Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 9. szám - Az ó- és újvilág távirati összekötése

IX A TTÍI Hit TT gának megerősítésén: akkor igen is könnyű leend. az anynyira fontos pénzügyi kérdésnek méltányosság alapján való szerencsés megoldása. Életem egyik feladata volt, hazám és az evvel szoros kapcsolatban álló birodalom anyagi és állampénzügyi helyzetét tanulmányozni. Mélyen sajnálkozom annak szemléletére: mennyi kincs fekszik hazánkban s a monarchiában parlagon, kifejletlenül; és hogy mily áthághatlan gátokat emel minden erőteljes anyagi kifejlődésnek a félszeg állampénzügyi politika, mely az agiót megörökité az évenkinti deficitekkel, folytonos kölcsönvételekkel, azon nagy összegre menő kamatok kiküldése által, melyeket a külföldi hitelezők számára fizetni kénytelen 5 a folyton növekedő súlyos és már elviselhetlenné vált adók által a meglevő tőke értékeket megtámadá, s ujak képződését lehetlenné tevé; és mindez mi czélból történt eddig, s történnék még ezután is, ha a centralisták óhajtása szerint vezettetnének a kormányzati ügyek ? mi czélból hozattak a monarchia minden népei által és igy általunk is eme súlyos áldozatok ? nem más czélból, mint valósításaért azon százados rögeszmének, mely már annyiszor sikertelenül megkísértetett s ezután is siker nélkül fogna megkísértetni: a magyar koronának az osztrák birodalomba való szoros beolvasztása czéljából. Ezen ut, legyen az mint Bach alatt volt, a szoros absolutismus, vagy mint Schmerling alatt volt az álalkotmányosság utja, mely mellett a monarchia felét, contumacirozni és ostromállapot alatt tartani kellett: nem a monarchia hatalmi állásának, anyagi és szellemi fölvirágzásának; de gyöngeségének utja, mely végre is annak romlásához, és pénzügyi bukásához vezetne. Magyarország külön és önálló pénzügyi igazgatást kiván saját határain belől, saját kormányának rendelkezése és törvényhozásának intézkedése alatt; de emellett törvényhozása bizonyosan fog gondoskodni módokról, melyeknél fogva mindazon kötelezettségeket pontosan teljesitendi, miket tőle a birodalom hatalmi állása és a közös kapcsolat követelnek; csak kölcsönös és őszinte legyen a jóakarat, szűnjék meg minden.oka a kölcsönös bizalmatlanságnak, és könnyen megfognak határoztathatni azon módozatok, melyek mellett a birodalom két külön és egyenjogú törvényhozása küldöttek által, egyetértve és 106 M teljes öszhangzatban intézheti minden az egyenlő mértékű közvetett adók, vám, kereskedés és közlekedésre vonatkozó, szóval az anyagi érdekek előmozdítását tárgyaló közös ügyeket és pedig anynyival inkább, miután mindezen kérdésednél az érdekek egymással ellentétben nem állanak. Igaz, hogy nehéz dolog a rögeszmékről, még nehezebb a mások feletti uralkodásról lemondani, még akkor is, habár az jogos nem volt, sőt már már tarthatatlanná vált, de hisszük, hogy azok, kik a legmagasb körökben a birodalom sorsára befolyást gyakorolnak — kivált miután tapasztalhatják az uralkodónak a belügyek kiegyenlítése iránti határozót,' szándékát — be fogják látni, miszerint nem csak a jog és méltányosság, de a czélszerüség is kívánja, miszerint a monarchia mindkét részénél mindenik fél maga leggen gazda saját házában', be fogják látni, hogy ezen jognak irányunkban való elismerése nélkül nincs mód a ki egyenlítésre, nem fejlődhetik az alkotmányosság s ebből fo-! lyólag a monarchiában, midőn annak fele folyvást ostromállapot alatt tartandó : a pénzügyek rendezése s igy az anyagi fölvirágzás lehetetlen; pedig rendezetlen pénzügygyei és elégedetlen népekkel a monarchia hatalmas soha sem lehet. Ennélfogva az, ki az anyagi fölvirágzást, a pénzügyek rendezését és a birodalom hatalmi állását őszintén kivánja/ annak kivánnia kell a magyar kérdés megoldását, mely megoldás két külön, de mégis egyöntetű országos pénzügy: nélkül nem képzelhető. Ha a törvényes jogok elismertetnek és biztosíttatnak, valamint eddig, ugy ezután sem fog hiány-> zani nemzetünk részéről a közös ügyek iránti áldozatkészség:1 Mint előrebocsátottuk, ez alkalommal részletekbe menni nem volt szándékunk, ha a főelv elismertetett, a megoldás részleteire nézve javaslatot tenni nehéz nem leend; csak alényeg legyen meg, arra nem nagy súlyt fektetünk, ha a magyar pénzügyek kezelőjét magyar pénzügyminiszter helyet kamaraelnöknek nevezik is; csak hogy az a magyar törvényhozásnak legyen felelős, — és neveztessék birodalmi pénzügyminiszternek az, a ki a közös ügyek vitelére megkívántató és a birodalom két fele részéről befizetett összegeket kezelendi; ez mind formakérdés, mely a megoldást nem akadályozandja. LŐNYAY MENYHÉRT. T Á R C Z A. Az ó- és újvilág távirati összekötése. Régen volt az, midőn a borostyánkövön valami halandó észrevette, hogy, ha megdörzsöli, könnyű testeket magához vonz, meg eltaszít; régen volt, hogy véletlen kicsalták rejtekéből a bűvös erőt, melyet a borostyán görög neve után (elektron) elektricitásnak neveztek el. A tünemény megdöbbentett, de egyszerű ámulásnál többre alig ingerelt; évezredek multak azóta s az ember nem is sejtette, mily roppant hatásköre, mily csodás hatalma van ez erőnek. Alig egy századja még, hogy az emberi elme keresztül törtete a ködön, mely a villanyosság birodalmát borította, s hogy e téren megkezdé hódításait. Szerencsés véletlen, kitartó kutatás, mélyreható ész közreműködtek e hódításban, s mai napság már ott vagyunk, hogy e varázsló, bár számtalan titkot rejteget ínég elölünk, parancs-szavunkra készséggel megjelenik és szolgálatunkba szegődik. Szolgálatai között a gyors hírmondást, vagy távírást, méltán a legfontosabbak közé sorozza a társadalom. Mert a ki időt nyer, életet nyer; s ama sokszor emlegetett angol közmondás, hogy „az idő pénz" csak egyik oldalát tünteti föl az általánosabb érvényű igazságnak, hogy az idő élet. A ki egy nap alatt többet gondol, érez, s akár testi, akár lelki munkásságával többet végez, mint a másik, arról elmondhatjuk, hogy többet is él. Mindaz, a mi arra szolgál, hogy bizonyos idő keretébe több munkásság férjen bele, fokozza az élet nyomatékát. Ily értelemben a közlekedés gyorsítása, s névszerint a távírás is sokszorozza ugy az egyesek, mint egész népek működését, rövidebbre szabva az időt, melyet bizonyos munka megemészt, megnyújtja az életet. Ki tudná a magánéletnek mindazon eseteit felszámítani, melyekben gondolatunk, szándokunk gyors közlése, kicserélése azokkal, kiket messze tér választ el tőlünk, kívánatossá, sőt szükségessé válik? midőn egy pillanatnyi idő-nyereség vagy késedelem dönt öröm és bú, jóllét és romlás, élet és halál fölött? Mindez esetekben vigasztaiólag int a távíró, mely a szó szoros értelmében villám-gyorsasággal röpíti a gondolatot czélja felé. S van a gyorsaságnak még egy varázsa. Az időbeli távolság ugyanis csökkenti a hatást, melyet az események reánk gyakorolnak, épen ugy, mint a természet törvénye szerint az erők ha-, tasa fogy a térbeli távolsággal A miről, ugy szólván melegiben értesülünk, erősebben ragad meg, jobban felkölti rokonszenvünket, ahoz közel érezzük magunkat, bár száz meg száz mértföldnyire is legyünk a színhelytől; mig az oly események, melyek hetek, hónapok múlva jönnek tudomásunkra, elvesztik a közvetlenség erejét, ugy vesszük mint meghiggadt, gyakran elavult, de minden esetre az idő árjától eliszapolt dolgokat. A mit a magán ügyekről fölemlítettünk, rá illik a közügyekre, a nemzetek életére is. Közel, vagy távol legyen a mozgalom központja, alig hogy megindul s a távíró huzalain ide csapkodnak hullámai; a mi Európa egyik sarkában izgatja a kedélyeket, néhány óra múlva már a világrész másik sarkában is foglalkoztatja az elméket; a mi közérdekű történik a szomszédban, vagy messze országokban, azt támadása per-, czétöl fogva ismerjük s megfigyelhetjük fejlődése minden mozzanatában. Ez a szakadatlan beszélgetés a távírón néhány nap alatt tisztázza, a mi az előtt évek munkájába került, a folytonos szóváltással a nemzetközi viszonyok, a kormányok kölcsönös vonatkozásai többet haladnak most egy óra alatt az érlelödés, a kibonyolódás utján, mint azelőtt I hónapok hosszú során át. Az ünnepies találkozás most mindennapi érintkezéssé vált. Ha a társadalom testében a vasutakat úgy tekintjük mint ereket, az éltető keringés csatornáit, melyekben a tápláló anyag forgalomba kerül, a távíró huzalait viszont e test idegeinek mondhatjuk, melyek az egyes tagokra gyakorolt benyomásokat széthordva, együtt-érzést gerjesztnek, melyek a lélek szándéklatait a test egyes részeinek tudomására juttatják. A távíró a szóban megtestesült gondolatnak csatornája. Azért, a merre csak a művelődés átszivárog, vaspántok s rézhuzalok jelölik nyomait. A polgárosultság nem tűri meg a merev elszigeteltséget, a hol egészséges elemekre akad, fejleszti az egyéüi, a nemzeti jellemet; de egyúttal szorosabban fűz a közös nagy családhoz, az emberiséghez. Nem csodálhatjuk hát, hogy Európát aránylag rövid idő alatt