Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 10. szám

115 mányos jogai iránti ragaszkodását a kegyelet oly magas fokára emelik, az ország, alkotmánya sarkkövét képező királyi jogainknak és tekintélyünknek épségét és sérthetlenségét is szentül fogja fenntartani. Mellözhetlennek tartjuk továbbá az országosan egybegyűlt képviselők figyelmét azon nehézségekre irányozni, melyekbe a helyhatóságok rögtöni helyreállítása ütközik, már azért is, mert az 1848ki XVI. és XVII. t. czikkek ideiglenes, és egyedül az akkori pillanat igényeihez mért szabványainak sikeresitése, — tekintettel a társas viszonyok közbejött általakulására, a beligazgatás követelményeinek legnagyobb veszélyeztetése nélkül lehetetlenné vált. A megyei rendszer az ország első alapitójának uralkodásától kezdve folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848 ki törvények, midőn az ország kormányzatának alakját megváltoztatták a nélkül, hogy azt ezen ősi intézménynyel öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet állapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható. Óhajtjuk tehát, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők ez állapotok rendezését kiváló figyelmük tárgyává tévén, tanácskozásaik eredményét Élénkbe terjeszteni sürgős feladataik közé sorolják. Okvetlen szükséges továbbá, hogy a nemzetőrségről szóló XXIIdik törvényczikk eltöröltessék, miután létezésének rövid időtartama alatt a nép felesleges terheltetését, és a békés foglalkozástóli elvonatását okozta, czélját pedig, a közbiztonság fenntartását tévesztve, — épp ellenkező irányban gyakorolta hatását. Kivánatos ezenkívül, hogy az 1848-ki törvények mindazon határozmányai, melyek Általunk eddig foganatosítva nem lettek, annak idején gondosan átvizsgáltassanak, miután azok világrenditő viszonyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magukon ; mit az elmélet feltüntet, és a gyakorlat még azoknál is megerősít, a melyeknek foganatba-vétele, mint p. o. a választási törvényé, két izben megkísérelve lön. Ezekből önként foly, hogy e törvényeknek a jogfolytonosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába— azoknak szorgos átvizsgálása, a tényleges viszonyok igényeihez leendő idomítása, a tapasztalás tanúságához mért tökéletesbitése előtt — fejedelmi hivatá sunk érzetében nem egyezhetünk. Nem pillanatnyi megnyugtatás, hanem állandó czélszerü intézkedések létrehozatala fekszik atyai szivünkön, és a közszolgálat különböző ágai jövendő rendének megállapítása előtt a létező szerkezetet felbomlásnak indítani, az államgépezet kerekeit zavarba hozni, egy ideiglenes állapotot a másikkal felváltani, és ezáltal a csillapodni indult kedélyek nyugalmát szélesebb körben megingatni, uralkodói tisztünk s öszszes népeink irányábani kötelmeink egyiránt tiltják. Az országosan egybegyűlt képviselők maguk is érzik ez átmenet nehézségeit, és azok irányában a szigorú törvényesség helyett a körülmények méltányos [figyelembevételét helyezik kilátásba. — Tőlük függ elősegíteni alkotmányuk helyreállítására irányzott atyai törekvéseinket, ha e méltányosság fokozott mérvét a jelen állapotok bírálata körül is alkalmazni hajlandók. Nálunk senki sem érezte inkább azon nehézségek és akadályok súlyát, melyek nem egy oldalról gördültek a kiegyenlítésnek Általunk kezdeményezett müve elé ; mégis öntagadással és szilárd eltökéléssel léptünk az ország bizalmának lelkestilt nyilvánulásai között — e térre, melyen — hinni szeretjük — az országos főrendek és képviselők szivéj es támogatásával találkozni fogunk, már azért is, mert a siker dicsősége épp ugy, mint a felelősség terhe Reánk és az országra egyi • ránt fog háramlani. A jogfolytonosság gyakorlati alkalmazásának a jelen rendkívüli körülmények között csak is abban látjuk lehetőségét, hogy a törvények változtatása egyedül a törvényhozás jogosult tényezői közreműködése mellett eszközlendö országgyűlési megállapodások alapján történjék. Igazolja ezt a történelem, melynek lapjai nem egy példát hoznak föl a felöl, hogy hason körülmények között, hasonló eljárás követtetett, mely példák követése annál inkább ajánlható, minél áthatóbb volt a rázkódtatás, melynek sajnos következményeit elhárítani közös törekvéseink feladatát képezi. Ekképen létre fog jöhetni az értesülés, ki fognak egyenlittethetni a nehézségek és rendeztethetni mindazon viszonyok, melyeket ha a jövendő bonyodalmak forrását végleg elrekeszteni akarjuk, tisztába hozatni s elintéztetni szükséges. Mélyen érezzük Mi is a Reánk háruló kötelmek súlyát, érezzük a királyi felavatásnak közjogi jelentőségét és a hitnek szentségét, melylyel a koronázott király fogadalmat tesz az alkotmány sértetlen megtartására. De éppen azért, mert a koronázást nem tartjuk egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodunk oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyek sértetlen fenntartását eskünkkel erősíteni vallásos hitünk és lelkiismeretünk sugallata egyiránt tiltják. És ugy vagyunk meggyőződve, hogy az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők e vallásos érzelmeinkben fogják az ország alkotmányos létének legbiztosb zálogát fölismerni. Miután ez ünnepélyes cselekmény remélhetőleg véget vetend a politikai élet ingatagságának, aggálytalanul fogjuk követhetni kegyelemre mindenkor kész atyai szivünk hajlamát, és a közrend veszélyeztetése nélkül gyakorolhatni teljes mérvben királyi jogaink legnemesbikét. Az országgyűlés kiegészítését tárgyazó, s Dalmátiára, Fiumére és azon kerületekre, melyeket az 1848-iki V. t. czikk az országgyűlésre meghivatni rendel, vonatkozó kérelmüket illetőleg, miután e kérdések Horvát- és Tótországok közjogi viszonylatának szerencsés megoldásával állanak szoros kapcsolatban, azok tüzetes tárgyalását akkorra véljük halasztandónak, midőn a folyó évi febr. hó 27-én Horvát- és Tótországok gyűléséhez intézett k. leiratunk következtében megnyílandó országgyűlési tanácskozmányok során erre vonatkozó javallataik fognak élénkbe terjesztetni. Kedvesen vettük az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők azon igéretét, miszerint „a hon polgárainak minden osztályai iránt vallás- és nyelvkülönbség nélkül az. igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadókul tekinteni, és hogy jelesül Magyarországnak nem- magyar ajkú lakosai irányában mindazt, a mit e részben az ő érdekeik, és a haza közérdeke megkíván, törvény által óhajtják biztosítani." Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mindaz, a mivel az ország területi épségének fenntartása mellett ez Általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk; mert az ország lakosainak békéjét, egyetértését és érdekekben egybeforrását mindenkor élénk örömmel fogjuk szemlélni, és hathatósan gyámolítani. Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők erélyes tevékenysége- és bölcs gondoskodásától függ immár siettetni azon időpontot, a melyben fejedelmi jogaink épsége, birodalmunk jogos követelményei és a társországok méltányos igényeível összhangzó ja vallataik Élénkbe terjesztetni fognak; és Mi életünk legszebb pilla Baczur Gazsit, a hetyke és elbizakodott szilaj juratust, a kora felfogását legjobban ironizáló Tóti Dorka boszorkányt, a korlátolt eszű budapesti nyárspolgár serfőzöt, s végre, kit először kellett volna említenem : Peleskei Nótáriust, a hátramaradás megtestesült satyráját, ha nem is mindenben a széptan elveinek megfelelöleg, de ügyes jelenités, találó gúny s egészséges humorral annyira elevenítve éleszté fel népszinmüvi bohózatában, hogy „Peleskei Nótáriusa" a vidék, sőt a főváros színpadjának egyiránt igen kedvesen fogadott jelensége lön. Ez az ö dicsősége: „Peleskei Nótárius"-ában irta meg chef d'oeuvre-ét. Nehezebben bánt Gaálunk — a tragoediával; ötfelvonásos Szvatoplukja már régóta érintetlenül hever színházi archívumunk poros polczain. 1837-ben választá Gaált tagjává az Akadémia s öt évvel később a Kisfaludy-Társaság, melynek pályakérdésénél dicséretet aratott. — 1841-ben tűzött ki tizenkét darab aranyat a Társulat : „egy, népünk életének valamely oldalát kötött beszédben tárgyazó satyrára" : ekkor pályázott Gaál József „Haramia szerelmé "-vei. Az átmeneti korszak jellegét a legvilágosabban magán viselő költői beszély ez. Nyelvezete, versalakjai s leírása hosszadalmasságában a romantikus iskola bélyegét viseli magán, mig másrészt ép e hosszas leirás tárgya, az alföld délibábja, betyárjai, legelő csordája stb. által Petőfivel érvényre jutott népies irányhoz közeledik. A forradalmat megelőző években munkatársa volt Gáál a „Pesti Hirlap"-nak, Aurórának, Honderűnek, Atheneumnak, mely utóbbiakban megjelent novellái s találón rajzolt genre-képeivel nem kis mértékben nyerte meg olvasói előszeretetét. Hivatalnoki foglalkozás közt találta Gaált a negyvennyolczadiki szabadságharcz „talpra magyar "-ja. ő is csakhamar Vukovics Sebő mellé került. 1849, april hóban indult meg Gaál szerkesztése alatt a pesti „Márczius tizenötödike." Egyedül név- s alakrokona volt ez Pálffy Albert Debreczenben szerkesztett hírneves lapjának, politikai irányát tekintve sokkal mérsékeltebb, hangulatára nézve higgadtabb. Gaál lapja még ugyanaz évi júliusban megszűnt létezni, s szerkesztője Damjanich János tábornoknál nyert alkalmazást titkári minőségben. Mint ilyen Aradon szorult a világosi fegyverletétel után s a kormánytól reá szabott büntetésül nem volt szabad elhagynia a várost. A forradalom után itt töltött öt év alatt életét tanításból tartotta fenn, megismerkedett Fábián Gáborral s ennek tanácsára Caesar- és Liviusból fordítgatott. Végkép istenhozzádot mondott a szépirodalomnak, pár kötetre menő, sajtó alá rendezett beszély einek negyvennyolczban történt elvesztése szivén találta. Tizenkét év előtt került a Csekonics házhoz, mint az ifjú Endre gróf nevelője, kinek mindvégig atyja helyett atyja s barátja maradt. Egészen visszavonult az irodalomtól, tollát a nevelés ügyeivel cserélte fel. Mint a régi „Gaál"-nak árnyéka járt közöttünk s mily kevesen sejtették e szerény és visszavonult, bár mindig kedélyes ifjúszivü férfiúban Gaál Józ s e f e t, az ország egykoron oly népszerű íróját, kit Vörösmarty barátságára méltatott, Eötvös és Szalay szerettek, s kiben népköltészetünk egyik úttörőjét tiszteli! Most már árnyéka sem a réginek, mult hó 18-án szívbajban kimúlt. Dúsan aranyozott koporsóját számtalan kitűnőség állotta körül, rajt egy friss kamélia bokréta diszlett, azon élénk emlékezet jeléül, melylyel halála után ismerősei szivében marad. Ha kedves novellái s gazdag humorú genre-képeinek barátjai által tervezett kiadása létesül : ez lészen a legméltóbb pyramis Gaál sirja felett. Orökvig lelkének találó emléke! MÁTRAY ERNŐ. 19*