Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány
24 keletkezésekor, igaz, nem koronás fők trónörököseinek volt szánva. Lehet, csak mi tulajdonítunk e látszólagos udvariasság nak nagyobb fontosságot, mint a mely megilleti; de annyi bizonyos, hogy a két kabinet közeledésének ez egyik első látható jele, politikai következményei pedig nyomban előtűnnek. így az Olaszország és Ausztria közötti merevség már már tünedezik, sha az olasz királyság ünnepélyes elismerése még tán távol van is, annyit már előre láthatni, hogy anyagi téren könnyűlni fog a két birodalom közlekedése s a kereskedelmi szerződés, mely Ausztria és Francziaország közt köt tetni készül, s a mely a német vámegylet s Olaszország közt már-már megköttetett, lehetetlen, hogy utóvégre Ausztria s az olasz királyság közt is ne vezessen valami szerződésféléhez, melynek egyelőre Francziaország egyengeti útját. De viszont a porosz politikában is meglátszik már a franczia és osztrák kabinetek közeledése, s hogy Ausztria Poroszország ellenében, mely iránt éveken át túlságos engedékeny politikát követett, most határozottabban lép föl : szintén ez ujabb politikai fordulatnak tudandó be, mely Poroszországot most meg árra kényszeríti, hogy a mit a Szajna partján hiában keresett,.keresse a Neva mentén, s innen magyarázhatók a hirek, melyek Berlin és Szt. Pétervár politikája azonosságát hirdetik s azon nagy érdekeltséget akarják föltüntetni, melylyel az orosz czár az elbai herczegségek kérdése iránt viseltetik, mely iránt éveken át, mintha rá nézve nem is létezett volna, merő közönyt mutatott. Vajon könnyebben lesz-e megoldva a herczegségek trónörökösödése, ha a gottorpi ág, — melynek tudvalevőleg az orosz czár a képviselője — s jogai átengedésével ismét az oldenburgi követelések előtérbe nyomulnak, előre meghatározni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy Poroszország szorult helyzetére mutat azon körülmény, hogy az annyira üldözött, de a nép által kedvelt és óhajtott augustenburgi herczeg jogait kijátszani nem tudván, most ugy akarna e kelepczéből menekülni, hogy Frigyes hg. helyett Keresztély volna a herczegi trónra kiszemelve. Spanyolországban változás kedveért ujabb kis lázadás tört ki. Prim tbk vezetése alatt két lovasezred lázadt fel, s habár a spanyol táviratok jelentéktelennek mondják a legújabb „pronunciamentot" annyi világos: hogy O' D o n n e 11, az uj miniszterelnök napjai meg vannak számlálva, mert Primről, az iskolázott forradalmárról föl sem lehet tenni, hogy oly vállalatba fogott legyen, mely némi sikerrel nem kecsegteti. Görögország is folyvást vajúdik s az őrhatalmasságok már-már interveutióra készülnek, nem hogy elnyomják a folyton lázadó elégületleneket, hanem, hogy a fiatal király köré csoportosuló néhány jobb érzelmű államférfi hatalmát támogatva, intézkedéseinek foganatosítást biztosítsanak. E hírekkel szemben nagyon föltűnő, hogy 0 m e r pasa, a porta legelső hadvezére parancsnokságot nyert két hadosztály fölött, mely a görög határokon lesz concentrálva. A most mindenütt szünetelő törvényhozások legközelebb ismét megkezdik működésöket. A franczia senatus és törvényhozó testület január 22-dikére, a porosz kamrák már 15-re vannak összehíva, az angol is nemsokára összeül, és annál érdekesebb jeleneteket igér, minél nagyobbak lesznek a nehézségek, melyekkel a kormánynak küzdeni fog kelleni. A „Morning Post" ugyanis megjegyzi, hogy „az alsóház egész uj alakot öltött tagjai, nagy száma semmiféle politikai neveléssel nem bír, sokan égnek a vágytól, hogy kitüntessék : magukat, mindnyájan ki akarnak tenni magukért választóik előtt. E történelmi arénában az új gladiátorok hőn vágyakodnak a föltünésért és lételök főfeltétele, hogy tündököljenek." Reméljük: ugyanezt nem fogják mondani saját törvényhozásunkról, mely szintén legközelebb kezdi meg óhajtva várt működését seme működésében a külföld részéről is több érdekeltségre számolhat, mint bármely idegen törvényhozás ami részünkről. Florcncz, decz. 31. Másfél hétig tartott a miniszterválság, végre mégis létre jött a minisztérium —r ha csakugyan létre jött. Ismeretes dolog, hogy a franczia császár nem szeretne kitünö férfiakat, kik kezdeményezési erővel birnak, az olasz kabinet élén látni, ezek megzavarnák terveit, neki becsületes középszerűség tetszik leginkább, mely napról napra kormányoz és ö benne tiszteli az uralkodók eszményképét. Ilyen férfi L a. Marmora, ö soha sem fogja Antonelli bibornokot megijeszteni; biztos ember, kinek semmi kormányzási terve nincs, hanem mégis azt hiszi, hogy hivatva van Olaszországot megmenteni. A király nem igen szereti, tudván azonban, hogy a tábornok miniszterelnöksége szivesen fogadtatik Párisban, reá bizta most is a kabinet újraszervezését. La. Marmora tehát elhatározta, hogy feláldozza" magát s még egyszer elfogadja a miniszteri tárczát, mert ez neki csakugyan áldozat, hiszen ö a történeti nevezetességű F e r r é r ó k házának, a B i e 11 a i őrgrófokéinak utolsó képviselője, s büszkesége nehezen türi, hogy a kamarában bármily sehonnai követ által nagyúri ügyetlensége miatt megleczkéztessék. Lanza azonban és Saracco, és N a t o 1 i, és B r i gn o n e tábornok s még többen világosan megmondták neki, hogy az '& elnöksége alatt nem vállalhatnak miniszteri felelősséget. A tábornok erre nagyon megharagudott, mert miután már elhatározta magát azon áldozatra, hogy miniszterelnök legyen, nem akarta magát határozatától elmozdíttatni. Végre csakugyan reáakadott Scialoja senatorra;ki késznek nyilatkozott a financzminiszteri tárcza elvállalására, de még ő is csak azon feltétel alatt, ha La Marmora beleegyez abba, hogy a hadügy miniszteri költségvetésben harmincz millió frank megtakar! ttassék. A tábornok nagy nehezen reáállt ezen feltételre, s igy tehát azt hirdeti ma az Opione, hogy csakugyan megalakult a kabinet. La Ma rm o r a tartja meg az elnökséget s külügyeket, Chiaves a belügyet,. Jac ini a közmunkákat, Scialoj a lesz financzminiszter, Va 1 fr é tábornok kapja a hadügyet, DAmicoa tengerészetet, a nevelésügy és igazságügy nincsenek még betöltve, remélik azonban, hogy hólnap az új évi fogadtatásnál ez a két miniszter sem fog hiányozni. Ezen kabinet azonban La Marmorának minden erölKödése mellett is, nem életre való. Scialoja ugyan nem volna rosz pénzügyminiszter, mindenesetre többet tud a politikai gazdászatról mint Sella, hiszen annak idejében, 1848-ban, a közgazdászat tanára is volt Nápolyban ; a kamarában azonban nincs semmi nyomatéka, mert nem termett urnák, szavainak nincsen súlya, második helyen kitünék, első helyen meg nem állhat. 0 ugyan ^soha sem lesz képes többséget szerezni, épen oly kevéssé, mint a minisztérium többi tagja. így tehát három-négy hét múlva lesz uj miniszteri válság, addig azonban be lesz nek végezve a pótválasztások is és világosabb lesz, mint most, hogy a volt többség magában nem képes állandó minisztériumot képezni. Szükséges, hogy a három kamarai párt közül kettő egyesüljön, magában mindegyik gyenge. *A régi államférfiak közül mind R a t a z z i T mind R i c a s o 1 i megértették ezt, s mind a kettő szeretne szövetkezni a ballal. Ratazzinak azonban nincsen szerencséje, már házi körülményei és társasági állása is nehezítik beléptét bármi minisztériumba, s most meghalt még leghatalmasabb támasza is, Rosina, a király ismeretes barátnéja, kit ez mirafiorei grófnőnek nevezett ki. R i c a s o 1 i e pillanatban Rómában van, hol már két évvel ezelőtt villát s kertet vett magának, most lerándult, hogy uj birtokát megszemlélje, tudta, hogy a mostani válságnál nem kerül még reá a sor, de azért mégis meg van győződve, hogy az ö ideje is közelget, s hogy a miniszterelnökség még egyszer vár reá. Meglehet, hogy igaza van, mert a miniszterek Olaszországban eddigelé mind azon egy körből kerülnek ki, mely már Cavour idejében alakult, s azt hiszi, hogy a nagy gróf eszméinek örököse. Ezek az urak azonban magok sincsenek egymás közt tisztában, mik lettek légyen Cavour eszméi, czélját mindenki ismeri, nem eszközeit. En azonban azt tartom, hogy Maximé du Camyr franczia. iró leghivebben tartotta meg nekünk a nagy államférfiú nézeteit azon feleletben, melyet tőle azon kérdésére kapott, miként fogja Olaszország. Rómát megnyerni. Cavour erre ezt mondá: a szabadság, az uj kor minden szellemi fegyverei s a tudomány minden vívmányai által. Midőn Olaszország keresztül lesz hasítva vasutakkal, mikor kereskedése és ipara felvirágzott, mikor törvényei s administratiója mintául fog szolgálhatni s megfelel az uj kor követeléseinek: akkor nem zárhatja el magát Róma Olaszország elől s a tizenharmadik század elvei helyt fognak engedni a tizenkilenczedik század elveinek." Ezt azonban sem La Marmora, sem Ricasoli meg nem értették. P. _