Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 12. szám

146 A lápokban Bráuér müvét magyar mtiszérkéz étben irott nyi­tánynak nevezik. így kezdték volt használni az A n s c h 1 a g kifeje­zésére a b i 11 e n t é s t (t. i. a zongorán) melynek folytán a krititikus­nak sok esetben igen kényes helyzete lenne, kivált, szemben a virtuoz­nökkel. így terjedt volt el a drót helyett a huzal, (a távírókra al­kalmazva) s e szerint a drótostótot huzalostótnak kellene neveznünk. Alig pár éve sokat küzdöttünk egy szaktudóssal a müné­z e t felett s végre kiderült, hogy münézet az, mikor a mü nézi az em­bert. És most mit jelenthet amüszerkezet? Ha az illetők stylt akartak volna irni, ugy azt hiszem stylt, vagy irályt irtak volna. Ha pedig a műformára vonatkozik, ugy helytelen, mert magyar műforma még eddig széles értelemben csakis a magyar tánczzene, Bráuer Ferencz azonban nyitányt irt, s ezt nem lehet magyar formának nevezni. Tar­talmára vonatkozólag hasonlít a békeszerető honpolgárhoz, ki semmi eshető körülmények közt sem csinál forradalmat Adelburg lovag „Zrínyi" czimü operájáról már egy idö óta sokat írtak a kül- és bel­földi lapok. Az előadott nyitányra vonatkozólag kiemelik, hogy ebben szerző egy 300 éves harczi dalt dolgozott fel, mely Zrínyi harczidala volt. A napokban Thali Kálmán nyomán felderült, hogy a kérdéses dal nem Zrínyi, hanem Laudon korából való. Bármint legyen, épen ugy nem emeli e mü becsét, mint a régibb vagy ujabb nemeslevél nem te­het valakit okosabbá. Vajon Izsó csakúgy készíthet-e jó szobrokat, ha a hellén s római kőromokat dolgozza fel? Igaz, érdekes lenne, ha va­lamelyik müvére felírná, hogyarhodusi kolossus kisujja volt, de tulaj­donkép ez által a szobor jobb nem lenne, azt se mondhatnók,hogy a ko­lossus kis ujjából csak egy körömfeketényit is látunk. Vajon Szász Károly Herodese csak úgy valóságos Heródes, ha Tóth József nem a nemzeti színház szabója által készített jelmezben, hanem Heródesnek épen Rómer ur által bebizonyított valóságos öltözékeiben lépne fel, vagy legalább ez öltözékek olyan kelméből szabottak, melyeket épen Heródes korában szőttek ? így tovább, mit mondana Maszák Hugó, ha Than Mór egy históriai képet dolgozna a bizanti korból, s a helyet saját erőteljes ecsetjével, az alakokat pedig emez iskola kezdetleges vonásaival adná ? Mit mondanánk a történeti regényíró eljárására, ha hőseit a fölvett kor nyelvén beszéltetné ? Sőt ezeknek kedveért maga az iró is ily kiejtéssel szólna? Amit ezekre mondanánk, bizton elmond­hatjuk az oly zeneköltökre is, kik a fentebbi mód szerint akarnak ze­neileg festeni. Mert legjobb esetben (ha t. i. a mü oly sikerült, mint Izsónak egy szobra) a kolossusnak kisujjából egy körömfeketényi sem látszik, vagy ha látszik, ugy bízvást aláirhatjuk: „H u m a n o c a p i ti" sat Ezért az ily eljárásokban nem láthatunk egyebet, mint helytelen felfogást, vagy némely esetben humbugot, mely a közönségnek légked­vesebb csemegéje. Adelburg lovag nyitányát illetőleg ama dal, lett lé­gyen Zrínyié, vagy Laudon korának szüleménye, nem fedezi a mtí gyengeségeit. Elismerjük ugyan szerző szép tehetségét, de abban nem értünk egyet, hogy a keleti egyhangúságot oly egyhangúsággal adjuk vissza, mely végre unalommá válik. — A keddi hangversenyre, melyet a bölcsőde javára főranguak rendeztek, nagy számmal és feszült kíváncsisággal gyűlt össze a kö­zönség, kivált a felsőbb körökből. A nagy szám hathatosán gyarapí­tott egy jótékony vállalatot, a feszült kíváncsiság pedig bőven ki lön elégítve nemcsak látás, hanem hallás dolgában is — se szerint e hang­verseny jól sikerült. A hangversenyi előadásokra oly hállátlan zongo­rán Nyári és Schmidegg grófok, továbbá gr. Csekonics Margit dere­kason működtek, s kivált ez utóbbi nagy tetszést aratott szabatos játé­kával. Hálásabb szerep jutott az éneklöknek: gr. Ziechy - Gatterburg Gabriela szende énekével, gr. Széchenyi Hugos Marietta kivált egy franczia dalnak eleven előadásával, Humann Olga k. a. (a színészi ké­pezde növendéke) fris, erős és máris eléggé képzett hangjával kelleme­sen hatottak, míg báró Ambrózy Mária k. assz. kinek nemcsak rend­kívüli hangja, hanem e hang fölött hatalma is van, s e hangot az ér­zelem igaz kifejezésére tudja használni, szinte megdöbbentett. A kö­zönség tapsai kétszeres ismétlésre késztették, és mindenki szívesen fo­gadta volna még a többet is. Közre működött Reméyi is, és, mint gon­dolható, érzelmes, s a legnagyobb nehézségeken is könyeden átsikló játékával kivívta az általános tetszést, úgy, hogy előadását egyik köz­kedvességü népdalával kellett megtoldania. Marcz. 14-én adta Schumanné asszony első hangversenyét a vigadó kisebb termében. Élőadta Beethoven lágy D. sonatáját. Schubert „M o­mens musical"-jai közül az Allegrettot, Chopin kemény Asz Im­promptujét, Mendelssohn „Variations seri eusw czimü müvét. S végre Schumann Kreislerian a-jából az 1, 2, ő, 6, és 8-dik számot. A művésznő jélességét mindenki ismeri, a részletekre legyen szabad jövő számunkban visszatérni. — A színházi conservatorium zeneelméleti nyilvános vizsgáját is meglátogattuk lő-én, s örömmel Írhatjuk, hogy a közönség nagy rész­véttel kiséri, de másfelöl fájdalommal, mert az előszoba ajtósarkáig is alig juthattunk be. GAZDASÁG, IPAR, KERESKEDÉS. Az országos magyar iparegyesület mult szombaton értekezletet tartott az iparbank helyiségeiben, mely­ben b. Eötvös József, mint az alakuló egyesület ideiglenes elnöke, körülbelül a következőket adta elő : Az országos magyar iparegyesületnek 1864, márczius 14-dikén tartott alakító közgyűlése óta, melynek IV-dik pontja értelmében az, az alapszabályok megerősítése s a legfelsőbb engedély megnyerése után folytatandó vala, a szükséges teendők elintézésével megbízott ala­kító bizottság egyebet sem tehetett, mint a többször föl- és leküldött alapszabályok végleges jóváhagyását sürgetni. A f. é. február hó 13-án, 11334. sz. a. kelt nmltsgu m. kir. helytar­tótanács leiratával s a benne hivatolt kir. udv. kanczellária f. é.jan 30­kán 1180. sz. a. kelt kegyelmes leirattal, Pest szab. kir. város t. taná­csa utján végre leérkezett mind az alakuló m. országos iparegyesület által tervezett, mind egy mintaszabályzat, mely szerint az egyesület alapszabályainak némely pontja megváltoztatandó levén, immár a vég­leges helybenhagyás is eleve kimondatott. Az alakító bizottság összehasonlítván az egyesület alapszabályi tervezetét a vele közlött mintával, a kivánt csekély változtatásokat megtevé s végleges elfogadás végett a közgyűlés elé fogja terjeszteni, egyelőre azonban az értekezlet véleményét is ki akarván hallgatni, el­nök az alapszabályok fololvasását indítványozza, bemutatván egyúttal Keleti Károly urat, ki az egyesület végleges megalakulásáig ideiglenesen a titkári teendők vitelére vállalkozott. Az alapszabályok először magyar, aztán német nyelven a nm. m. kir. helytartótanács csekély módosításaival együtt felolvastatván, el­nök folytatja előadását, mely szerint Galgóczy Károly ur, ki az orsz. m. iparegyesület létesítése körül buzgón fáradozott s alakulása első stádiumában tollvivője vala, megvált az egyesülettől, még mielőtt az végleg életbe léphetett. Az elnök kezeibe átszolgáltatott irományok­ból kitűnik az egylet eddigi működése, mely szerint a tagszerzés kö­rüli fáradozások azon eredményhez vezettek, hogy a régen kibocsátott aláírási iveken 55 alapító tag jegyezte be magát, 5800 ft alapító töké­vel, azonkívül pedig 118 rendes tag irta alá a szétküldött iveket, 5 írt évi járulékra kötelezvén magát. Némelyek az alapítók és rendes tagok közül elvállalt dijakat le is fizették, nevezétesén az eperjesi takarék­pénztár a gyűlés napján küldte be egész 6 évi járulékát, az előre be­fizetett 5 frt után 25 frttal, 8 így vált lehetővé, hogy az egyesület elő­leges költségeit fedezvén, némi, habár csekély összeget, kamatozó tö­kéül is megtakaríthatott. A mint ugyanis Galgóczy Károly ur részletes számadása kitünteti, az összes bevétel 115 frtra rúgott, melyből leve­lezésre, körlevelek szétküldésére stb. 51 frt 52 kr elköltetvén, a szá­madástevőt 1 frt 52 kr illeti, minthogy 65 frt a pesti takarékpénztárba van letéve. Az elnök továbbá figyelmébe ajánlá a gyülekezetnek, hogy Pest városa volt főpolgármestere által még 1863. okt. 23-án 1048/eln. sz. alatt kelt átirata szerint Magyarország volt királyi helytartója«komo­lyan megintette az alakuló egyesület ideiglenes elnökségét, hogy ta­gokul egyesületeket és városokat is felszólított volt. Igaz ugyan, hogy az alapszabályok 3. §. csak egyéneket említ, kik az egyesület tag­jai lehetnek; de tudvalevő, hogy számos testület van az országban, melyeket tagokul megnyerhetni az alakuló egyesületnek nagy hasz­nára lenne, sőt tény, hogy némely testületek és városok, mint pél­dául az eperjesi takarékpénztár, a rimaszombati kereskedő tes­tület, a resiczai vasgyár, Nagybánya városa stb. már is az ala­pítók sorába léptek. Kívánatos tehát, a mostani változott politi­kai viszonyok között', midőn a kormány a társulás eszméjét in­kább pártolja semhogy akadályokat gördítene útjába, hogy fölkérjük a nmltsgu m. k. Helytartótanácsot, vajon fentartja-e jelenleg is a lelé­pet kormány ebbeli határozatát, vagy, ha hajlandó a testületeteket és vá­rosokat tagokul elfogadtatni ez üdvös czélu egyesületbe, kivánja-e az alapszabályok ekkénti megváltoztatását. Az alapszabályok megváltoztatása szükségesnek nem találtatván, csupán felirat fog intéztetni a nmltgu m. k. Helytartótanácshoz az alap­szabályok kedvezőbb magyarázata iránt. Beliczay Imre a tartandó közgyűlés előtt az alapszabályok kinyomatását javasolja, hogy polgártársai jobban tájékozhassák magu­kat, mire nézve elégnek találtatott, ha az alapszabályok olvasottabb lapjainkban fognak közöltetni, mire az illető szerkesztők fel lesének kérendők. Szóló másik javaslata, mely szerint az alapszabályokban nem látván eléggé igazoltnak az országos elnevezést, fiók-iparegyletek alakítását is fel kívánja venni: G o r o v e 181 v á n és az elnök fölszó­lálása; folytán azért mellőztetett, mert az egyesület már azon tény által

Next

/
Thumbnails
Contents