Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 17. szám

POLITIKAI HETILAP. \ Meerielenik hétion reira-ftl SzerkeH/tüsác és kiadrt-írivntni. i Megjelenik hétión reggel másfél—két nagy Íven. \ Előfizetési díjú, akár Budapesten házhoz hordva, akár S vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne/ gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 ) hasábos kisbetíí-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szei-kesztöség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez l (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók ós • hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Második évfolyam. 1866. 17. szám. Pesten, Április 23. Pest, april 21. Nincs kellemesebb érzés, mint midőn ősz hajakkal egy órára ismét fiataloknak képzeljük magunkat. Ez történt velünk a mult napokban, s ki a főrendi karzatra felnézve, kényelmetlen helyzetünket észrevevé, az valószínűleg nem gondolta, mi jól érezzük magunkat szorultságunkban. Már a békési főispány szónoklatánál ugy látszott, mintha Békésmegye ifjú követjét hallanók, ki midőn a főrendekhez átment, csak helyét változtatta meg, hogy, mint jó lovaghoz illik, ott küzdjön elveiért, hol több ellent talál, s az egykori főrendi ellenzék egyes tagjai még növelték kellemes csalódásunkat. Egykor főhibája volt e pártnak, hogy kevesekből állt, s a mult évek nagy hézagokat hagytak soraiban; de a kik megmaradtak, megmaradtak a régi helyen, s mint a jó érczből készült harangoknál, az évek s a zord idő, mely felettök elvonult, nem változtatta meg hangjokat. De meg kell vallanunk, hogy, ha egyes pillanatokban csalódásunk tökéletessé vált, s egyszerre huszonöt évvel fiatalabbnak gondoltuk magunkat, ezt mégis csak az ellenfél szónokainak köszönhetjük ; s ha többen azok közül, kik ez ülésekben a karzaton részt vettek, velünk együtt azon szép időbe érezék magukat visszahelyezve, midőn ők maguk fiatal emberek voltak, — a 48-diki évről csak próféták szóltak — felelős minisztériumról csak útleírásokban olvasánk, s a püspöki székek nem cultus miniszterek, hanem oly méltóságú hivatalnokok ajánlatára töltettek be, kik hivataloskodásukról csak a más világon fognak számolni, s ezért a vallás érdekeit bizonyosan inkább szivökön hordják; ha ismét a pozsonyi országházban gondolhattuk magunkat, a főrendi tábla egyik ülésében, hol valamely alkotmányos kérdés felett váltott, huszonötödik üzenet tárgyaltatik: a főérdem e részben nem a békési főispányt, hanem azokat illeti, kik indítványa ellen nyilatkozva, szónoklatukkal a rég mult időket visszavarázsolták. Őszintén elismerjük ezt, s hasonló őszinteséggel jegyezzük meg, miként tisztelt társunknak a pesti Naplónak azon megjegyzését nem tartjuk helyesnek: hogy „mi (a visszatérő Bourbonokról mondatott, t. i. hogy semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek, ilyesmit lehetne mondani, a főrendek ezen részéről is", holott mi épen azt bámulták az ülésben, és bámuljuk mostanig, hogy némelyek ennyit s ily rövid idő alatt birtak elfelejteni. Nem szándékunk az egyes szónokok előadásainak taglalásába bocsátkozni. Sok érdekest halIánk főkép a parlamentaris kormány ellen, mely „az absolutismus emeltyűjéül szolgál egy ideig, mig utoljára a mozgalmak következtében a fejedelem kénytelen kezébe venni a vándorbotot, vagy pedig az absolutismus illustratiójára szolgál, mint az jelenleg Francziaországban van" (hol mint mindenki tudja, épen most a legtisztább parlamentaris kormány létezik). Hallottuk, hogy „a kormánytanácsossal felelősek legyenek nem csak le, hanem felfelé is, és egyszersmind függetlenek nemcsak felülről, hanem alulról is — természetesen — csak azon tárgyakban, melyek hazánk belkormányzatára megkívántatnak, mert ha e függetlenség a közös ügyekre kiterjesztetik, az könnyen vagy forradalomra vagy uj provisoriumra vezetne", s hallottunk panaszokat a képviselőház ellen, mely „mereven ragaszkodik ajoghoz, s afiatjusticiapereut mundas jeligét követi", s ugyanazon beszédben panaszt az iránt „hogy horvátországi viszonyainkra s az 1848-iki törvények több pontjaira nézve nem ragaszkodik szigorúan a törvény betűihez" átlalán véve, hallottunk sokat,mi ellen észrevételeink vonlának; de miután mindezekre maguk a főrendek feleltek meg, s a szavazás eredménye megmutatta, hogy a főrendektöbbsége nem osztozik e nézetekben, mi csak örömünket fejezzük ki a hosszú discussio ezen eredménye felett, mely újra megmutatta, hogy törvényhozásunk két tényezője között, a legfontosabb kérdésekre nézve véleménykülönbség nem létezik j s mely kétségen kívül nagy s üdvös hatást fog gyakorolni közvéleményünk megszilárdítására is ; ez pedig nézetünk szerint minden komoly s kimerítő discussionak főeredménye. Tudjuk, hogy sokan e részben máskép vélekednek, s azon tapasztalásra hivatkozva, hogy a legszebb szónoklatok a szavazásra kevés befolyást gyakorolnak, a politikai kérdések hosszabb tárgyalását fölöslegesnek tartják. És ha a discussionak hasznát csak azon hatás után mérjük, melyet az azoknak nézeteire gyakorol, kik benne részt vesznek, e felfogás helyesnek látszik. — A ritka esetek közé tartozik, hogy a leghosszabb tárgyalás az egymással szemben álló pártok számarányait megváltoztassa. De ép oly ritka, meggyőződésünk szerint azon eset is, hogy komoly s kimerítő discussio nem gyakorolna befolyást a közvéleményre. A módosulás, melyen a közvélemény alkotmányos országokban keresztül megy, s mely által az, mit elébb egy kis minoritás sőt néha egyesek hirdettek, néhány év alatt általánosan elfogadtatik, csak a szabad discussionak eredménye. Hatása hasonló a napvilághoz, melynek sugaraiban az, minek ideje lejárt, hamarabb fonnyad el ; de mely alatt minden, mi fejlődésre képes, hamarabb fejlődik ki, s mi sokkal inkább meg vagyunk győződve azon elvek helyességéről, melyeket a képviselőház feliratában kimondva találunk, semhogy nyereségnek ne tartanók, ha ezen elvek minden oldalról felvilágosíttatnak. Magunk után Ítélve, azt hisszük, hogy valamint a főrendi tárgyalásoknak eredménye növelni fogja a bizodalmat, melylyel a nemzet a felsőház iránt viseltetik, ugy maguk e tárgyalások, melyeknek folyama alatt a képviselőház felirata mind két oldalról oly jeles szónoklatok által felvilágosíttatott, csak még szilárdabbá fogja tenni az egyetértést, melylyel a nemzet nagy többsége a képviselőháznak ezen nyilatkozatát fbgadá, és a főrendi discussio, melyet annyi érdekkel követénk, talán nem marad hatás nélkül azokra sem, kik, mert nem foghatják meg, hogy alkotmányos nemzetnél bizonyos elvekre nézve vélemény- és pártkülönbség nem létezik; valahányszor törvényhozásunk kétfactoraegyhangúlag nyilatkozik, ezt pressionak, s a közvélemény által gyakorolt terrorismusnak tulajdonítják. *** Magyar országgyűlés. A lefolyt héten a főrendiház foglalta el a közfigyelmet. Három küzdelmes napja volt (hétfőtől szerdáig), s a felek csaknem egyenlő számmal, egyenlő erélylyel, sőt csaknem egyenlő okokkal harczoltak egymás ellen. Csaknem egyenlő okokkal, mondjuk, mert mindkét részről teljes bizalmat nyilvánítottak ő felsége iránt, mindkét részről elismerték a képviselőház föliratának alaposságát, jelességét, s mig az egyik rész ebből azt következtette, hogy ez a fölirat elfogadandó, a másik rész ellenkezőleg azon eredményre jutott, hogy el nem fogadandó. A M. Akadémiában évekkel ezelőtt bizonyos indítvány merült föl, mely szabadelvüsege miatt, félni lehetett, hogy a kormánynak nem igen fog tetszeni. Akkor egy tag, ki egyszersmind kir. tanácsos volt, körülbelül igy szólalt föl: „Az indítvány elfogadása üdvös, czélszerü, sőt elkerülhetetlen, de — nem tanácsos!" Körülbelül igy okoskodott a felsötáblán is az a rész,! mely a képviselőház föliratát mellőzendőnek vélte. Alig volt szónok, a ki el ne mondta volna, hogy a 33