Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 17. szám - A "Széchenyi emlék" pályázata és Izsó Miklós szobormintája

203 Irány sértetlen fenntartása mellett is oly kimélettel és ildomossággal fogna történni, hogy nem nyílnék meg iparos polgártársaink ajka azon súlyos vádra: miszerint legfontosabb iparunkat egy tollvonással taszítottuk az enyészet örvényébe. A székelyek Magyarországba telepítése. Kralovánszky György végrendelete, főleg annak a székely áttelepítésre vonatkozó része, mint előre látható vala, nagy sensatiot tett Erdélyben. A Királyhágón tuli lapok közül nevezetesen a „Kol. Közlöny két czikket is közöl ez ügyben. A székely kivándorlás veszélyeire — úgymond, — a mint olvasói emlékezhetnek, a kolozsvári lapok figyelmeztették élénkebben a nemzetet; hosszasabb discussiok folytak e kérdés felett lapjaikban, s mondhatni, el is hangzottak látszó viszhang nélkül. A részvétlenség azonban csak látszólagos volt s most annál meglepőbb rájok nézve, hogy Erdély azon fájó sebére, mely a székelyek kivándorlásában jelentkezett, egyesek figyelme fordult a központon, s ha szavaik nem hathattak el az egész országhoz, elhatottak egyesekhez, s igy történt, hogy az üdvözült Kralovánszky tízezer forintot tett le egy oly alapra, melyből a székely kivándorlás apránkint más irányba tereitessék. Sajnálandó, hogy a „K. K.-"nek Pestről irt méltányló s nagy elismerést tanusitó czikkében e passus is előfordul, hogy a nemes figyelem oly férfiutói származik „ki családi eredetére nézve nem magyar" — mi alkalmasint az ellentét általi nagyobb hatás kedveért volt mondva; mert ily lelkületet tanusitó férfiúnál tán mégis inkább az egyént kell nézni, az pedig magyar volt a szó legszebb, legnemesebb értelmében. Annál figyelemre méltóbbak azonban czikkiró (D.) további sorai, melyekben a tett alapitvány hová forditása iránt adja elő véleményét. Azon eszméin kivül, — úgymond — melyeket a székely munkaerő közvetitése végett felállítandó ügynökségekről a „Kol. Közlöny"ben máskor már elmondott, a kitelepítés kérdését a birtok, még pedig nagyob birtok bevásárlása s azoknak 20—25 éves törlesztés melletti áthitelezése alapján látná leginkább elérhetőnek. A feladat megindítására nézve azonban legalább is száz hasonló hazafias áldozat volna szükséges, mint a mennyit a székely nemzet a végrendelkezőnek köszönhet. De a százak helyére milliók lépvén, a nagyobb áldozatokat az egyesült kisebb áldozatok pótolandván: hiszi hogy a letett alap idővel kinövi magát azzá, hogy rendeltetésének megfeleljen. Megindítva látja a hógömböt, s a hazafias lelkesedés és emberbaráti részvét mind tovább fogja hengergetni azt, mely ez alatt mind nagyobbra nőve, oly székely nemzeti pénzalappá fog fejlődni, mely székely bérczlakóinknak a véginség elöli biztositására|nézve hatályos alapul szolgálhat, csatornákat nyílhat a haza területén levő életmódok felállítására, s a haza területén lévő puszta földek benépesítésére. A kezdetben említettük másik czikk, ugyancsak az idéztük lapba Tordáról küldetett be többek aláírásával, s teli lelkesedéssel teli elismeréssel azt inditványoza, hogy boldogult pesti ügyvéd Kralovánszky Györgynek a magyar nemzet és haza érdekében tett nagyfontosságú végrendelete által z erdélyiektől kiérdemelt tisztelet s hála zálogául e czélra egybegyűlendő pénzen, egy emlék állittassék. Bécsi levelek. xvn. Bécs, april 20. Valóban jellemző tünemény, melymár]most évek során át ismétlődik, hogy valahányszor Ausztria külviszonyai bonyolódnak, mindannyiszor miniszteri válságról szóló hirek is jömnek forgalomba, és mindannyiszor azt beszéli a közönség, hogy a külügyér nincs megelégedve a belügyek vezetésével, hogy ez utóbbiak ki nem elégítő állapotja által saját tevékenységét is gátolva látja és változtatást sürget, mely ha nem állna be, Ő — a külügyminiszter — tárczáját letenni szándékoznék. Ilyesmit beszéltek Rechberg grófról, midőn még Golucbowski vala államminiszter; ilyent később is, midőn az államminiszterium élén Schmerling lovag állott, és ilyet beszélnek most is, midőn a külügyeket Mensdorff, a belügyeket pedig Belcredi gróf vezeti. Néhány nap óta uton útfélen hallani, miszerint amaz sehogy sincs megelégedve emennek ügyvezetésével, és szükségesnek látná, hogy váltózás történjék, mielőtt még a Poroszországgal való összeütközés kitörne, nevezetesen mióta Bismarck gróf a német szövetség reformját hozta szőnyegre, az osztrák külügyminiszter mulhatlanul szükségesnek tartaná, miszerint az Ausztria alkotmányos indulata iránti kétely, a hol még létezni találna, elvitázhatlan tényekben lelje czáfolatát. Hozzá tettéky hogy Mensdorff gróf a magyar ügyek menete által sincs elragadtatva, és valóban jellemző, hogy ezen irányban nem a magyar főkancellár, hanem Eszterházy gróf tárcza nélküli miniszter lelépését emlegették, jeléül annak, miszerint ezen államférfiban vélik láthatni a Magyarországgal való egyezkedés főakadályát. Mindezen híreken a sugalmazott „Ost. Ztg." egy pár nem igen sikerült élczczel gondol túlemelkedhetni. Bocsánatot kérünk, de ez nem járja. Eszünk ágában sincs, az említett lap hitelességét kétségbevonni, midőn azt állítja, Jhogy a sokat emlegetett miniszteri válság nem létezik, és hogy az ebbeli híreknek legkisebb tényleges alapjuk sincs. De — annál roszabb! Mert akkor e hirekből a közvélemény Ítélete szól a mostani helyzetről, és ha nem igaz, hogy a mit az emberek beszélnek, valósággal történni fog, legalább az kerül ki innen, hogy mi az, a minek a közönség Ítélete szerint történnie kellene. Kétségtelen jelei e hirek annak, hogy a közönség helyesnek tartja azon utat, melyet az osztrák külpolitika követ, de nem tartja ám helyesnek azt, melyen a belpolitika halad és — vox populi vox Dei! A politikában nem áll az, a mit a közéletben hinni szoktak, hogy rendesen azok az emberek örvendenek a leghosszabb életnek, a kiket ok nélkül és idő előtt holtaknak híreszteltek. Ha egyszer valamely rendszer életre valósága iránt annyira megrendült a hit és bizalom, hogy a legszélesb körökben a változásról, mint máris készülő tényről kezdenek beszélni, ez oly jövendőlés, mely soha nem szokott meghazudtoltatni. Bach báró rendszerének bukását péld. előre mondták oly időben, midőn ő extiája még nevetve mondá egyik barátjának: „Schauen Sie mich an, merken Sie an mir wirklich schon Spuren der Verwesung? lu Nem akarjuk Belcredi grófot Bach báróval egy sorba állítani, ez igazságtalanság volna; a két államférfi közt még igen nagy a különbség, sőt azt sem akarnók állítani, hogy Belcredi gróf személye máris lehetetlenné vált; ez sem volna igaz, de annyi bizonyos, hogy az eddigi rendszer, változást igényel, vagy helyesebben — miután ő extjának rendszerét tulajdonképen még senki sem ismeri — szükséges, hogy 'valahára szerencsénk legyen ez érdekes ismeretséghez, hogy valahára megtudnók , mily concret alakban képzeli magának a miniszter ur ezt az alkotmányos Ausztriát. Erre nézve tisztába jőni most sürgetőbb, mint valaha. Mert arról nincs kétség, és ha volna, a Németország minden részeiből érkező tudósítások, nem lehet, hogy szét ne oszlatnák — arról, mondom nincs kétség, hogy a szövetségi reform kérdését agyonhallgatni már nem lehet. Bismarck gróf czéljaimeghiusithatók, az igaz; de csak ugy, hogyha az ő indítványával más positiv indítvány állíttatik szembe, oly inditvány, melynek hátsó gondolatja nem az, hogy Ausztria Németországból kizárandó, hanem épen ellenkezőleg az, hogy e hatalom az ujjá alakult szövetségben is foglalhassa el az őt megillető helyet. De ily terv felállítása merőben lehetetlen, valameddig ez az alkotmányos Ausztria még incommensurabilis politikai mennyiség, mert hisz a reformálandó szövetség nem fog valami tabula rasá-n készülni, hanem csak uj korszerű keretje lesz oly képnek, melynek egyes alakjai már adva vannak. Egyik osztrák diplomatáról beszélik, hogy e napokban kijelentette volna, miszerint a porosz sakkhúzás ellenében Ausztria talán azt az ellenhuzást fogja tenni, hogy ő valódi alkotmányozó német parlamentet indítványoz. Nagyon szép volna tőle, de miképen lehetne a jelen szétzilált belviszonyok közt, teszem Csehországban az ily parlament számára megkívántató választásokat keresztül vinni, erről, megvallom, semmi fogalmam nincs ; valamint általában nem birnám megfogni, miképen lehetne Ausztriának a német kérdés megoldásába bocsátkoznia, a nélkül, hogy elébb a birodalom keleti es nyugati fele közti viszony rendbe ne hozatnék. Ennek szükséges volta mellett szólnának talán az AlDuna melletti események is. A mi az ott fellépett hohenzollerni jelöltet illeti, az itteni külügyi minisztériumban saját szerű nézettel vannak. Ugyanis az állítják, miszerint e candidatura soha nem volt komoly, hogy ez csak szívesség,