Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Gróf Dessewffy Emil

POLITIKAI TILAP. i Megjelenik hétfőn reggel > másfél—két nagy Íven. J Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár > vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­\ gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 } hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim einerget veiitas e falsitate, quam e confasione." B a e o. Szerkesztőség és kiadóhivatal. ) > Czikkelc, levelezések s átalában a lap szellemi részét' > illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez \ / (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és <, s hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) S \ intézendők. < Második évfolyam. 1866. 3. szám. Pesten, Január 15. X Gróf Dessewffy Emil. Pest, jan. 13. A gyászhír, mely gróf Dessewfly Emilnek haláláról tu­dósított, fájdalommal töltötte volna el a nemzetet minden körülmények között: mentül inkább most, midőn a hazának e válságos napokban legjobb fiainak közreműködésére még több szüksége van mint máskor, s midőn a szakadatlan te­vékenységet látva, melylyel e férfiú élete végső napjáig ha­zafiúi feladatain dolgozott e veszteségre elkészülve nem valánk. Oly érdemeknek méltánylása, melyek több mint har­mincz éven át az irodalom és közélet mezején szereztetnek, s melyek nagysága, nem egy kitűnő műben, vagy szeren­csés tettben, hanem azon lankadást nem ismerő tevékeny­bégben rejlik, melylyel a férfiú nagy feladatain dol­gozott, nem tartozik az időszaki sajtó feladásai közé. Való becsök szerint méltányolni ez érdemeket a törté­neté, mely, ha majdan az utolsó évtizedek eseményei fölött ítélni fog, igazságosan kijelöli a helyet is, mely kortársai kö­zött azon férfiút megilleti, ki kevesebb zajjal, mint mások, de a legtöbbeknél nagyobb sikerrel dolgozott szellemi s anyagi haladásunkon, s kit honfiúi érzéseinek kifejezésében talán sokan, de való hazafiságában senki felül nem mult. De ha az időszaki sajtó csak a jelennel foglalkozik, s napokra szólván, az egyes nap érzelmeit s ítéletét je­gyezi is fel, vajon elhallgathatjuk-e a mély fájdalmat, melylyel a nemzet egyik leghívebb fiát sírjába kiséri, s nem tartozik-e feladásunkhoz, hogy érdemeinek igazságos megítélését a jövőre bízva, azon hálát fejezzük ki, melyet a közjónak szentelt tevékenysége érdemel, s melyet senki, ki annak eredményeit ismeri, attól megtagadni nem fog. Mellőzzük plitikai tevékenységét. Mozgalmas időkben, minőkben éltünk, midőn a nemzet legfontosabb érdekei kér­désben forognak, s kötelességök érzete, melylyel meggyő­ződésűkhez ragaszkodnak, a politika mezején néha örökre elválasztja a barátokat is, senki nem képes arra, hogy az egyes férfiú politikai tevékenységéről igazságos Ítéletet mondjon. — Mint látkörünkben minden tárgynak nagysága távolságától függ, ugy Ítélünk a közélet mezején az embe­rekről, nagynak tartva azt, ki hozzánk közelebb áll, mig az. kiről messze távolban ítéltünk, törpének látszik; nem mert nem akarunk, de mert nem tudunk igazságosak lenni, s mert helyzetének tévedésein senki egészen tul emel­kedni nem képes. — Egy van, mit DessewffyrŐl e részben bátran elmondhatunk, s mit barátai, s azok, kik e térén el­lenei valánk, egyiránt el fogunk ismerni, s ez az, hogy egész életén át híven s szilárdan ragaszkodott elveihez, s ez elég, hogy ha eltértek is nézeteink, néki tiszteletünket biztosítsák. De bármily nagy azon befolyás, melyet a nemzet politikai helyzete annak jóllétére gyakorol, bizonyos, hogy az a nem­zet életének csak egy részét képezi. A külső hatalomnak, s polgári szabadságnak foka, me­lyet nemzetek élveznek, nem annyira írott törvényeiktől s politikai szervezetöktől, mint anyagi s szellemi képességűk­től függ, s minden haladás, melyet a politika mezején te* szünk, csak annyiban biztos, a mennyiben e képességnek megfelel. És vajon, ha ezen nézetből indulva ki, legközelebb multunkra visszatekintünk, s azon vigasztaló meggyőződés­hez jutunk, hogy e szomorú időszak alatt, midőn a politika mezejéről leszorítva a nemzet látszólag vesztegelt, a halotti csend között, mely határainkon elterült, haladásunk azért még sem szakadt meg; hogy szenvedéseink között fejlőd­tünk is, s hogy megzsibbasztott erőnkkel látszólag legyőz­hetetlen akadályok között tettünk s alkottunk olyakat, mik anyagi jóllétünknek alapjai lehetnek és szellemi kifejlődésün­ket a jövőre biztosíthatják; vajon mindezeknél nem Des­sewffynek neve áll-e első helyen; nem ő-e az, kinek a nem­zet törekvéseinek ezen eredményeit e nehéz időben kö­szöni ? Az utolsó 15 év alatt három tárgy van, melyre meg­elégedéssel tekinthetünk vissza, s mely nemzetünk életében valóságos haladásnak nevezhető. A Tisza szabályozása körüli munkálatok. Hitelintézetünk megalapítása. S azon nagyszerű mozgalom, melynek a Magyar Aka­démia palotáját s alapjának nevelését köszöni. S ki nem tudja, hogy mindazoknál, hol törekvéseinket siker követte, Dessewffynek köszönjük a legtöbbet? Nem ő volt-e az, ki a tiszaszabályozás nagy munkájánál, mely ál­tal a roppant terület, melyet eddig az ár fedett, a nemzet szorgalmának megszereztetett, Széchenyi nyomdokait kö­veté és példátlan erélye s kitartása által oly időben, midőn min­den nemzeti vállalat gyanús szemmel tekintetett, minden sza­bad mozgás még a társulati téren is akadályoztatott, legtöbbet tett, hogy e nemzeti vállalatot befejezve láthatjuk ; s vajon van-e valaki, ki el nem ismerné, hogy a Föld-Hitelintézet, mely földmívelő országunkban és financziális helyzetünk mellett anyagi haladásunknak egyik leghatalmasabb esz­köze, sőt melyet föltételének mondhatunk nála nélkül még nem léteznék, s az Akadémia palotája, melyre a nemzet méltó büszkeséggel tekint nem állna befejezve. A tudomány körén kívül nagy eredmények csak so­kaknak egyesült törekvései által eszközölhetők, s a nemzet jól teszi, ha azt, mire ezerén áldoztak, s mit ezerek összetett munkássága alkotott, saját müvének tekinti; de vajon nincs-e igazunk akkor is, ha kimondjuk, hogy az, ki a nemzetnek azon törekvéseinél élén állt, s a helyes pillanatot kiválaszt­va, munkaerejének irányát meghatározá, a legnagyobb ér­demet szerezte magának, melyet a közélet pályáján elérhe­tünk, s mások felett érdemes arra, hogy emléke a nem­zet által hálás kegyelettel tiszteltessék; mert neki köszön­jük azon eredményeket, melyeket a legnagyobb lelkesedés is csak ugy érhet el, ha az egy czélra egyesülve, egész ha­talmával egyes tárgyakat karol fel. A népszerűség az életben némikép a szerencse ado­mánya, s a viszhang, melyet az egyes szavai találnak a helyzettől függ, melyet elfoglalt midőn azokat kimondá. De az egyes nemzedékkel eltűnnek a szavak, melyekért lelke­sült, s a jövő nem a zaj után hanem a szerint ítéli meg a múltnak nagyságát, a mit alkotott, s mi kimondjuk meg­győződésünket, hogy e mértékkel mérve Desewfíy Emilt a leg* nagyobbak egyikének fogja tartani, kiket nemzedékünk a hazának adott. B. EÖTVÖS JÓZSEF. Magyar országgyűlés. A mult hé;en a képviselőház iomét fölvette üldsi fonalát s meg­kezdte az unalmasnál több, a boszuságos, de nélkülözhetlen igazolási tárgyalást. Ezenkívül csak két másnemű, fontosabb mozzanatot je­gyezhetünk fel e hét országgyűlési történetéből: az egyik a császárnét üdvözölt küldöttség jelentése, melyben a felséges asszony idézett sza­vait a ház nagy éljenzéssel fogadta; a másik 'Fiume városa beadványa, tolmácsoló ama törhetlen kivánaágot, hogy Fiume közvetlen unióba 3

Next

/
Thumbnails
Contents