Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 7. szám

MM 82 mint a német egység tagadhatatlan tényen, a német nemzet egy­ségen alapú 1, és mely többb, mint félszázad óta egy nagy nemzet szellemi mozgalmainak irányt ád; oly eszme, mely mindig terjed, melynek Németország félszázad elcftt meg­szabadulását köszöné s mely azóta minden nagyobb moz­galomnál mindig ismét előtérbe lép, és egy, tó'bb mint negy­ven millióból álló nemzet által törekvéseinek végczéljaként állíttatik fel: ezen nemzet politikai alakulására elhatározó befolyást fog gyakorolni. Mi meg vagyunk győződve, hogy minden, a mi Német­országban ujabb időben történt, az egységhez vezet. A vám­egyletnek egész Németországra kiterjesztése, a passusconven­tio, mely által az egyes polgárnak egész Németország terüle­tén szabad közlekedése biztosíttatik, az egyenlő mérték, súly és pénzláb elfogadása, melynek szüsóge elvben elismertetett s a törekvés, hogy Németországnak nem csak kereskedelmi, de polgári s büntetőtörvényei is egyek legyenek, s igy min­den, mit Németország kormányai részint maguk indítványoz­tak , részint nem elleneztek, megannyi lépés e czél felé; s miután más részről azon társulatokat látjuk, melyeket Né­metországban a nyelvészektől s jogászoktól a tornászok- és lövészekig, a miveltebb osztályok alakítottak, s melyeknek alapját a nagy hazának egysége képezi: mi meg vagyunk győződve, hogy Németország politikai egysége is csak még idő kérdése lehet, legalább a mennyiben ez egységnek oly mértéke forog szóban, mely által e nagy nemzet jelen alá­rendeltségéből kiemeltessék. Mi, végre meg vagyunk győződve, hogy ezen idő már távol nem lehet, mert először miután Németországbari a par­ticularismusnak támasza a fejdelmekben, az egység eszméjé­nek alapja a népben fekszik: azon arányban, a melyben a fejdelmek absolut hatalma megszorittatik, s Németország egyes részeiben a nép alkotmányos befolyása nő, az erő, mely az egység után tör nagyobbá s az akadályok, melyek Htjá­ban állnak kisebbekké válnak; mert másodszor a miveltség terjedésével, az irodalom, melynek a német nép egységének öntudatát köszöni, a nem­zet alsóbb rétegeire is mind több befolyást gyakorol; •mert végre harmadszor miután a tapasztalás megmu­tatta : hogy a forradalmi irányok Németországban csak azért válnak veszélyesekké, mert az egység eszméjére támaszkod­nak, s miután mindenki elismeri, hogy azon veszélyek, me­lyeken Németország 1848-ban keresztül ment jövőben csak ugy kerültethetnek el; ha az ellentét, melyben Németország politikai helyzete a nép önérzetével áll megszűnik: a jelen állapot megváltoztatása Németország fejdelmeinek épen ugy érdekében fekszik, mint népének. Ez meggyőződésünk, melyben nem állunk magányos­san, dé, hogy bámulatunkra még Ausztria volt államminisz­terének támogatására is számolhatunk, utolsó pohár köszön­tése bizonyítja, melylyel minket s kétségen kivül sokakat meglepett, kik Németország egykori birodalmi miniszteré­nek lelkesedésén a német egység iránt kételkedtek. Ezen mi meggyőződésünk azonban bizonyos kötelessé­geket ró reánk, melyeket nem utasíthatunk el, s ezek között első helyen áll az, hogy a hazánk s a birodalom között fenállő viszonyokat ne állapítsuk meg oly módon, hogy az által a né­met kérdésnek megoldása lehetetlenné váljék. Nézetünk szerint a megoldás nem kereshető Németor­szág olyatén centralisátiójában, minőt Francziaországban látunk. Nem csak a fejedelmek érdekei, de a nemzetnek egész múltja ellentétben áll evvel, s kétségtelen, hogy ha az egy­ség igy kerestetnék, az csak nagy forradalmak által lenne elérhető. Miután az egység eszméjének alapját Németország­ban a nép egységében találjuk, s miután a nép az, mely ezen eszme létesítése után törekszik: arra, hogy Németország az egységnek azon mértékét elérje, mely által a német nemzet­nek magához méltó politikai állás biztosíttatik, a jelen pilla­natban csak az szükséges, hogy Németország közös érdekei­nek elhatározásában, melyhez eddig bundestagi követjeik által csak a kormányok szólhattak, ezentúl a nemzetnek is befolyás engedtessék. De, hogy oly intézmények nélkül, melyek által lehetségessé legyen, hogy a német nemzetnek kö­zös képviseleti közös érdekeinek közös törvény hozása nélkül, melyet Steintól kezdve mind azok, kik Németországot jelen lealázó helyzetéből kiemelni akarták hazájok uj alakulása feltételének tekintették, hogy enélkül Németország sem szük­ségeinek megfelelni, sem azon mozgalmat, mely a német né­pet megragadta, s idővel veszélyessé válhatik, megszüntetni nem lehet, az nézetünk szerint bizonyos. Ismerjük azon törekvéseket, melyek arra irányozvák hogy Németország ily egysége Ausztria kizárásával létesites­sék, s melyek majd a három vagy négy királyi szövetségnek neve alatt a hires Rajnai szövetség megújítását, majd Né­metországnak Poroszországba olvadását tűzték ki czélokul. Mi azonban mind ezen terveket nem hisszük kivihetőknek: mert nem tartják valószínűnek, hogy a német nemzet, midőn egység után törekszik, területéből több mint három ezer négyszeg mértföldöt, s népességéből több mint tizenkét mil­liót szakittasson el, s hogy az ausztriai birodalom tartomá­nyainak nagy részére nézve hasonló helyzetbe akai jon lépní T Á R C Z A. A művészet anyagi haszna. A számos panaszló hang közül, mely társadalmi életünk majd minden terén feljajdul, gyakrabban tán és keservesebben egy sem hang­zik, mint az: hogy művészetünk tesped, iparunk nincs ! Külön-külön két oldalról hallik e panasz. Amazt a külföld ma­gas művészi életét ismerő, itthon is élvezni szerető körök hangoztat­ják ; emezt az ország hanyatló anyagi helyzetét sinylő hazaöak hallat­ják. Más-más okból mindkettő, és mindkettő méltán; de csak kevesen tudják, hogy panaszló sóhajaik voltaképen egy és ugyanazon tárgyért fakadnak elkeseredett keblükből, s hogy a művészet dicső szellemi te­remtményei s az ipar fényes anyagi eredményei a mint egyrészt a nem­zeti miveltség és munkásság kifolyásai, ugy másrészt csak kölcsönösen fejlődhetnek, csak kölcsönös virágzásukban s egymásra visszahatva hajtják a tündöklő szellemi virágokat s a gazdag anyagi gyümölcsöket. Nem szándéka e soroknak nemzetgazdasági szempontból fejte­getni a müiparnak, mint a közvagyonosodás egyik föforrásának kiváló fontosságát, megalapításának, hol még nincsen, erélyes kifejlésének? hol már létezik a nemzeti életben elutasithatlan szükségét. Hiszen hogy az anyagi kérdések ezen egyik legfontosabbikával nálunk is tüze­tesen foglalkoznak az ország jelesei, s hogy számosan belátják, misze­rint egyesületi téren is elvégre tennünk kell valamit, nehogy jövőnk koczkáztatásával a haladottabb nemzetektől végkép elmaradjunk, an­nak legújabb s nagyhorderejű bizonysága a magyarországi iparegylet már-már valós aló keletkezése. Időszerűnek tartom azonban, s lapunk tüzetes czéljával is összeférőnek, visszapillantani a többi európai nem­zetek e téren tett óriási erőfeszítéseire a közelmúltban, s kivált Bondot Natatisnak az 1862-diki világtárlatról tett jelentéséie támaszkodva konstalálni a nagymérvű befolyást, melyet a műipar kifejlesztésére első sorban gyakorolni a művészet van hivatva s- a mely befolyást össze­vágó intézkedések által tényleg beismert a polgárosult világ minden nemzete. A művészet nemzetgazdasági hasznát talán sehol kevesebbre nem becsülik, mint épen' nálunk. Csak igen kevesen tudják, mily roppant befolyása van a gazdag művészeti óletnek'az ország nemzetgazdasági állapotjára s innen nemcsak a voltaképi hazai művészet csekély virág­zása, de meg az eredeti műtermékek sokszorosítását czélzó, a nagy kö­zönség hozzáférhetését leginkább eszközlö körajz, rézkarcz és rézmet­szet stb. elhanyagolása. A művészet és művészeti törekvések iránti közöny nemcsak az izlés elkorcsosodását tanúsítja, hanem az értelmes hazafiság hiányát is bizonyítja. Nem a művészet közvetlen nemzetgazdasági haszna az csupán, melyre fönebb czéloztunk:; bár ez sem megvetendő. Ha például számba vesszük a festmények értékét,melyeket csupán Holland előteremtett, me­sés összegekhez jutunk. Csak^ az egy Rembrandt festményei sok mil­liót képviselnek. Számba véve még, hogy a gyakorló művészet ugy szólván tökére sem szorul, hogy felszerelési költségei mily csekélyek, ez eredmények még fokozódnak. Belgiumnak például tizenkétszáz művésze van, kik évenkint egyre másra 5,000,000 frtot keresnek. Váj­jon miféle iparág képes azt 1200 munkással eredményezni? Mind a mellett számosabb levén az iparág, melyekre a művészet termékenyítő hatással van, s számosabb levén az ezekkel foglalkozó munkás, még fontosabb a művészetnek az iparágakra gyakorolt neme­sítő s igy jövedelemszaporitó befolyása. A francziáknak felsőbbségét mindazon iparágakban, melyek a művészettel kisebb nagyobb összefüggésben állanak, fényesen bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents