Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 18. szám

214 Hogy pedig ez sincs tényleg megtakarítva, s hogy a kir. sóhivatalok megszüntetésével nagy kára van az államnak, azt nyiltan kimondom; mert ez a megtakarítottnak látszó összeg távolról sem közelíti meg azon összeget, melyet a mostani sótársulatnak a só és a szálfák elárusitásánál, és a sóeladásból naponkint befolyó ezerek időközbeni forgatásánál nyerni lehet. Biztosan mondhatom, hogy ebből a nyereményből, mely, ha az állam pénztárába folyt volna, ha már kénytelenek vagyunk ily drágán fizetni a sót, mint fizetjük, házikezelés mellett is bőven kitelt volna a kir. sóhivatalnokok fizetése, és minden regie-kiadás, sőt azonfelöl még igen nagy haszna is maradt volna az államnak, mert ez a nyeremény nem ezerekre, de millión felöl megy évenként, ezt pedig most egy magántársulat rakja Wertheimládájába. (Folytatjuk.) FARKAS FERENCZ. Jlov 98»ilqi»bí irnsv foowmiua •<& jfö3 ?HÍX!>JÍÍUO Y$O roaönöU'fjí - ttoJ j Bécsi levelek. xvm Bécs, april 27. Ugyanazon égboltozat, melyen mult vasárnap egész Bécs városa csupa vésztrejtő felhőt látott, két nappal később — miként a német mondja — tele függött gordonnal. Az olasz garibaldiánusok nem rontottak be Velenczébe, a mely hirnek meghazudtolására, mellesleg mondva, négy nap kellett a hivatalos bécsi újságnak és Bismarck gróf a lefegy verkezési inditványt elfogadta j Albrecht főhg nem megy Veronába, Benedek táborszernagy nem megy Csehországba, az ottan összevont csapatok régi állomás helyeikre térnek vissza, nem lesz háború, az egész csak komédia volt, ennek most vége van — plaudite! Beh jkönnyü vérrel bir ez a bécsi nép! Most a vizbe akarja magát öltai, és öt perczczel utóbb vigan tánczol a Wurstelprater valamely rokkant kintornája mellett. Csak az a baj, hogy a kik neki a minap annyi bút okoztak, nem birnak hasonló véralkattal, és részökről nem hiszik, hogy egyszerre oly gyökeresen változott volna a helyzet. Nevezetesen a hidegen számító poroszok ugy látszik, nem tudnak semmit e rögtöni változásról és a berlini kormány közlönyeinek magatartása Ausztria irányában — az april 21-ki jegyzék daczára is — oly rideg, miként annak előtte, csak azon különbséggel, hogy mármost nem az osztrák monarchia külviszonyait, hanem belállapotját teszik hízelgő megjegyzéseik tárgyává. A „Kreutzzeitung" Ausztria financziával foglalkozik, nevezetesen a kibocsátandó állampénzjegyekkel és leplezetlen kárörömmel hirdeti, miszerint e jegyek iránt már jelenben is, mielőtt még megjelentek volna, oly kevés a bizalom, hogy a kereskedők váltóikra már nem igy irják: „in Österr. Wahrung", hanem „in Banknoten", mert attól tartanak, hogy valamint az ezüstnek ágiója van a bankjegyekhez képest, ugy mégint a bankjegyeknek lesz ágiójuk az államjegyekhez képest. Erre csak azt a megjegyzést tesszük, hogy sem a Kreutzzeitung, Jsem azok, a kik szerinte ily elővigyázattal élnek, nem ismerik az osztrák viszonyokat. Mert ha az államjegyek kényszerkelet nélkül tétetnek forgalomba: akkor ugy is szabadságában áll bárkinek is, e jegyeket elfogadni vagy visszautasítani. Ha pedig a kényszerkelet rendeltetik el, akkor ama záradék „in Banknoten" mit sem használna. Experto credité Ruperto. Midőn a bankjegyek kényszerkelete lőn kihirdetve, a váltók és kötelezvények mind igy szóltak: („in Conventions Münze, drei Stück Silberzwanziger auf einen Ghilden", de azért mégis kiki köteles volt a Silberzwanziger helyett a bankjegyet teljes értékök szerint elfogadni, sőt tudok egy esetet arra is, hogy valaki a kényszerkelet kihirdetése előtt adott kölcsönnél beletétette a kötelezvénybe azt az állapítm ányt, hogy az illetőösszeg ezüsthuszasokban fizetendő még akkor is, ha utólag valamely törvény által más értékbeni fizetés fogna megengedtetni. Az adós a kényszerkelet behozatása után bankjegy gyei akart fizetni; a hitelező nem fogadta el, hanem pert indított adósa ellen, mely mind a három instantián keresztül menvén, a hitelező elmarasztaltatásával végződött; mert — ez volt körülbelül a legfőbb törvényszék indokolása — senkinek nincs joga arra, hogy valamely utólag hozatandó törvényt már előre is bizonyos esetre nézve érvénytelennek nyilvánítson. Azóta senkinek nem jutott többé eszébe, a bankjegy elfogadásától vonakodni, és épen igy járna az is, a ki az „in Banknoten" záradékra hivatkozva, valamikora kényszerkeletű államjegyet viszsza akarná utasítani Egyébiránt nem ez a fődolog a Kreutzzeitung czikkében, hanem az, hogy — szerinte — az államjegyek kibocsátása daczára is elkerűlhetlen a banqueroute. Ez aztán az a porosz nyájasság, mely a bécsi újság félhivatalos estilapja szerint nagyon alkalmas arra, „hogy a Poroszországgal való normális viszony helyreállítása iránti reményt megszilárdítja." Igazán kőkeménységü lehet a félhivatalos lap reménysége, midőn az, még akkor is, ha ily csapások zuhannak rá, ezek által nem zúzatik szét, hanem csak — megszilárdul! Más oldal felől — fájdalom, nagyon is sok ez a megtámadható oldal — más oldal felől támadja meg Ausztriát a porosz miniszterelnök legmeghittebb lapja, a berlini „Alig. Zeitung." Ez ugyanis azt állítja, hogy Bismarck ur reformterve teljesen megegyező az osztrák monarchia népeinek kivánataival, habár e kivánatok nem birnak hamisítatlan nyilvánulásra jutni. A Majláth-Belcredi-féle minisztérium, e lap szerint, legfölebb rendszert képvisel, de nem Ausztria közvéleményét; szintúgy a lapok is legfölebb pártok képviselői, de a közvéleményt ezek sem tolmácsolják. Ezt a közvéleményt csak Bismarck ur lapja ismeri és e szavakba foglalja össze : „A Poroszország részéről tervezett szövetségi reform Ausztriára nézve megbecsülhetlen előny, mert általa a monarchia a maga természetszerű politikai és civilisatori hivatásának adatik vissza." Ez, a mennyire értjük, csak körülírása azon Bismarck-féle tánácsnak, miszerint Ausztriának nincs okosabb tenni valója, minthogy a maga súlypontját Budára tegye át. Tudtunkra a monarchia közvéleménye nem barátkozott meg soha e porosz eszmével j nem a németek, kik a német szövetséggel való összeköttetés fenntartását magukra nézve életkérdésnek tartják j nem a magyarok, mert ezek — miként e lapokban már annyiszor fejtegetve lőn — csakis az Ausztria és Németország közti viszony kielégítő rendezésétől várhatják saját jogosult kivánataiknak teljesülését j nem a lengyelek, vagy olaszok, mert ezekre nézve teljesen közömbös, mily viszonyban áll Ausztria a szövetséghez, de saját elvies szempontjukból nem lehet, hogy kívánhatnák, miszerint Németország egyik darabja ugy szakasztassék el, hogy semmi összeköttetés ne maradna közte és a főtörzs közt. A mit tehát a porosz félhivatalos lap „Ausztria közvéleményének" tart, az legfölebb egypár cseh pártvezér véleménye, kik a német kultúra ellenállhatlan erkölcsi súlyától félve, nem arra törekszenek, hogy civilisátió dolgában a németekkel vetekedhessenek, hanem azt akarják, hogy Csehország szakadjon el a szövetségtől, mintha ma még chinai fal volna képzelhető, mely egy hatalmas szomszéd kultúra befolyását feltartóztatni képes. A német szövetség korszerű és liberális irányban való reformját kétségenkivül melegen óhajtja az osztrák monaichia népeinek közvéleménye; de oly reform, a milyet Poroszország kiván és mely Ausztria kirekesztésével azonos, nemcsak támogatásra nem számolhat az osztrák birodalom népei közt, hanem ezek többsége ilyen reformot minden módon gátolni is kész volna. • Egyébiránt hogy kinek Jvan igaza, nekünk-e, vagy a porosz lapnak, az alkalmasint nemsokára el fog válni, mert porosz részről a reformjavaslat feletti határozat-hozást min* den módon siettetik. Itt e napokban hire járt, hogy az általam a mult héten emiitett miniszteri válság Poroszországnak, illetőleg az államminiszternek győzelmével végződött és hogy MensdorfF gróf helyébe Blome gróf, a gasteini szerződés egyik alkotója fogna lépni; sőt a berlini „Allgem. Ztg" bécsi levelezője már azt a nevezetes élczet is faragta, hogy Mensdorff gróf —r a mi különben igaz volt |— kisikamlás következtében lábát sértette meg és ez a kijárásban gátolta ő excját, de nem fogja gátolni a lelépésben..Mindazáltal ama hír teljesen alaptalannak mondatik és legilletékesebb helyen azt állítják, hogy a Bécs és Berlin közti viszony az utolsó porosz jegyzék óta sem változott-$s hogy Ausztria