legbékésebb semmit mondássá törpültek. Vajon nem csalatkozik-e újra a Mindenváró Ádámok konjecturalis szomja, közelebb meglátjuk. A franczia ellenzék köreiben nagyban készülnek ez ülésszakra s újra Mexikó lesz a dió, melynek feltörése Napóleonnak már több fogába került, s melynek meghámozása a franczia összes hivatalos s félhivatalos sajtó költött szép híreinek mindekkoráig nem sikerült. Flórencz, jan. 14. A kamarák január 15-dikére tűzték ki ünnepi szünetelésök határnapját, a kormány azonban királyi parancs által még egy héttel toldta meg a vakácziót. Ez kezdetben nagy szeget ütött az ellenzéki lapok fejébe, azt kezdték rebesgetni, hogy Scialoja megijed a financz-viszonyok bonyolódása miatt s leteszi tárczáját, s azt is, hogy a kamarát föloszlatják, minthogy az újra szervezett kormány előre látja bukását. Mind a két vélemény hibásnak bizonyult be, mert az elnapoltatás oka nem egyéb, mint a minisztérium iparkodása rendszerezett reformtervvel lépni a kamarák elé , mely az administratió egyszerűsítése által nagyobbszerü mérvben tegye lehetségessé a takarékosságot. Ez legalább a kormá«ylapok ígérete, s ha Scialoja csakugyan képes a budgetet ily módon száz millió frank költségtől megmenteni, meg fogja érdemelni a haza háláját, s talán a minisztériumot is megmenti. Befolyásos körökbén arról van szó, hogy a franczia császár közbenjárása mellett a velenczei kérdés végképi elintézéséről folynának titkos alkudozások. A feltételek körülbelöl ezek volnának, hogy Velencze szabad várossá tétetnék, Hamburg, Lübeck és Bréma módjára; hogy az osztrák birodalom megtartaná a Tridenti grófságot és mind a tért, mely az erődnégyszög közt fekszik s ezentúl a német szövetséghez csatoltatnék, a velenczei királyság pedig pénzbeli kárpótlás mellett [az egységes Olaszországnak adatnék át. Meglehet, hogy mind ebben nincs egy igaz szó, ámbár valószínű, hogy Napóleon ilyféle terv által szeretne véget vetni azon ellentétnek, mely Olaszország és Ausztria köz fennállván, lehetetlenné teszi kedvencz eszméjének, az általáno