Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám - Hazai műiparunk az alkotmánynyal szemben 1. [r.]

193 egyik pályázó művész nevét hibásan irtuk : Kugler Józsefnek, a művész neve Kugler Pál Ferencz, s az ö kívánságára jelentjük ki, hogy összetévesztések kikerülése végett ezentúl csak utóbbi két keresztnevével fog élni, mint az pályamüvén is már igy olvasható. — Azóta két uj pályamű érkezett be; az egyik E n g e 1 Józsefé Rómából, a másik Tilgner Viktoré Bécsből. Az utóbbi nem haladja meg a többiek színvonalát. Engel szobormintája pedig, noha magában véve, mint plastikus mü, tagadhatatlan érdemekkel bir, mégis, kivált az individuális jelleg és hasonlóság szempontjából nem felel meg azon reményeknek, melyeket a bejelentett és kíváncsisággal várt pályaműhöz kötni, Engel művészi híre alapján jogosítva valánk. S igy megmaradunk múltkor kimondott véleményünk mellett, fentartván magunknak, hogy az ügy közérdekűségénél fogva, e véleményünket közelebb külön czikkban részletesebben tárgyaljuk és bővebben indokoljuk. A pályázat befejeztével a szobor-bizottmány szerdán készül megtartani első ülését. —- A monumentális festészet kedvelői most kiváló élvezetben részesülhetnek az orsz. m. képzömüv. társulat műcsarnokában, hol Than és Lotz a vigadóbeli falfestmények utóbbi kartonjait kiállították. Vonzóbbat, szebbet, mint amaz öt rajz, melyben Lotz a Tündér Ilona regecyclusát befejezte, ritkán láthatunk. Ugy tetszik, mintha még tisztultabb, emelkedettebb stylban volnának tartva, mint a korábbi compositiók. Maga a királyfi alakja ezekben még daliásabbnak a tündére kellemben, s kifejezésben még sikerültebbeknek látszanak,mint az előbb kiállított sorozatban, mely a szerzőre nézve oly hízelgő kitüntetésben részesült a bécsi „múzeum" csarnokában. Ugyanoly jelenségü decorativ mü amaz életnagyságot meghaladó hat női alak T h a n-tól, melyekben a dalt, költészetet, humort, tánczot, szavalást és szerelmet személyesíti, s melyek ugyanazon fogalmakat érzékítő 6 gyermek körképei alatt á vigadó lépcsőházának fülkéibe szánvák. Than itt igen szerencsés volt az allegóriában, megfejtésük nem okoz fejtörést, sa szem jótékony elégültséggel kiséri a bájos alakok gazdag körvonalait. Különösen szép a dal, a szavalás , a szerelem, mindnyája pedig oly alak, mely nyomot hogy az emlékezetben. Látni azonkivül a műcsarnokban tíz kisebb, félköralaku, olajban festett képet L o t z t ó 1, melyek szinhatásos, igen kedves compositiokban az évszakokat a háborút, a vadászatot stb. tárgyalván Erdödy gróf vörösvári kastélyába készültek ; végre két oltárképet Thant ól, „Szt.-Tamás" és „Mindszentek" (Mindkettő a Szt.-Tamási egyházközség megrendelései). Abban az üdvözítő nemes arczkifejezése ragad meg, ebben a szerkezet gazdagsága, mely sokkal nagyobb mérvű vászonra is kitelnék. Ezek a műcsarnok jelen újdonságai ; sajnos, hogy néhány napnál tovább nem maradhatnak kiállítva. — A bécsi gr. Schönborn-féle képgyűjtemény kiváló ékességét vesztette el Rem bran dt „Krisztus megáldja a gyermekeket" czimü világhírű festményének eladása által. A felséges mü egy aacheni magángyüjtő, Suermondt ur birtokába került 75,000 ftért. „Egy egész vagyont egy kis darab bemázolt vászonért!" felsóhajtozhatnék egynémely rövidlátásu táblabiránk. Igen bizony, sőt épen azért jegyezzük fel koronkint az ily tényeket, mert bizonyítják, hogy müpártolás dolgában kissé meghaladott a külföld; pedig az ott szellemileg, anyagilag bőven gyümölcsözik — s óhajtva várjuk, vajha mikor virrad meg nálunk ez irányban is! - íj í! Y S VgÖ *flh»aa vbfli y&ÜQyiu-itM'MMrMhlh Öboá'«pif.á ífcdjl&d ,i!of>A — Rózsavölgyi s társa mükereskereskedésében megjelent: „Sahit ama patrie" magyar rhapsodia zongorára két kézre irta Bosc o vi tch F. Ara 1 ft 20 kr. Általában véve a rhapsodiának nem tulajdoníthatunk több becset, mint lehet különböző gondolatszikráknak, Ötleteknek, melyeknek Összege művészi egészet nem alkothat, de a melyek önmagukban sem bevégzett részei az egésznek, s akkor szakadnak félben, mikor épen mondanának valamit/Kézzel foghatóvá teszszük a rhapsodiát, ha Boscovitch ur jelen müvének czimlapját állítjuk az olvasó elé : a háttérben — Buda megett — valami fellegforma emelkedik ; Buda várát alig lehet megismerni, mert a Gellért hegye felül költözött; valami a Dunából; a lánczhid s alatta két hajó; két oldalról felfolyó zöld növények s köztük rózsavirág; mindezek felett egy nőalak (fejéri sz. István koronája; irtózatos lábakkal) virágokat szórva a magasból, melyek a Dunába hullanak ; végre a Duna partjára nagy betűkkel felírva: „S a 1 u t a ma patrie" stb. stb. Olyan Boscovitch ur rhapsodiáia, mint e kép, mely mindent tartalmaz, melyben a fölirat zavarja a képet, s a kép zavarja a föliratot. Szerző egyébiránt — mint a ki ügyesen kezeli a zongorát, s előadásában elég költői tud lenni — jelen müvében is sikerrel ad némely egyes mozzanatott S miután ép azért, mert rhapsodiát irván, nem várhatunk többet, mint rhapsodiától várni lehet, csak azt jegyezzük meg, hogy ámbár ma a rhapsodia írás nagyon divatos, elannyira, hogy még azok müve is csak összeférczelt rhapsodia, kik mindég nagyszerűek akarnak lenni :nemállitjukazily müveket zongora irodalmunkban a főhelyre. Sikerrel adja szerző mindjárt kezdetben azadagiót, a menynyiben váltogatott ujjakkal, tremoloival, arpeggioival, s az idő szabad tetszésre bízásával egy czimbalmazó czigányt akar elénk állítni. A czigány eléggé czimbalmoz, de bármily szépen czimbalmozzon, addig várjuk, hogy mondjon is valami eszmét, mig elhallgat. Sok ugrálást látunk a „quasi marcia"-ban, de nem mondhatjuk szépnek. A „quasi trombe"-val várjuk, hogy már jön valami; de ez nem egyéb mint egy kadenczia, aztán megint egy kadenczia, s erre viszont egy kétujju hosszú kadenczia, holott a czimbalmos már feljebb efélékben bőven részeltetett. S mi az a mire a „quasi trombe" előre figyelmeztetett? A nyolczadik lapon egy épen nem hősies olvadozó dallamocska, mely nem magyar, s a melyet, ha magyar lenne is, a sorok végén közbe ékelt akkordok, mint oda nem illő rövid frázisok, megzavarnak. S ez akkordok — vagy jobban mondva utójátékocskák, még kevésbbé illenek alább a nevezett dallam képletes kísérete közé. Igy megy tovább szerző egy ismert magyar gondolatra, melyet alig hogy elkezd, s már nagy előkészületeket tesz, hogy a Rákóczy-indulóból hallathasson négy ütenyt. E négy ütenyre következik egy „lunga pausa" mialatt fel vagyunk jogosítva hinni, hogy ha már Rákóczyhoz jutottunk , történni kell valaminek. De szerző folytonosan modulál, mig egy megnevezhetlen dallamhoz visz, mely 1861-ben támadt volt fel halottaiból. Itt is azon a csalódáson esünk át, hogy mikor legjobban figyelnénk, nemcsak a dallam, hanem a rhapsodia is végét éri, s elmondhatjuk, hogy hallottunk sok szép futamot, láttunk merész ugrásokat, élveztünk több dallamot, s mégis oly zeneszomjasan távozunk, mint egykor Mikes Kelemen üres gyomorral a török lakomákból. Mind ennek azonban, ismételjük, nem Boscovitch ur az oka, hanem a rhapsodia. A Vörösmarty-szobor leleplezésének ünnepélye máj. 6-dikán — mint a szoborbizottság e hó 8-dikán tartott ülésében végleg megállapittatott — következő rendben fog végbemenni. Az ünnepélyt a szoboregyleti elnök, gr. Zichy Jenő beszéde nyitja meg, s e beszéd közepén történik, a „szózat" éneklése közben, a szobor leleplezése. Ezután a szoborbizottsági jegyző Fekete János adja elő a szobor keletkezésének történetét. Utána következik a M. Akadémia, ugy a K i sfaludy-Társ aság szónokának előadása. Ezután a pályanyertes versek olvastatnak föl. Végül a polgármester kihirdeti a térnek Vörösmarty-térré alakítása iránti határozatot. Délutáni 2 órakor közebéd; este a lövölde termében tánczvigalom, a kivilágított szobortéren pedig népmulatság. A Nemzeti Kör f. évi April 22-én délut. 6 órakor rendkívüli közgyűlést tartand. Tárgyai lesznek: a szállás iránti*intézkedés, s az alapszabályok módosítására vonatkozó bizottmányi javaslatok tárgyalása. Az egyesület tisztelt tagjai fölkéretnek minél számosabban megjeleni. — Választm. határozatból StullerFerencz egyesül, titkár. A berlini magyar egylet tizennyolcz éves életének némi vázlatát adja Szakács Mózes egy, Pesten megjelent 54 lapnyi füzetkében. Elmondja miként keletkezett 18 évvel ezelőtt „a hazának szent szerelme" sugallata alatt, előadja, mily forrásokból merítette adatait s adja az egylet évi számodásait, alapszabályait, pénzforrásait s évi működését; a zárszóan pedig elmondja óhajait a még létező egylet jövőjére nézve, melyek jó szellemi élet kivánatában összpontosulnak. Mind azoknak, a kiket honfiaink élete külföldön érdekel, a füzet elolvasását, azoknak pedig, kik nemzetünknek a haza földjétől elszakadt fiai iránt rokonszenvvel viseltetnek, a távol magyar egylet pártolását melegen ajánljuk. Berlin Statistifeája a „M. Ztg."-ban következőleg van humoros modorban összeállítva: „Azon szerencsére, hogy poroszok lehessünk, 140 bába segít bennünket: hogy egyéb bajunk ne legyen, 676 részint kelendő, részint fuvarozott orvos működik; 250 bankár váltja fel haszonnal pénzünket s tölti meg a börzét; mindennapi kenyerünket 435 pék szolgáltatja, holott szellemi tápunkról 248 könyvárus gondoskodik, kikhez nem tekintve az irókat, 558 könykötö van kötve. Ezen materialis eszményitök mellett, élelmünkről még 372 materialista (füszérárus), 312 liszt és élelemárus, 582 mészáros, 508 kertész, 1656 korcsmáros és 557 kávés gondoskodik. Fölruház bennünket 3011 szabó ; haladásunkért tevékenyen működik 2782 csizmadia, holott, más gyalutlan tényezőket ide nem számítva 2212 asztalos gyalul rajtunk és enyvez bennünket. Tüzesít minket 310 fakereskedő, kik e hasábos müküdésnél több selymet szőnek, mint 894 takácsunk. A reactiot mellőz-' ve, 582 dohányárus ereget füstöt; 810kocsis áll elő pénzünkért; 172 bodnár gondoskodik abroncsos müvekről és karikás czikkekrő l és 558 lakatos figyel arra, hogy lehetőleg megmaradjon nekünk az, a mi lakat alatt áll; 286 fényképész mutatja nekünk, mily szépek vagyu nk és 43 temetőn megmutatják, mily jók voltunk. QBSBflHBBBflB08mBHBBDBS13Afl UAZDASAG, IPAR, KERESKEDÉS. Hazai műiparunk az alkotmánynya! szemben I. Minden becsesnek ára munkás gond. Epicharmus. A „nagy napok'' befolyása alatt írom e sorokat, s igy ne csodálja senki, ha eszméimben, melyeket világ elé bocsájtani óhajtok, tán a [ vörösfonál épen ezen „nagy napok" válsága. Mert sikerülés esetében az eszmék, melyek a gondolkodó hazafiak agyában nem muló aggálylyal, de a lélek teremtő erejénél fogva szüntelen fel-feltámadnak, oly óriási mérvben fognak tágulni, hogy azokat a higgadtság szárnyain uralni csaknem lehetlen, mig nemsikerülés esetében a felújuló eszmék a lehangoltság, a komor magábavonulás barna prismájává jegeccesed23