Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

169 lesznek áldozandók, hallgatásra kárhoztatvák. így áll a kérdés Nem valószínű különben, hogy e háború a német belső viszonyoknak megfelelőbb helyzetest szülne, mint akár a harmincz- akár a hét esztendős háború, minthogy folyama alatt Németország ismét csak valamennyi európai hatalmasság harcztere lenne. Mert a két ellen egyike sem oly gyönge, hogy az első roham által földhöz vágva, kegyelemért volna kénytelen esedezni. Mindkettejök dühében a külföldet hivná segélyül s bérben német tartományokat kínálna. Anglia jövendőbeli magaviselete iránt még alig van tudomásunk. Semlegessége mindenesetre meg lesz nehezítve az által, ha Oroszország a keleti kérdést is mozgásba hozza, mely esetben Ausztria tág határain körül lesz véve ellenséges 'hatalmak által. Eddigelé még lehet semlegesség a vezényszó Londonban is, valamint ezt hangoztatják a tuilleriákban. A „Constit." ugyanis félhivatalos nyilatkozatot közöl, melyben Francziaországnak a német viszály iránti magaviseletéről mondja: Szemben a németországi bonyodalmakkal, melyeket se túlozni, se kicsinyleni nem akarunk, Francziaország állása igen egyszerű. Eredménye az egy bölcs és körültekintő politikának s ez egy szóba foglalható össze : „semlegesség." Csak Isten tudhatja e pillanatban, vajon háborúval végződik-e a jelen válság, de a császári kormány mindenre tud készülni. Bármi történjék, Francziaországot készületlenül nem fogja meglepni. Flórencz, marcz. 25. E hét Mazzininak volt szentelve. Hétfőre, mint József napjára, D o 1 f i József, a népszerű pék, meghitta a népet nagy gyűlésbe a roppant P a g 1 i a n o színházba, M a z z i n i József és Garibaldi József tiszteletére, hogy ez által kimutassa rokonszenvét a két szabadsági hős iránt s megköszönje M e s s i n a választóinak megemlékezésüket a száműzött hazafiról. Esős nap volt ugyan, de azért mégis pontban tíz órakor egyszerre megtelt az egész színház, földszint, a páholyokban s karzatokon ötezernél több volt a résztvevők száma, s más két-három ezer személy a színház kapuja előtt ömlött el a Santa Croce piaczáig, kik bele nem férhettek a megtelt színházba. A bizottmány és szónokok a színpadon voltak, s a színfal megett a rendőrségi tisztviselő, kinek meg volt hagyva, hogy a népgyűlést oszlassa el az első törvénytelen szónál, mert a városi hatóság, a főispán (prefetto) s a minisztérium mind idegesek voltak, s megemlékezvén arról, minő szerepet viselt Dolfi, a népkolompos, április 27-dikén 1859-ben, nem szerették az egész eljárást. Ugyan azért fennt az erődben fegyver alatt állt készén egy zászlóalj Bersaglieri; lakásom kapuja előtt egy sorkatona zászlóalj, szintén fegyver alatt, az esőben ott várta a parancsot, mikor kellessék le menni s szétverni a zendülést. A színháziján pedig ez alatt oly csendes-unalmasán szónokolt egy deák Mazzini érdemeiről, hogy csaknem elaludtam, aztán következett egy dörgedelmes beszéd egy szicziliai fiatal embertől, tele sujtásos szónoklattal^ minőt azóta, hogy távol vagyok a hazától, csak Amerikában hallottam, végre Mario Albert, a doctrinair republicanus, okosan s hosszasan fejtegette a velenczei s római kérdést, csakhogy szava gyönge volt, módja pedig nagyon is professori. Megéljenezték egy párszor, mire a rendőrségi tiszt elvesztette türelmét s a színfal mögül kilépett a színpadra. D o 1 fi mindjárt csengetett, Mario észrevette a bajt s ügyetlenül berekesztette beszédét, a hallgatóság lármázni kezdett, s kívánta^ hogy folytassa, azalatt a comité tagjai körülvették a rendőr-tisztet, s kérdezték, miért akarja eloszlatni a gyűlést. A szerencsétlen bureaukrata izzadott, törülte homlokát, s azt mondta, hogy nem tűrheti többé mindazt, a mit mondanak. Hát mit mondott Mario barátunk, a mi törvénybe ütköznék ?" kérdé Dolfi. „Hogy az idegent ki kell űzni Rómából s Velenczéből." „Hát az ur bennt akarja hagyni az idegent Olaszországban?" „Nem én, én is olasz vagyok, csakhogy az ily dolgokat újságban kell elmondani, vagy a kamarában, nem a nép előtt Lássák uraim? három éjjel nem aludtam miattok ; azóta, hogy rám bízták ezen szerencsétlen gyűlés felvigyázatát, nincs nyugtom, tudom, hogy elcsapnak; mert ha elégséges ok nélkül eloszlatom a gyűlést, elcsapnak, ha el nem oszlatom, szintén elcsapnak, pedig családos ember vagyok, zárják be a gyűlést, mert én ezt az izgatottságot nem tudom többé kiállni s eloszlatom a gyűlést." Az alatt folyvást zajgott s lármázott a hallgatóság s Mario nevét karsogtatá, míg az végre még egyszer fellépett, s megmondta, hogy semmi mondani valója nincs többé, mire B e r t a n i szolt még egy pár szót, a hires genuai orvos, ki a szicziliai expedítiót szervezte 1860-ban s Dolfi berekesztette a gyűlést, megszavaztatván a hallgatósággal a köszönetet a messinai választóknak s az üdvözletet a két Józsefnek, mi táviratilag Caprerába s Londonba meg is izentetett. Evvel a sokaság csendesen s a legnagyobb rendben el kezdett oszlani a rendőrtiszt megnyugtatására, ki aztán jóizüen alhatott, s a katonaság visszavonult a kaszárnyába. A mint azonban a nép kifelé tódult, ráismert egy páholyban Ricciottira, Garibaldi kisebbik fiára, s össze kezdett csoportosulni körülte, s éljenezte. Ricciotti, hogy e tolakodásból kiszabaduljon, egy bérkocsiba ugrott egyik barátjával, de akkor a nép ki kezdte fogni a lovakat, hogy lakására vigye. Ricciotti az alatt a másik oldalon kinyitotta a kocsiajtót, s kiugrott s ismeretlenül a sokaságban eltűnt. Barátja, ki a bérkocsiban maradt, most lármázni kezdett hogy hagyjanak fel a lókifogással, hiszen ő nem Garibaldi. Mind hiában, a nép diadalban vontatta a kocsit a Signoria piaczára, hol egy követ megmondta nekik, hogy csakugyan egy egészen obscurus embert czipelnek. Ekkor nevetni kezdtek, ott hagyták a kocsit az utcza közepén s jó kedvűén haza mentek. Harmadnapra, szerdán, a kamarában adták a komédia folytatását. Nicótera igen szépen előadta az 1859. évi expeditió történetét, melyben ő maga oly nevezetes és tragikus szerepet vitt, s felszólította a kamarát, igazolja a messinai választást. Zanardelli pártolta, Boggio ellenezte, Guerrazzi fényes szónoklattal s éles humorral ostromolta az osztály véleményét, mely Mazzini megválaszthatlanságát állította, ez alatt hat óra lett, s a követek ebédre mentek, csütörtökre hagyván Guerrazzi beszédének végét s további tanácskozást. Másnap Chiaves, a belügyminiszter, szokása szerint ügyetlen beszédet tartott, B i x i o tábornok pedig azt mondta, hogy Mazzini az ő vezére volt s most is barátja, (a mit aztán kötve hiszünk), s hogy ö bizony mellette szavaz. Erre következett a névszerinti szavazás, mely 195 szavazatt 109 ellen megsemmisítette a messinai választást* Most azonban az a hire, hogy ez egyetlen olasz száműzött csakugyan amnestiát fog kapni, s hogy ez ellen még a franczia császárnak sincs kifogása. Pénteken táviratilag tudtuk meg, hogy Barlettában, a volt nápolyi királyságban csúnya zendülés támadott a protestánsok és szabad kömivesek ellen. Azt mondták, hogy tizenhét személy esett a fanatizált tömeg áldozatául, hogy három protestánst megégettek, s több házat feldúltak. Chiaves azonban szombaton hivatalosan azt jelenti a kamarának, hogy csakugyan három polgár meggyilkoltatott s többen megsebesültek, a rendet a katonaság állította helyre, a bűnösök, több mint száz személy, elfogattak, köztök a pap, ki a tömeget feluszította. Mire Corte, Garibaldi ezredese felszólalt, hogy ily barbár rajongás Olaszországra károsabb egy vesztett csatánál s a felelősséget a cabinetnek tulajdonította, mely egy idő óta nagyon is czirógatja a papokat és barátokat. P. Vegyes. Nemzetközi archaeologiai congressus fog ez idén tartatni Antverpiában. A congressust, mely aug. 12-dikén nyilik meg s aug. 21-dikén végződik, a belga archaeologiai Akadémia, egyetertéleg a franczia archaeologiai társulattal, rendezi. Két osztálya lesz : szorosan archaeologiai, meg történelmi. A részt venni kivánó tudósok, kiknek ez iránt a nevezett Akadémia titkárához kell fordulniok, (Mr. Le Grand de Reuj landt, secrétaire perpétuel de TAcademie d'archéologie de Belgique, 81, chaussée de Malines, á Anvers, Belgique), tiz frankot fizetnek be, a miért aztán az ülésekben, munkálatokban, kirándulásokban részt vehetnek, s egy példányt kapnak a congressus munkálatainak könyvéből. A congressusra többek közt a M. Akadémia s a Kisfaludy-Társaség is kaptak meghívást, s reméljük, hogy ezzel legalább az Akadémia részéről, melynek oly jeles archaeologjai vannak, számosan fognak élni. Képzőművészet. A Széchenyi szobor pályázatának márc. 31-én telt le határideje, mégis a bejelentett 13 pályamű közül eddig csak 7—8 mű érkezett be. A külföldön tartózkodó magyar szobrászok pályaművei csaknem kivétel nélkül mind hiányzanak eddig, s nagyon tartunk tőle, hogy kivált az olasz szállítók ismert lassúsága ebbeli türelmünket és kíváncsiságunkat nagy próbára teendi. A míg pedig az összes-pályamű vek együtt nem lesznek, összehasonlitóbirálatot kimondani, vagy általában a pályázat eredményéről szólani korán volna, sőt lehetetlen. — Császárné ö felségének a nemzeti múzeum képtárába szánt életnagyságú arczképének elkészítésével nem mint hir után mi is irtuk volt, Barabást, hanem. Wagner Sándor Münchenben lakó festész hazánkfiát bizta meg a választmány. — T. Csaplár'Benedek k. r. tanár ur részéről beküldetett azon 7 db cs. arany és 42 o. ó. frtból álló összeg, melyet Szegeden a „hazai művészet előmozdítása, illetőleg az Akadémia nagy termének művészeti földiszitésére" gyűjtött. Az adakozók a következők: a gym28