Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 19. szám - Birálat nem korteskedés - A nemzetiségi kérdés

231 cyclusának három lapját maga a szerzö-müvész Székely Bertalan tette köre. A jeles mü méltánylásának a „Föv. Lapok" külön tárczaczikket készül szentelni. — A franczia művészkörökben igen szomorú hatást okozott a minap B o n v i n fiatal festész Öngyilkossági esete, ki, ha tovább él, kétségtelenül egyik disze leend a franczia művészvilágnak. Lázas szervezete nagy mértekben fogékony volt minden nemesebb benyomás iránt, lelke egész hevével főleg a festészetet és zenét gyakorolta; és minden útmutatás nélkül bámulatos sikert aratott mindkét művészetben, tekintve az idö rövidségét, melyet arra szentelhetett. De a mellett szegény volt s csak hogy élhessen s eltarthassa családját, kénytelen volt egy kis csapszéket nyitni, melyet művészek és irók talán di-. divatba is hoztak volna előbb utóbb. Fájdalom, ezt be nem tudta várni, az álom és való közötti keserű küzdelem alatt ö maga összeroskadt. Néhány nappal előbb potomáron túladott utolsó müvein, épen annyiért, mennyin kötelet vehetett, hogy a meudoni erdőben fölakaszsza magát. Most már keresve keresik képeit, egynehány vizfestményeiért oly tetemes árt fizettek, minőt, ha életében adtak volna érte, a kitűnő tehetségű ifjú bizonyára nem hajtja végre borzasztó szándékát. — Az „Ármonia" szerint Napóleon herczeg engedélyért folyamodott volna az osztrák kormánynál, hogy Dalmátiában a római épületmaradványokat tanulmányozhassa. A körülmények harczias fordulata most már valószínűleg megváltoztatá a herczeg uti terveit. — A kiket az európai művészeti mozgalmak közelebbről érdekelnek, örömmel fogják venni a hirt, hogy a „Fine-Arts" czimü szakavatottan szerkesztett és gyönyörű kiállítású angol folyóirat, mely a mult esztendőben megszűnt, f. é. május l-jétől fogva újra megjelen, Day és társa londoni nyomdászok kiadásában. Ajánljuk a képzomüv. társulat figyelmébe. Irodalom. Ismét egy megindulandó uj lapról ír a „Kol. Közi." ugyanis a bérezés szép székelyföldnek nemsokára heti ,lapja is lesz, melyre a felhívást Orbán József és Székely Ádám, mint szerkesztők már szétküldtek. Őszinte örömmel ödvözöljük mi is a „Székely néplapot," melyre minden tekintetben oly szép feladat vár, s mely a székelyföld anyagi és szellemi jóllétét biztosítandó oly üdvös ered ményeket vívhat ki. A lap a gazdaság kereskedelem és a széles érlemben vett ipar érdekeit fogja képviselni, tekintettel azonban a caládi élet s a gazdasszonyok teendőire A „K. K." óhajtja, hogy e vállalatot a legszebb siker jutalmazza minden tekintetben, s ezért a legmelegebben ajánlja minden olvasója figyelmébe s buzgó pártfogásába. Mérnok-egyld alakítása iránt régebben folynak értekezletek hazánk kiválóbb mérnökei között. Ily értelmű tanácskozás tartatott mult héten az Akadémia egyik teremében, melynek kifolyása következő, az alapítók megbízásából Ho 11 án Ernő és Petényi Ottó által kibocsátott felhivá s Magyarország mérnökeihez: „A társadalom minden rétegeiben korunk vezér-elve — az egyesülés — a legüdvösebb eredményeket eszközli. Közmivelődésünk és anyagi jóllétünk legfőbb vívmányait a hasonló szakerők vállvetett összműködése eredményezi. Hazánk mütani és ipari érdekeinek emelése, összhangzásban azon nagy elvekkel, melyek a mivelt nemzetek közgazdasági viszonyait szabályozzák, nélkülözhetlen szükséggé teszik ma már a belföldi mérnökök egyesülését, mert csupán ez uton lehetséges hazánk szakértelmiségét, kölcsönös érintkezés által megismerni és megismertetni, társadalmi befolyását emelni, szakbeli hitelét terjeszteni, továbbá: minden egyes tagnak ezáltal nyilik alkalma, munkásságának ügyfeleket szerezni, s a tudomány körében felmerült legújabb mozzanatokat gyorsabb értesülés folytán hasznára fordítani; az egyesült hazai szakerő leend arra képesítve, — hogy közérdekű mütani kérdésekben az illetékes kezdeményezést megtegye, s a fennforgó ügyek felől véleményezzen; végre : ezen társulást kellend oly gyúponttá tennünk, melyből a kor színvonalán álló szaktudományosság szelleme hazánk minden részeibe elhasson, s a gyakorlatban alkalmazást nyerjen. Hasonló megfontolásoktól indíttatva, czéloztatik a „magyar mérnök-egyesületnek" alapítása Pesten, hol az a társadalmi és egyletügyi kényelem igényeinek megfelelő helyiséget fog tartani. Kitűzött czélját, „a technikai ügynek szellemi és anyagi téren való előmozdítását," az egylet kebelbéli és vidéki tagjainak körében elérni törekszik: az irodalomnak, társas érintkezésnek és egyleti eszmecserének mindazon gyakorlati eszközei által, mik az alapnak f. évi mart. szabályi tervezetben részletezve vannak. A n. m. kir. helytartó-tanácshó 7.-én 15,838. sz. a. kelt intézményével, az alapító közgyűlésnek megtartása engedélyeztetvén: — hazánk t. cz. mérnökei és technikusai, kik az ügy iránt érdekelve vannak, a f. évi június hó 10-én Pesten, a Köztelken, délelőtt 10 órakor tartandó közgyűlésen részt venni kéretnek." GAZDASÁG, IFA Pénzügyi helyzetünk. Pest, máj. 5. Mozgalmasb hetet a börze talán 1859 óta nem látott. Az áremelkedés szót régen elfelejtették, de többé „basse"-re sem speculálnak, hanem a jellemző szó immár „deroute" a börze emberein kivül a közönséget is „panique" fogta el. De csodálkozhatunk-e a dolgok ilyetén fordulatán, ha a politikai kilátások nyomásán kivül, vagy talán ezekkel szemben az államkormány pénzügyi tervezeteit tekintjük ? A bécsi általános földhitelintézet mint hirlik — oly formán kötötte meg az állammal a záloglevélüzletet, hogy csak azon mértékben adja ki a zálogleveleket, a mely értékben kijelöltetett a jelzálog és megtörtént a telekkönyvi bekeblezés. A záloglevelek kiadásával a földhitelintézet föladata véget ért, mert nem ő, hanem bankárok veszik át az ez alapon kiadandó kincstári jegyek értékesítését. Ez utóbbiakból azon consortium, mely a legutóbbi kölcsönt adta, 15 milliót készül átvenni. E pénztári műveletről irja a félhivatalos „Oest. Ztg", hogy e kormányi intézkedés sem a kikerülhetlen háború esetre nincs számítva, sem Ausztria leghevesebb elleneitől nem magyaráztathatnék politikájára nézve hátrányosan. Az egész ügy sokkal inkább a bizonytalanság alapján oly időben létesült, midőn a béke fentartása s a háború előtti aggodalmak közt inog a hangulat. E czélnak meg is felel, holott bizonyos, hogy a háború kitörésekor más, hatályosabb eszközök lesznek keresendők, hogy e szükségnek meg lehessen felelni. Valószínű, hogy sem a jelzálogi kölcsön, sem a tresorscheinok uj pénzügyi művelete nem háborította fel annyira a kedélyeket, mint amaz érintett és várható hatályosabb eszközök, melyek mivolta iránt senki sincs tisztában s jóformán e miatta legroszabbtól tart. Bizonyos, hogy háború esetén a felveendő 60, de használatban csak 30 millió frt uj kölcsön nem elegendő a kormány legégetőbb szükségei fedezésére. Az adókat se emelheti, de még előleget se vehet fel rajok; kölcsönt se kap a jelen válságos viszonyok között, mert emlékezhetünk még, mily terhes körülmények alatt kötötte a legutóbbit, — de pénz mégis kell s igy alig marad egyéb választás, mint a bankjegysajtó s kényszerkeletü állampapirpénz! Az állampapirpénz tehát azon ijesztő, mely nemcsak az agiot szöktette fel néhány nap alatt 104-ről 125-ra, hanem a mely R, KERESKEDÉS. a jelenben is kényszerkeletü bankjegyeket még kívánatos pénznek tünteti föl a közönség szemében. Vajon indokolt-e ezen rémület ? Indokolt-e legalább annyira, hogy hanyathomlok megrohanják a birodalom és Magyarország pénzintézeteit nem csupán hitelért, melyet ez intézetek ép a megrohanás folytán megszorítani kénytelenek, hanem befektetett pénzökért, melyre csupán pillanatnyi szükségből ennyire és minden osztály csaknem szorul. De tekintsük kissé higadtabban a dolgot. Az állampapirpénz kibocsátása minden körülmények közt veszélyes műtét s kétszerte az, oly zilált pénz viszonyú birodalomban, mint Ausztria. De vajon fogja-e csakugyan rögtön és egyszerre azon károkat szülni, melyektől hazaijközönségünk tart ? Ugy hisszük egyelőre nem. Mellőzve azt, hogy a zilált pénzügy mármár megközelített rendezése ismét ad graecas calendas lesz halasztva, a papírpénz kibocsátás közvetlen hatása, legalább magyar közönségünkre nézve nem oly ijesztő. Igaz, hogy az agió fluctuatiója, illetőleg emelkedése ismét kezdődik ;de az agió s a pénzjegy szaporodás emeli a termés árát is, mire gazdáinknak mindenekelőtt szüksége van s a kezdetben várható, jó hatás épen elég lesz, hogy az 1863-diki terméshiányt s a következő évek ártalanságát némileg helyre üsse. Iparosaink csak a gazdák után láthatnak pénzt, kereskedelmünk csak nagyobb árak mellett élénkül s igy a közvetlen hatás legalább a Lajtán innen korán sem ijesztő színben tűnik föl. Legalább nem oly színben , mely a pénzintézetek ily modorú megrohanását igazolná, minőt e napokban tapasztaltunk, mely a legnagyobb válság napjaival is fölér s mindössze azt eredményezi, hogy rendes üzleti viszonyainknak amúgy is csekély hitel forrásai épen akkor apadnak el, mikor arra az iparosnak, kereskedőnek, részben a gazdának is legfőbb szüksége van. Ugy hisszük roszabb időket is értünk már, sem hogy higgadtabban ne tekinthessük a közel jövőt, mely aranyokat ugyan nem hoz, de sok már már elsülyedő gazdának lehetséggessé teendi viszonyai rendezését, a mikor csak tőle fog függni, hogy a későbbi, bár elmaradhatatlan visszahatás alatt megszilárdulva, nézzen az ujabb viharok elé. A feszültség egyébiránt már is szűnik, mutatják a valuta emelkedésével már-már emelkedő értékpapírok, melyek a legnagyobb panique napjaiban az agió ellenében is egyre csökkentek. —e. 38*