Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

103 Legújabb. A magyar udvari kamara visszaállítása iránt keringett hírekre nézve írja a „Debatte": Csakugyan folynak tárgyalások, melyek a Ma­gyarországon létező pénzügyi hatóságok s az országOB hatóságokhoz való viszonyuk rendezésére vonatkoznak; de hibás volna, ha azt a mit czéloznak az egykori udvari kamrával azonosítani akarnák. Már 1860 év 61-ben szándékban volt az öt országos pénzügy­igazgatóságot feloszlatni, mint a helytartóságokkal is történt, s egy or­szágos hatóságot alakítani. Egy ily igazgatóságot fel is oszlattak, de a további eljárást megszüntették, mert fel lett hozva, hogy az adó meg­tagadása folytán ily vidéki hatóságok létezése szükséges. Ama korábbi szándékhoz most újra visszatérnek s a négy még létező pénzügyi igazgatóságot egygyé olvasztják. Ez újonnan szervezendő hatóság élé­re oly férfiú fog állani, ki minden tekintetben képes lesz a pénzügyi hatóságok állását az országos hatóságokhoz rendessé és kielégítőb­bé alakítani, mint az a provisorium alatt volt a mikor a pénzügybeli urak s az ideiglenes bureaukraták fáradhatatlan kitartással folyvást egymásnak hajába kaptak. A remény azonban, hogy gr. Desewffy Emil vállalná el e fontos szerepet, nem látszik valósulni. A horvát országgyűlés elnapolásáról szólván az „Ost. D. Post", megszokottnak mondja, hogy azt csak a magyar országgyűlés függe­lékének tartják. Szerinte fontosabb az erdélyi kérdés megoldása s az 1863—64-ben történteket lehetetlen ignorálni. Kell, hogy egyezség jöjjön létre a magyar követelések s a többi nemzetek császári szó ál­tal biztosított jogai közt. Ezzel hozza kapcsolatba a, nem csak ma­gyar nemzetiségű erdélyi tekintélyek Bécsbe hivatását. Kíváncsi mely utat választjuk majd ez urak: vajon az uniót-e, mely az „Ostd. P.a szerint Bocskay ideje óta nem létezett s még 1848-ban sem szigorúan törvényes uton jött létre, vagy a Magyarországhoz hajló nemzetiségek kihasitását? Ugy hisszük azt „Ostd. P." nyugodtan várhatná a jövőt s bátran ránk hagyhatná a dolgot, minthogy maga is elismeri, hogy a birodalom két felének kiegyezése a fő dolog. A bécsi alkotmány-Ünnepély Szt. István királyunk ünnepélyével Összeesik. Ez ünnepélyt a bécsi „Gemeinderath" rendezte a februári alkotmány emlékére s ha a bécsi nép nem is, a bécsi sajtó (főkép a centralista) eddig mindig nagy ünnepélyességgel ülte meg. Ez idén nagy kivételt látunk még pedig egy telivér centralista a „N. Fr. Presse" és egy szabadelvű lap a „Wanderer" hasábjain. A „N. Fr. Pr." csüggedettséggel, de némi elkeseredéssel is emlék­szik meg e napról. „Évről évre — úgymond —• azzal vigasztalódtunk, hogy alkotmányunk a jövő ünnepélyig meg fog erősödni, s jelenleg az ünnepelt gyermeket súlyos betegnek , oly műtéttel fenyegetettnek lát­juk , melynek végét senki elöremondani nem meri. Még a múlt évben — folytatja — egy magyar kanczellár azon pohárköszöntésre emel­kedett fel, hogy a magyarok a reichsráthban megjelenjenek. Ma meg kevés hiányzik, hogy jövő évben valamely más kanczellár a bécsi kö­veteknek a magyar országgyűlésbe való bevonulására emelje po­harát." A szegény „N. Fr. Pr." nem tud megnyugodni, megborzad hogy ismét valami ismeretlen előtt áll; hogy ismét új kísérleteket (?) tesznek. Most egyszerre ö is veszélyesnek találja az experimentál — politikát s ezért fél az uj korszaktól. Most egyszerre látja megingatott­nak a jogrendet, melynek a négy éve nyert februári alkotmányban látta alapföltételeit. Bécsben — úgymond — nincs ok rá, hogy az alkotmányünne­pélyt, politikai örömnapnak tekintsék, mert ki a szemét fülét el nem takarja világosan láthatja, hogy a nehéz vajúdások közt, nem a lege­rőteljesebben megszületett gyermek, t. i. a februári „nagyon elgyen­gitve, betegágyban fekszik, műtök által körülvéve, kik fenyegetve ké­szen tartják késeiket, hogy rajta műtétet hajtsanak végre, életre-ha­lálra." Lehetségesnek hiszi ugyan, hogy a gyermek még menthető, sőt tán épen ezután fejlődik életteljesen ; de azért csak szomorkodik a jó uj „Presse" s csak abban szinlel némi megnyugvást lelhetni, hogy mi itt a Lajtán innen remény teljesebben üljük meg szt. István király ün­nepét. Azon észrevételére pedig, hogy „valamikor tán Ők (t. i. mi ma­gyarok) is elismerjük, hogy az osztott öröm nem öröm", arra nagy könnyen visszavághatnék a centralista kartársuak, hogy soha sem iri­gyeltük tőle, a februári alkotmány ünnepély örömeit, s hogy kár ránk torzalkodnia a „jogrend", tán jogfolytonosság megzavarodásaért, mely szónak fogalmát tőlünk tanulta, de évek hosszú során át (bár más ujságalakban) csak gúnyolni tudta. A „Wanderer"-nek kevesebb, de szintén komoly szava van a bé­csi népünnep felett. Fél, hogy komoly tárgyalásával maga marad bécsi kollégái közt — a „N. Fr. Pr." buslakodását természetesen még nem ismeri — mikor ez ünnepély voltaképen a „Figaro" élezlap uralmába tartozik. Nem csodálja különben, hogy a bécsi nép lelkesebben nem fogadja e 365-dik napot, miután 364 napon át nem is tudja, nem is érzi, hogy alkotmánya van. „Avagy csökkentek-e — úgymond — terheik, növekedett-e szabadsaguk, mióta a februári alkotmány érvény­ben van. A nép aug. 20-kán összegyűlhet ugyan mulatni; de ha 20—30 ember azért gyülekezik, hogy közügyről tanácskozzék, inkább teheti-e ma, mint 10—20 évvel ezelőtt? A megbukott bureaukrata rendszer mindent megölő formákba szorított, még a népnek is csak „bizottsági­lag megállapított programm szerint" volt szabad mulatnia. Allammi­niszter, helytartó, polgármester, e hármas csillagzat körül forgott min­den. Több szabadságot vár különben a „W." az uj minisztériumtól, mely a népet nem fogja haláláig a magas hatóság gyámsága alatt tar­tani. Ha az állampolgárok többé nem fognak az adó terhe alatt nyögni, ha mindenki szabadon fog mozoghatni, a mennyire ez magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül lehetséges, „akkor nem egyszer egy évben, s nem csak evéssel ivással fogják az alkotmány ünnepélyét megülni, hanem készek lesznek érte utolsó emberöket, utolsó garasukat is fel­áldozni/' Salzburg aug. 19. Ö felsége á császár ma délben 1 órakor, a két föherczeg kíséretében az uj lövődét látogatta meg. 3 órakor családi ebéd Lajos-Victor föhgnél a Kleszheim kastélyban, melyen ö felségén a császáron kívül valószínűleg az anya-császárné, József föhg, Lajos király, kit őfelsége a császár, délelőtt 11 órakor, Leopoldskron kas­télyban meglátogatott, részt vesznek. O felsége meglátogatta Karolina Augusta császárnét is. Fél kettőkor érkezett meg a hesseni nagyhg Ischlböl, ki Ottó volt görög királylyal és Adalbert bajor herczeggel az ebéden jelen lesz; ezenkívül az ebédre meghivattak : gr. TaafFe hely­tartó, gr. Thun, gr. Mensdoríf, Bloome és Bismarck. Holnap három órakor nagy ebéd a téli rezidencziában és holnap­után legfelsőbb parancsolatra jótékony-előadás az udvari színészek által ajadstadti és mauterndorfi leégettek számára. O felsége a porosz király ma este 7 óra 20 perczkor érkezett ide. Osztrák egyenruhában volt. A császár (porosz egyenruhában) *és Lajos-Victor föhg fogadták a királyt. O felségeik a legszivélyesebben üdvözlék egymást. Egy negyed órai együttlét után ö felsége a csá­szár a rezidencziába kocsizott, hol a porosz király viszonlátogatásra csakhamar megjelent. Ugyancsak a porosz király a tartományi fő­nök gr. Taaffe által a polgári bálra meghivatván, azt kegyesen elfo­gadta. Az oldenburgi nagyhg délután érkezett ide Ischlböl. Ki el, aug. 19. Egy itteni újság ugy hallja, az augustenburgi örökös hgnö, Victoria király kívánságára Koburgba utazott. Erre a bécsi régi „Presse" következő megjegyzéseket tesz: „Ugy látszik, az angol királyné arra akarja az augustenburgi hg csa­ládját rávenni, hogy a hgségeket hagyja oda. Ha a külföld beavatko­zása ellen a[német ügyekbe egyáltalán tiltakoznak, ugy hiszszük, hogy idegen nők beavatkozása meg kevésbbé lehet Ínyünkre. Teljes tisztelet Victoria királyné lágy szivü érzelmei iránt a békét illetőleg; de az ér­zékenykedésnek semmi helye a politikában. Ha az augustenburgi hg. önkényt távozik a hgségekböl, egyetlen hang sem emelkedik többé mellette Németországon. London aug. 19. A „Times" következő táviratot közöl Bécsből a mai reggelről : naz egyesség, mely a bécsi békekötésen alapszik, folyó hó 14-én köttetett meg Gasteinban. Poroszország kapja Lauenburgot és Ausztriát kárpótolja. A provisorium Schleswig-Holste inban meghosza­bítatik. Poroszország Schleswigben, Ausztria Holsteinban fog kor­mányozni (tehát ellenkezőleg mint eddig a lapok írták) míg a herczeg­ségek jövője el lesz döntve. A kondomininm megállapított elve. A „Nümberger Corresp." e tárgyban következő részleteket közöl: „a két hatalom nem hívén ha­talmában álló dolognak, azt a jogot vindikálni magának, hogy a fenálló törvényeket módosítsa, a herczegségek lakosságának törvényes képviselői nélkül, provisorie az 1854. alkotmány és az ide vonatkozó törvények szerint fog Schleswig-Holstein kormányoztatni. A hivatalnokoknak ajánl­tatni fog e törvények tiszteletbentartása s azok lelkiismeretes alkal­mazása ; de az együtt birtokló hatalmak egy ügynöke sem alkalmaz­hatja azokat izoláltan; a herczegségnek kétfelé osztásával (tehát nem ugy mint a londoni távirat mondja) felhagytak. Napóleon császár strassburgi aljának czélja, mint az „Indep" állítja, vagy a porosz királylyal találkozni Badenben, vagy a bajor királylyal Strassburgban. Cortese olasz igazságügy-miniszterré neveztetését a „Perzeve­ranza uj biztosítéknak tekinti arra nézve, hogy a kormány nem köve­tend tevékenytelen és szenvedőlegesen várakozó politikát a római és velenczei kérdések irányában, de szakadatlanul a nemzeti programm valósításán lesz. Az orosz czár f. hó 15. Moszkvába utazott a trónörökös nagyhg­gel, kit a senatus s a birodalom régi fővárosa lakosságának akar bemutatni. Konstantin orosz nagyhg, hajóhada egy részével Kopenhágába ment. A pánczélos hajók Kronstadtba vonulnak. Kuza fejedelem nem igen van megelégedve bécsi rövid tartózko­dásával s ma este (aug. 20) egyenesen a Dunafejedelemségekbe tér vissza. Huzamosan dolgozott együtt külügyminiszterével, ki Bécsbe rögtön utána ment. A Munsch vendéglöt csupán akkor hagyta el, ha a porta követét akarta meglátogatni. A török követ iránta meglehetős hideg, ö viszont kesernyés, s egyáltalán igen tartózkodótvolt. Ennek kell köszönnie, hogy hivatalosan sehol nem fogadtatott. A Bukarestből érkező hirek igen rósz hangulatba hozták. Laptulajdonos: B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY. 16*

Next

/
Thumbnails
Contents