Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám - Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika

187 világosan mutatja, mennyire m éltányolják hazánkfiai széles e világon azon elveket, melyek mellett a magyar országgyűlés s első embere, Deák Ferencz küzd. Jellemző azon, valamennyi föliratban foglalt nyiiatkozat, hogy az ország minden vidékebeli fiai készebbek inkább még tovább tűrni és áldozni, semhogy ősi jogaikat pillanatnyi javulásért áruba bossátanák. Szendványi Károly a képviselőház elnökéről azon hir terjedt el, hogy az elnökségről le akar mondani. Ezt meghallván a képviselők, azonnal tanácskozás tárgyává tették az ügyet, és a clubbok értekezlete alkalmával azt határozták, hogy minden tanácskozmányi csoportból kétkét tag csatlakozván, az elnök küldöttségileg kerestessék meg, ne utasitaná vissza a ház bizalmát, és továbbra is viselné az elnöki tisztet. A küldöttség feladatát és érzelmét Andrássy Gyula gróf meleg szavakban tolmácsolta. Erre Szentiványi K. meghatottan és emelkedett lélekkel adott kifejezést érzelmeinek, és kiemelte, hogy őt csak egészségi tekintetek késztetnék a visszalépésre, de ily nagymérvű megtisztelésnek nem bir ellenállni, hanem rövid ideig még megmarad az elnöki székben, elvárván a képviselőház discretiójától, miszerint fel fogja őt menteni a bár nagyon is megtisztelő, de ránézve terhes tiszt alól. Nemzetgazdaságunk s a vámpolitika. *) Korunkban, midőn a demokratikus mozgalom, melynek haladását semmiféle hatalom vissza nem tarthatja, a nem életre való s nem munkaképes elemeket megsemmisítéssel fenyegeti, a közgazdaság tudománya, melyet kiválólag a munka Jtanulmányának lehet nevezni,£a legnagyobb jelentőséggel bir. Fokozza ezt nálunk a pillanat helyzete, midőn az országgyűlés együtt van, hogy megkisértse a közös ügyek megoldását, melyek kétharmada közgazdasági természetű, s hogy öszszes közgazdasági kérdéseinkre figyelmét fordítsa. — Kautz tanár legújabb müve tehát, épen idején jelent meg. — Szerző a vámpolitikát tanulmányai tárgyává tevén s jeles munkáját megírván, valóban társadalmi kötelességet teljesítettedé mit fog ez használni, ha a közönség -a munkát olvasni s tanulmányozni nem |fogja ? E munkát pedig haszonnal olvashatják azok is, kik a közgazdasági ügyekben tájékozva vannak, s közgazdasági állapotainkat a jelenben, s a 48 előtti korszakból ismerik; A fiatal nemzedék pedig, s mind azok, kik a politikai életre készülnek s e tudománynyal eddig keveset foglalkodtak, [az ismeretek egész tárházát fogják e könyvben találni. Jelenleg a munkának csak fele hagyta el a sajtót; de ezen fele is, hasonló müvekben - szegény irodalmunkra nézve oly nyeremény, hogy azt a közönségnek bemutatni kötelességemnek tartom. A munka speciális tárgya avámpolitika; de ez aként van *) „Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika, folytonos tekintettel törvényhozási feladat *inkra 8 társadalmi teendőinkre az anyagi érdekek terén." A m. t. Akadémia által 1000 frt díjjal koszorúzott pályamunka. Irta Kautz Gyula, egyetemi tanár atb. E'sö fele. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv 1866. kezelve, hogy középpon túl szolgál összes közgazdasági ügyeink felde rítésére. Szerző munkáját a szabadkereskedés s védvám kérdése elemezésével kezdhette volna, igy hatolva in res medias, s ha az irodalmi nyeglék czéhébe tartoznék, igy cselekedett volna; de alapos s becsületes természeténél fogva némely általános fogalmakat bocsát elő — s jól teszi. E körülményt csak azért említem, mert reflektálva sajátságos szellemi restségünkre, félek, hogy némely olvasó harminczegy száraz lap elolvasását már is unni fogván, félreteszi a könyvet, mikor az érdekes s életrevaló kezd lenni. E tekintetben nálunk hihetlen dolgokat lehet tapasztalni. Szerző az általános fogalmak elemezése után a szabadkereskedés s védvámra menvén át — a szabadkereskedés mellett nyilatkozik, oly értelemben, minőben azt jelenleg a gyakorlati államgazdák és státusférfiak veszik. Mi sem volna kívánatosabb és természetesebb, mint a tökéletesen szabad forgalom, minden vám s fogyasztási adóvonalak nélkül • s én nem merném sem tagadni, sem állítani, hogy az emberiségja miveltség azon fokát csakugyan el fogja érni, melyen a szabadság ezen igen gyakorlati korlátai meg fognak szűnni; nem fekszik az a lehetőség körén kivül. A mostani államszerkezet mesterkélt alakzata s költséges kezelése azonban maga után hoz más mesterkélt intézkedéseket, melyeket tűrni kell, mint kisebb bajokat, a nagyobbak kikerülése végett. De, ha a tökéletes szabadság a forgalomban ma csak eszmény, mely után minden államnak törekedni kell, s melynek lehető maximuma körülbelől az, a mi most Angliában létezik — a fennálló védvámok lejebbszállítása s lassankénti eltörlése oly szükségnek mutatkozik, melyet a kormányok s törvényhozások többé nem ignorálhatnak. Nagy történelmi érdekkel bir Kautz munkájának IE-ik része: az osztrák birodalmi vámrendszer s közgazdasági politika hatása Magyarország anyagi fejlődésére. Ha azon viszás s ügyetlen rendszabályok összeállítását olvassuk, melyekkel az ausztriai birodalomban a közgazdasági ügyeket ritka parva sapientiá-val kormányozták, alig tudjuk felfogai, hogy az lehetséges volt. Sajátságos jelenség a kettős közbenső vámvonal; annak létét megmagyarázza némikép Magyarország kiváltságos állapota, melynek fenntartásában, miután magát már a mult század végével túlélte, mostani közgazdasági bajaink főoka rejlik, s a mely, az akkori döntő körökben uralkodó conservativ viszketeg mellett, hazánk szégyenére most is léteznék, ha azt az 1848-ki vihar el nem seperte volna. Fiatal koromból emlékszem, hogy a közbenső vámvonal létezése a mindennapi panaszokhoz tartozott; de List Fridiik munkája a fiatalabb nemzedékben, a kereskedelmi politikára nézve, új eszméket ébresztett, s minthogy azokat a törvényhozás utján érvényesíteni nem lehetett — létrejött a védegylet Különböző felfogásokból s indokokból karolták ezt fel; némelyek őszintén hivék, hogy az csakugyan képes lesz müipart előteremteni, mások csak kényszerítő erkölcsi eszközt Egy előny van müvedben, s ezt nagyon méltánylom: nem beszélsz lóhátról, nem öltöd magadra a méltóság tógáját, nem keresed a szépen ritmusoló szavakat, a disznót disznónak s a királyt derekasnak nevezed; s e nevezet igen jó, mert kevés örmény H á m á 1 n a k (hordárnak) láttam keményebb derekat Nagytörökországban. Különösen köszönöm azon egy pár fricskát, mit a „perfide A1 b i o n" orrára nagy helyesen, méltólag s illendően alkalmazol. Ezt én és Bois sy marquis nagyon helyeseljük, az igaz, hogy különböző szempontból, de a szélsőségek érintkeznek; az őrgróf meg van győződve, hogy minden demagogikus „Umtrieb" a brit szigetekből úszik át a szárazföldre, én meg azt tartom, hogy a szabadságnak senki sem árt annyit, mint az egyenlőség nélküli, szinmutató, önző, spleenes, beafsteakes, halványkóros politika. De már elég ebből , ennyi, üdvözletemmel be is zárom hosszúra nyújtott soraimat.u Lám, ilyenek vagyunk mi száműzöttek, nem levén más dolgunk, egymást dicsérgetjük; pedig azt hiszszük, hogy egyébre is volna eszünk s tehetségünk, hanem A11 á A k b á r! SPULSZKY FERENCZ. „A német irodalom kézikönyve " Készítette Dr. R i e d 1 Szende. Pest 1866. Kiadja Hartleben Adolf. A fönnczimzett könyv valóságos hézagot pótol irodalmunkban, s mint ilyen — tudomásunk szerint — első levén, mindenesetre figyelmet érdemel. A szomszédos vagy nálunk inkább ismert irodalmakban sok olyan könyvnek van már egész irodalma, melyek magyarul épen nem találhatók. A ki ily idegen elemeket hozzánk átültet és bevezet, netaláni hibái daczára is számolhat az elismerésre. A kezünknél levő könyv irója, kivált iskolai használat tekintetéből, több mint 20 kötet müvet bocsájtott már közönség elé, de az egész hazai sajtó részéről soha sem tapasztalt annyi méltánylást se, a mennyit érdemelt. Mert tagadhatlan, hogy munkáinak egy része hanyagul, inkább csak össze van állítva, semhogy megírva. Stylja érdeket tud ébreszteni, de érzék tekintetében sokszor megbicsaklik. ítéletei néha pongyolák, s inkább tanulmány, mint benső meggyőződésből származottaknak látszanak. Egész irói egyéniségének pedig nevezetes hibája, hogy a német miveltség levegőjében mozog, s kelleténél raagasb nézpontokat fogadott el, és e miatt — mint annyiszor megtörténik — alantabb álló kívánalmaknak sem mindig tud eleget tenni. Mindezen hibák azonban eléggé egyensúlyba vannak hozva tevékenysége, sokoldalúsága és gazdag miveltsége által. Kinek ennyi megjegyzésre méltó jellemvonása van, azt elitélni lehet, de ignorálni nem szabad. Az irodalom tovább fejlődésére mulhatlauul szükséges az előzmény ismerése. E nélkül egy literatura sem fejlődhetik, mint hős a világtörténet tanulása nélkül. Természetesen legszükségesebb saját iroldalmunk történetét ismerni. Hisz ha egyes embert veszünk is, nem begtöbb tanulságot meríthet minden individuum saját élettapasztalataikéi? A rajtunk végbement legkisebb esemény több benyomást hagy hedélyünkön, mint az idegeneken szemlélt hatalmas katastrophák. De az önirodalmunkat már megismertük, annál gazdagabb lesz az elem, melyet fölhasználhatunk, minél több oldalú az előzmények ismerése. Valamire való iró alig fog pályájához addig, mig a legtöbb mi veit irodalom históriájával nem ismeretes. Ebből tanulja meg az eszmék átváltozását, kitisztulását és tökélyesülését. És a felmutatott példányok nagy sokaságából némi érzékkel és ítélettel megtalálja azt, kinek törekvése vagy tehetsége az övével legtöbb öszhangot mutat. Hírnevéből vigaszt merít, lépteiből meggyőződést és tanulságot. Ezért nagyon sajnáljuk, hogy mindeddig nem bírják magyarul a kezdők a franczia és angol irodalom történéteit, melyek nélkül mivelt ember ma már nem igen mozoghat, s melyek a jelesb írók tüzetesebb tanulmányozására ösztönt ébresztenek. E szempontokból méltányoljuk a német irodalom kézi könyvét. 31*