Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 8. szám

99 -változások sorából csak azokat emelvén ki, melyek Budapesten érdekelhetnek, följegyezzük még, hogy az „Ungarische Nachrichten" Czimü félhivatalos lap alkalmasint megszűnik és helyébe a „Pester Bote" lépne, melynek szerkesztője Hornyánszky ur jelenleg itt mulat. A magyar kormánylap vezetésére, befolyásos személyek Illucz Oláh János urai, 1848 előtt a „Nemzeti Újság" szerkesztőjét kivánnák megnyerni. Végre itt Bécsben is uj német officiosus lap megindítása terveztetik, a boldogult „Botschafter" helyett, melynek szerkesztője Uhl Frigyes ur, Bécs egyik legjelesb tárczairója, az uj „ Préssé "-hez szegődött. De az már alkalmasint csak gonosz élez lesz, hogy az uj kormánylap szerkesztőségében ismét ott leend a lelépett államminiszter azon személyes barátja, ki éveken át a „Botschafter" mellett működött és legújabban jeles munkát irt a kereskedelmi szabadságról. Három éven át Schmerling lovag elvei mellett kardoskodni, a negyedikben pedig Belcredi gróf politikáját védni, ez mégis kissé furcsa neme volna a — kereskedelmi szabadágnak! (Fk.) — Az aug. 18 iki „"Wiener Ztg" néhány érdemjel osztását közli. Gróf Eszterhúzy Móricz a Szent-István rend nagy keresztjét kapta. Az aranygyapjas rend lovagjaivá kineveztettek: Fürstenberg Egon Károly hg; Schönberg-Hartenstein Eduárd hg j Auersperg Vincze hg; Rohan Guémenée Camillus hg; Nádasdy Seraph. Ferencz gróf; Grünne gróf, — lovassági tábornok, és főlovászmester, gróf Apponyi Kudolf londoni követ és gróf Crivelli spanyol követ. Frank lovag, hadügyminiszter, a Leopold rend nagy keresztjét nyerte a lovag-kereszt hadi diszitményével. A közigazgatási rendszer az örökös tartományokban módosíttatni fog. A járási hivatalok (Bezirks-Aemter) megszűnnek s helyet'tök járási és községi képviseletek veszik át az ügykezelés egy részét. E képviseletek szedvén az adót is, az adóhivatalok is megszűnnek. A fogyasztási adó átlag szerinti fizetése esetére pedig Savenau lovag, p. ü. minisz teri osztályfőnök a pénzügyérség teljes megszüntetését javasolja. A kereskedelmi minisztérium végleges betöltése, hir szerint már el van határozva. Az uj kereskedelmi miniszter hivatalosan ugyan még nem tudatik, de legnagyobb valószínűséggel Hingenau báró lesz, földmivelési miniszter pedig Hochenbruck báró lenne. A kereskedelmi minisztérium betöltése azért maradt el oly sokáig, mert a kijelölt személyiségek közül egy sem volt elég őszinte híve a szabad kereskedésnek. Külföld. Pest, aug. 20. Az egyetértés helyreállt Ausztria és Poroszország közt az elbai hgségek kérdésében. Ez egyetértés ma fog Salzburgban ratificáltatni, hová az osztrák császár és porosz király, Mensdorff és Bismarck urak kíséretében már meg is érkeztek. Némely lapok szerint, e helyreállt egyetértés nem csupán a közös birtoklás továbbtartására terjed ki, hanem a német szövetségi alkotmánynak oly módon való szerkezetére is ki fog hatni, melynél fogva a német-szövetségi főparancsnokság Ausztria és Poroszország közt megosztatnék. Ez a terv nem uj, már az Auerswald-Schleinitz-minisztérium javasolta volt e megosztást, melynél fogva Dél-Németországon a vezérszerep Ausztriának, s Eszak-Németországon Poroszországnak vala fenntartva. Akkor azonban e tervet Bécsben elutasították. Mi a condominium kérdését az elbai hgségben illeti, jövőre Poroszország kénye-kedve szerint gazdálkodik Holsteinben, Ausztria hatósága pedig . Schleswigre fog kiterjedni. Miután a két német nagyhatalom közt fennforgó perpatvar oka leginkább az Augustenburgi hg kiéli tartózkodása volt: előre is el lehet gondolni, hogy a hgnek ott nem soká lesz maradása, miután a porosz kormány *Holsteinban jövőre kizáró hatóságot gyakorol. A létre jött egyezségen ha több oka van is Bismarck urnák örvendeni s Ausztria helyzete Schleswigben hátrányosabb, nem mondhatjuk, hogy a kérdés véglegesen és Poroszország óhajtása szerint van megoldva. Igaz, hogy Bismarck ur állása erősnek látszik s tán a herczegségek bekeblezése az egyezség által csak elnapol- . tátott: de már az alkudozások is közvetlen a két fejedelem közt folytak; Ausztria pedig minden esetre időt nyert erejét ide haza jobban összeszedni, mit a kormány-rendszer változása alapján, a birodalom mind két felét kielégítő politikával szerencsésen el is érhet. Bismarck ur nyilván abban a reményben épített arany hidat Ausztriának a visszavonulásra — mely a „Times" szerint a nélkül sem lett volna képes most előremenni —, hogy a hgségek ügye valamely európai esemény folytán fog a nélkül is végképen elintéztetni. Ez európai esemény alatt, mint ezt Bismarck ur közlönyei három hét előtt megjósolták, valószínűleg a Dunafejedelemségekben kitört mozgalmat érti ő excja, mely a dohány-egyedárusság ürügye alatt csakugyan kitört és Florescu tbnok által azonképen el is nyomatott. Ugy mondják, hogy e felkelés meszsze elágazó forradalmi tervvel állott kapcsolatban, mely Bosznia, Bulgária és Szerbiára is kiterjedt volna j valaminthogy Poroszországén kivtíl Oroszország keze is ben volna a játékban.„Egyébiránt jegyzi—meg az „Opinion Nationale" vonatkozással a tehetetlen szerepre, melyet kivált a német középállamok az Ausztria és Poroszország közt folyt alkudozások egész ideje alatt játszottak —: a német diplomatiát ép oly nehéz megérteni, mint a „Tannháuser" zenéjét." A párisi „Moniteur" igen jó hangulatban van és mindent rózsás színben lát. Nemcsupán a két német nagyhatalom közti félreismerhetlen közeledést konstatálja mint örvendetes eseményt; hanem abban a körülményben, hogy a pápa minden katholikus országban megfúvatta a toborzót, komoly törekvést lát arra nézve, hogy a római kormány belső biztosságáról gondolkodhassék arra az esetre, ha a franczia csapatok Rómát odahagyják. Az angol lapok a nyugati két hatalom hajóhada találkozásának alkalmából telve vannak Francziaország magasztalásával. Míg a „Times,; eszeveszett dolognak nyilatkoztatja, ha az amerikai kormány Mexikó miatt Francziaországgal komoly összeütközésbe bonyolódnék, midőn ez egy felvilágosult, haladásra kész és szabadelvű dynastiát iktatott be a mexikói trónra: a „Morning Post" felemlítve,hogy az angol és franczia seregek barátkozása Krimiában kezdődött, Chinában folytatódott s a szívélyes egyetértés a két nemzet közt azzal a rokonszenvvel lŐn megpecsételve, melyet Anglia az olasz háború egész folyama alatt magas szövetségese iránt tanúsított: kijelenti, hogy a két ország, sem politikai, sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben, semmi érdekkülönbség által egymás közt meghasonlani nem fog • ellenkezőleg e két tengeri nagyhatalom, feltétlen uralomra van a világ többi részei felett hivatva. A gasteini alkudozások eredménye — irja a „H. B. H." — kellemetlenül fogja a hgségeket meglepni s Ausztriában vetett reményüket megrendíteni. Ehez azt az ironikus vigasztalást veti hozzá, csak várjanak s bátorságukat ne veszítsék el; valószínűleg ar# a példabeszédre gondolva: „a türelem rózsát terem." Ausztria, véli a „H. B. II." magára és a középállamokra való tekintetből, meg a hgségek érdekében is kívánta aprovisorium tovább fentartását és ez ért Poroszországnak engedményeket vala kénytelen tenni. A compromissum terheit a hgségek fogják megérezni, első sorban is, mint ez már szokás, szük korlátok közé fog a politikai élet szorulni, de Ausztria e tekintetben kezeit mossa. (Kíváncsiak vagyunk a felvilágosításra.) A mi jön, a hgségek kedveért történik; de meg kell gondolni, hogy a íökérdés még korán sincs kijátszva , úgyszólván el sem kezdődött, és sem a meghosszabbított provisorium állal porosz értelemben nem is tort ki, sem a német nagyhatalmak viszonya egymáshoz kedvezőbben nem alakult. A elierbourgi lakomán tartott beszédek. A franczia tengerészeti miniszter Victoria királynéra mondott toastot s így szólt: „Elénk megelégedéssel — melyet mindenkinek osztani kell, ki hazájának és az emberiségnek őszinte barátja — látom e szives és testvéri egyesülést e kikötőben, mely már a királynét és a császárt egyesülve látta. Az ellenséges vetélkedés ideje, Istennek hála , lejárt s most már csak abban vetélkedünk, mi a polgárosodás és szabadság ügyének használ. A történet elmondandja, mint egyesültek lobogóink, midőn egy uj korszakba léptünk, hogy közösen az emberi tevékenységnek uj és tágasabb tért nyissunk, s önzéstelenségünkben mint hívtunk fel minden népet, fáradozásaink gyümölcsében osztozni. Szép lap lesz ez, mely azt mutatja, hogy a régi előítéletek gyökerestől kitépettek két nemzet szivéből és iparuk karon fogva halad, szakadatlanul előretörve, hogy a jóllétet mindenütt terjesszék, mig csodamüveiket ama fényes kiállításokban közszemlére teszik ki, melyekre mi koronként az egész világ munkásait meghívjuk. Igen! a tengerek szabadsága, a munka békés