Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy iven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár 5 vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne^ 5 gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 < hasábos kisbetíí-sorért 6 kv. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. ,Citius enim emerget véritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét ,> illető küldemények és tudakozások a azerkesztöséghez i (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és l hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) 5 intézendők. 16. szám. Pesten, Április 16. Pest, april 15. A franczia közmondás szerint a hang csinálja a zenét; de mi azt tapasztaltuk, hogy a zene hatása inkább a hallgatóktól függ. A vig gyermekcsoport zajogva tánezol Beethoven gyászindulója mellett, melyet a mellékszoba zongoráján játszanak, s emlékszünk, hogy egy falusi templomban a népet ájtatosan imádkozva láttuk, mig kántora az orgonán Lanner egy ismert keringójet adta elei. És ez az, miért mi az osztrák s porosz kabinetek között folytatott levelezést aggodalom nélkül követjük. — A hang elég érdes s nem tapasztaljuk, hogy a diplomatiai levelezés, a mióta németül foly, Jkellemesebbé vált volna; de valamint akkor, midőn a kormányok csak francziául irtak, a váltott jegyzékek példás udvariassága a békét — mint tudjuk — fenn nem tartotta, ugy a nyiltság, melyben a német külminiszterek egymást most felülmúlják, még nem idézi elő a háborút. Legközelebbi lépéseink nem attól függnek, a mit mondunk, sőt még attól sem, a mit akarunk, hanem függnek helyzetünktől, s azt tekintve, mi a háború megkezdését, sem Ausztria sem Poroszország részéről nem tartjuk valószínűnek, — Ausztria részéről nem, mert a háború által belső viszonyainak rendezésében akadályoztatnék, mely a birodalom jövőjére nézve fontosabb mindennél, mit a legszerencsésebb háború által elérhetne ; s nem Poroszország részéről, minek biztosságát épen Bismarck ur egész politikájában találjuk. Olvasóink talán különczködést látnak ezen állításunkban, s mi megengedjük, hogy soha porosz államférfiú ily kihívó hangon nem szólt még Ausztriához j de mi azért nézetünk mellett maradunk, hogy soha porosz miniszter még nem kormányzott Ausztria állásának biztosítására Németországban. Bismarck ur sem tett ennél többet, s hogy ha a két hatalom /kibékülvén, az illető miniszterek majd rendjelekkel jutalmaztatnak meg, ő porosz excellentiája elmondhatja, hogy ezen kitüntetést Ausztria részéről megérdemelte. Németország jelen politikai állapota fentarthatatlan ; s mig az czélszerfíen át nem alakíttatott, soha biztosak nem lehetünk aziránt, hogy a zajtalan tusa, mely a két hagy hatalom között a Német szövetségben való hegemónia iránt foly, nem vezet-e egykor nyilt küzdelemhez, s volt idő, midőn e küzdelemnél Poroszország mint tisztán német hatalom talán kedvezőbb állást foglalt volna el. — Az egység utáni mozgalom Németországban mindenek előtt nemzeti, s csak azután szabadsági, s azért Németországban az az erősebb, a ki e két iránynak inkább eleget tesz. Poroszország ezért csak azon irányban veszélyezteti német állását, a menynyiben saját érdekeit Németország érdekeinek alárendelve, azon nagy mozgalomnak élére áll, mely az egyes államok particularismusa és az absolutismus ellen Németország legjobb férfiai által támogatva, félszázad óta foly. Snem tett-e a porosz államminiszter mindent, hogy a kedvező állást eljátsza, melyet Poroszország — főkép akkor elfoglalt, midőn az alkotmányos államok sorába lépve,. az absolut Ausztriával állt szemközt. Hisszük, hogy a hét éves háború emlékei Poroszországban nagy lelkesedést gerjesztenek; de nekünk ugy látszik, hogy Nagynémetország kevesebb elragadtatással gondolkozik történetének ezen szakáról, s habár a hatalom, melyet egységének eszméje gyakorol, napról napra ellentállhatatlanabbá válik, és a német nemzet e nagy küzdelmében szívesen a porosznak engedné át az első helyet, az eszme, hogy Németországnak nagy része Poroszországba olvadjon be, valószínűleg kevesebb lelkesedéssel karoltatnék fel még azon esetben is haBismark kormánya nem gondoskodik arról, hogy ezen eszmétől mindenkit visszariaszszon.— A mint a dolgok most állnak, nincs oly része Németországnak, hol az egyesülés Poroszországgal, alkotmányos szabadság tekintetében, a legnagyobb csapásnak ne tekintetnék. A latin közmondás, -— hogy ismét közmondásra hivatkozzunk — tanítja : si vis pacem para bellum, ki békét akar, annak háborúra kell készülnie j de nekünk ugy látszik, hogy a közmondás igaz marad megfordított értelemben is, és hogy háborút csak az vihet, a ki elébb a békéről gondoskodott; s mielőtt külső elleneivel szembe száll, előbb kiegyenlíti az ellentéteket, melyek országa belsejében léteznek; pedig e nézet helyes, a porosz államférfiú, ki a fenyegetőzésben ritka virtuositásra jutott, maga gondoskodott arról, hogy fenyegetőzései lelki nyugalmunkat ne zavarják. Meglehet, hogy a könnyüség, melylyel a porosz sereg hadra készül, az alkotmány ellen behozott katonai szerkezet czélszerüségét bizonyítja, sőt még azon magasztalásokat sem akarjuk devalválni, melyekkel a porosz lapok saját haderejök felsőbbségét hirdetik ; de bátran állítjuk, hogy mindennek daczára Poroszország soha kevésbbé elkészülve nem volt, hogy a német hegemónia végett fegyverhez nyúljon, mint épen a jelen pilanatban; s a mód, melyen a Németszövetség reformja iránt tett indítvány egész Németországban fogadtatik, s a hangulat, mely a Junkerpárt s a minisztérium közlönyein kivül egész Poroszországban nyilatkozik, erről eddig Bismarck ő exját is meggyőzhették.— Ezért, s mivel Ausztriáról feltehető, hogy ez magát szóbeli provocatiók által oly háború megkezdésére nem fogja ragadtatni, melynél a legnagyobb fegyveres dicsőség nem takarhatja el annak bűnét, ki e harezot előidézte; s mivel Poroszország épen most nincs oly állapotban, hogy a német felsőbbség iránti küzdelmet a siker reményével megkezdhesse : mi, a naponként szaporodó fenyegető jelek után is előbbi nézetünk mellett maradva, bizunk a béke fentartásában, s most is meg vagyunk győződve, hogy a jelen diplomatiai bonyodalmaknak más következése a jelen pillanatban nem lesz, mint az, hogy a német szövetségi reform kérdését a napirendre hozták; s nem is hiszszük, hogy Ausztriának helyzete ez által bármi tekintetben veszélyesebbé vált volna. Azon egység, mely Németországban nagy forradalom nélkül jelenleg létrejöhet, csak a szövetségi szerkezet oly módosításában kereshető, mely által Németország a külföld irányában mint egész léphet fel, és • az egész nemzetet érdeklő ügyekben a népnek alkotmányos befolyása biztosíttatik. Minden törekvés, mely ennél tovább megy, nemcsak a fejedelmeknél, de Németország egyes tartományaiban a népnél is a legnagyobb elllenzésre találna. Az, a mit utóbbi időben tapasztalánk, elég világosan mutatja, hogy az annexiók politikája, miként az Schlezwig-Holsteinban gyakoroltatott, Németországban kevés rokonszenvre számithat. És, ha az állást tekintjük, melyet a két nagy hatalmasság a német kérdés irányában elfoglal, lehetetlen bé nem látnunk, hogy Ausztria mindazt, minek kivitele a jelen pillanatban lehetséges el is fogadhatja, sőt azon összeköttetés miatt, melyben Magyarországgal áll, más, ennél szorosabb egységet nem is fogadhat el ; — holott Poroszország helyzete a német kérdés oly megoldását kívánja, mely a nemzet s egyes kormányainak érdekeivel egyiránt ellentétben áll. Ausztriának feladata a német kérdésnél csak az , hogy nagyhatalmi állását el ne veszítse. A nagyobb rész, melyet 31