Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 12. szám

140 Az erdélyi magyar és székely követek már nagy számmal itt vannak s több mint fele részök már igazolva is van. Az igazoló bizottságot most újra alkotják, hogy erdélyiek is legyenek benne, a naplóbiráló bizottságot pedig hat erdélyi taggal szaporítják. Horvát ügyek., Mult számunkban közöltük volt a zágrábi országgyűlés azon bizottmányának javaslatát, mely a kir. leirat tárgyában és nevezetesen a Magyarországgal való érintkezés módozatának megállapítására kiküldetett. Ezen bizottmány a Pestre indulandó küldöttség számára utasítást javasolt, mely ellen a szorosabb unionisták nagy hévvel, de siker nélkül fölléptek. Hiába hozták föl hogy az utasítás szükségtelen, miután az országgyűlés ugy is föntartotta magának a végelhatározás jogát, hiába mutatták ki, miszerint az utasitás azon pontja, melyben a háromegy királyságnak a központi közegben leendő külön és közvetlen képviseltetéséröl szó van, mostani tág értelmezhetése mellett mint egyenesen a birodalmi tanácsba vezető tűnhet föl. A névszerinti szavazásnál 64 szó 56 ellenében elfogadta a küldöttségnek adandó utasítást és eszerint a Pestre jövendő horvát küldöttek az 1861. 42. czikk határai közt fognak eljárni. Ezen a felirat elveitől némileg elütő határozat nagy izgatottságot idézett elő az unionisták körében, és ezen párt 34 tagja ennek folytán a márczius 10-ki ülésben nyilatkozatot nyújtott be, mely szerint a választásnál semmiféle részt venni nem akarnak. E nyilatkozathoz híven csak a karzatok jelentek meg nézőkül márczius 11-én, mint a választás napján. Nem vettek részt a választásban a szoros unionistákon kívül még:Haulik bibornok-érsek, ki mint 1861-ben a birodalmi tanács híve, továbbá Mazuranics excancellár, Kukuljevics zágrábi és Vukotinovics körösi főispán, kik 1861. óta nézeteiket megváltoztatták, és most már Magyarországról való érintkezésről tudni sem akarnak, végre a hegy embere, a különczködö Starcsevics, ki szerint a kormány az 1848-kihoz hasonló katastrophát akarna előidézni. A pártok ily állása mellett gondolhatni sem lehetett, hogy a választás ama méltányos és még kevés nappal előbb a legilletékesebb körökben pengetett mód szerint fogna végbe menni, hogy a 12 küldő ttségi tag a három clubból egyenlő számban fogna választatni. Ugyan csak a következő nevek tűntek ki a választási urnából: Szubotics hétszemélynök (egyhangúlag, azaz: 74 szavazattal, mert csak annyi tag vett ezúttal részt a választásban) Csepulics, Pricsa hétBzemélynök, Smaics fiumei főispán, Stroszmayer diakovári püspök, R,acski kanonok, Mrázovics ügyved, b. Kuslan Károly ügyvéd, Perkovacs Iván, dr. Suhaj Imre országgyűlési alelnök, Vranicsányi és a dalmata K1 ai cs. esik, marad 1000 tag, mely összeolvadni kész. Vegyük továbbá, hogy a m. k. társulat folytonos, a mult évek tapasztalása szerint tán 200-ra tehető szaporodásán kivül, a díj leszállítás folytán csak 300-zal emelkedik, ez 500 tag, mely a meglevőkkel s a műegylet fenmaradt 1000 tagjával együtt 2500 tagot tesz, a mi 8 frttal számítva évi 20,000 frt, tehát alig kevesebb, mint a két külön társulatnak együtt volt. Vegyük továbbá, hogy a műegylet utolsó 15,000 ftos évi forgalmából az egylet által megvett müvekre csupán 3000 frtot fordíthatott, míg 12,000 frtot a mülap, házbér, tiszti fizetés, szállítási költség stb. emésztett meg, gondoljuk meg, hogy a költség legnagyobb része az egybeolvadásnál fogva meg lesz takarítható, és világos, hogy mily alapot nyer az egyesült társulat, melyet egészen művészeti czélokra, sőt egyenesen müvek kiállítására s vásárlására fordíthat. Korán volna még szigorú évi költségvetést készíteni, midőn a két társulat fusióját csak megindítani, csupán lehetőségét kimutatni szándékunk. De annyi már a mondottakból is kiviláglik, hogy a fusió által mind a műegylet csekély vásárlási képességén, mind a k. m. társulat bizonytalan sorsolásán segítve lenne. Nem kellene ugyan egy műszerzési módot sem elvetni, de egyesítve a kettőt, lehetne mindegyiket kellő arányban alkalmazni. Lehetne ugyanis 1-ször oly alapot teremteni (mekkorát, csak az évi költségvetés mutatná ki szabatosan), mely a megveendő müvekre előleget szolgáltatna a művészeknek, s lehetne 2-szor az évi sorsolást, vagyis a közönség kezére bocsátandó sorsjegyeket oly összegre szorítani, mely elkelésöket könnyebbé is, biztosabbá is tenné. De itt újra néhány számra szorulunk. A m. k. m. társulat harmadéve 9000 frtot fordított kiállítási czélokra, sorsolás utján, vagyis annyi került volna a kiállító művészek kezébe, de a mely összeget a második évi jövedelemből volt kénytelen pótolni. A legközelebbi sorsolás nagyobb összegre, körülbelül 15,000 frtra ment, de a melyből egyenesen művészek kezébe sokkal kevesebb jutott, a társulat saját 5000 fton felül érő képeit áldozván föl, csakhogy a közönség irányában szavának álljon. Ugyanez időben a műegylet 3—3000 ftot fordított körülbelül kiállított müvek megvételére, köztük hszaiakra csak igen keveset. Tegyük, hogy 15,000 frt lett egy-egy évben kül- és belföldi müvek vételére fordítva a két társulat által, bár ez összeg aligha el lett érve 8 ha számba vesözük, mily kevéssé feleltek meg a szigorúbb mtiMég két nagyobb fontosságú tárgy foglalkoztatta a mult héten a zágrábi országgyűlést. Az egyik a vasút-hálózat kérdése. Ámbár a tárgyalásnál a helyi érdekek mind rendszerint előtérbe lépni igyekeztek, mégi3 sikerült több szónoknak arról meggyőzni az országgyűlést, hogy a ki sokat markol keveset fog. Egyelőre tehát csak a zimonyi és kottorü vonalok és az illető szárnyvonalok kiépittetését óhajtják. A másik kérdés a protestáns egyháznak fölvétele a befogadottak sorába. Nem történt ez ugyan minden ellenmondás nélkül; nevezetesen S z o i c s püspök a protestánsok befogadása által Horvátország nyugalmát, és az eddig uralkodott egyetértést veszélyeztettnek hiszi, Petrovics kanonok pedig épen azt állítja az országgyűlés fölvidámítására, hogy a protestánsok semmiféle vallással nem birnak, és hogy ők az embernek a majomtól való származtatását tanítják. Ily silány ellenvetések után csakugyan győzni kellett a jobb ügynek. A protestáns egyház befogadottnak jelentetett ki azon kikötéssel, hogy mint független egyház alakuljon a háromegy királyság területén. Ezen határozat nagy horderejű, miután tudva van, hogy a drávántuli protestánsok nagy száma ama magyar községeket lakja, melyek törvény szerint a lelkiekben a magyarországi superintendentiáktól függnek. A vaspályákra vonatkozó törvények reformja. (Die Reform der Eisenbahngesetzgebung ím Zusammenhang mit der heutigen oesterreichischen Pinanzlage. Von Dr. Heinrich J a q u e s. Wien. Carl Grerolds Sóhn. 1866. (tn.) Habár megfogható, hogy a közjogi kérdések tárgyalása az ország s az országgyűlés egész figyelmét igénybe veszi, — nem kell elfelejtenünk, hogy meg fog jönni á közgazdasági kérdések megvitatásának ideje is , s hogy azokra készülni nem felesleges. Igen korszerűnek tartom tehát a feanidézett oly bécsi jogtudóstól eredő iratot, ki e tárgygyal, mint szakértő, évek óta foglalatoskodik, hazánk több vasúti vállalataival viszonyban áll, és alapossággal, tárgyismerettel és tiszta előadással rövidséget is tud párosítani, mert 43 lapon — annyi az egész irat — többet e fontos tárgyról mondani alig lehetséges. A szerző ez iratban azon kérdés megoldását tűzte ki magának feladatul : miként lehetne mindazon vasúti vonalakat, melyekre az ausztriai birodalomnak valódi szüksége van — az államnak financziai túlterheltetése nélkül létrehozni, igényeknek a műegylet vásárlásai s mily nagy áldozattal realisálta a képzőművészeti társulat elvállalt kötelességeit, és nyereménynek fogjuk tekinteni, ha az egyesült erővel egyelőre csakis annyi pénzt, de czélszerüen és áldozat nélkül fordíthatunk kiállítási és müvásárlási czélokra. De a legszigorúbb számvetés szerint is ennyire bizton számithatunk. Olyformáii pedig, hogy 5000 frt készpénzben előlegre fordíttassék, 10,000 frt pedig 20,000 db sorsjegy árán folyjon be. 20 ezer db sorsjegy könnyen elkel, miután a tavalyi nehéz évben 30 ezerén bírt tul adni a társulat, igaz, hogy 70 ezer és egynehány forgatása után. Külföldi müvek csak előleges bírálat után, ha lehet a jobb művészeket külön megkeresve, de mindenesetre csak magától a művésztől, alkuszok és képárusok szigorú kizárása mellett fogadtatnának el; ha lehet, szintén csak előlegezés mellett, a hátrálékot a sorsolásból pótolva; de ha az illető művészek rá nem állnának, azonnal való készpénzfizetés mellett is meg volnának a jobb müvek vásárlandók. Magyar művészeknél szabályul állana, hogy bizonyos százaléknyi előleg után, a sorsolástól várnák kielégíttetésöket, egyes kivételek a rendelkezhető pénzösszeg szerint egyébiránt nálok is megtörténhetnének. A kül- és belföldi müvek megvételét illetőleg olyformán lehetne intézkedni, hogy a rendelkezhető tőke vagy pénzkészlet erejéig kétharmadrész magyar, egyharmadrész külföldi müvek megvételére fordíttassék. A készpénz és sorsjegyek után vásárlandó képek iránt pedig az lehetne a szabály, hogy a meddig a pénzalap terjed, ebből, azontúl pedig a sorsjegyalapból történjenek a vásárlások. A készpénzen vett müvek a társulati tagok részjegyei száma szerint csupán társulati tagok közt volnának kisorsolandók, mi a tagszerzésre ugyan azon ingert gyakorolná, mely eddig a müegyletnél létezett. Az egyesülés egyik akadályául tűnik fel továbbá a két jelen társulat alapvagyona. A műegylet tartaléktőkéje 4600 frt., gr. Wenckheim József hagyománya 420 frt, mi alapítvány szinét viseli. A k. m. társulatnak nincs még tartaléktőkéje,- de van 20.000 frtnyi alapítványa. És ez alapítvány olyformán volt meghatározva, hogy 5%-os kamatja s az évi 10 frtos tagdíj egyenlő legyen — a minthogy az alapító és rendes tag egyforma jogokban is részesül. De valamint komoly akadályt nem látni abban, ha a műegylet tartaléktőkéje az összeolvadt társulat keblében a tartaléktöke alapját veti meg, ugy viszont nem tűnik fel igazságtalanságnak, ha az alapító