Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 1. szám

6 föderalisták, nemzetiségi tekintetben mindazok, kik nemnémetek, megannyi ellenei magának az alkotmánynak; Tkun, gróf, fíieger László és a szlovén Toman nem az alkotmány sorompóin belül küzdenek, hanem mindenekelőtt e sorompók lerontásával tabula rasa-t akarnak csinálni és aztán oda építeni saját házukat. E szándékok létele soha nem volt kétséges, de határozottabban, hangosabban , követelŐbben lépnek ki, a hátulról való megtámadtatás veszélye úgy szólván kézzelfoghatóvá lesz, mihelyt közel változás valószínűsége merül fel a láthatár szélén. Mindezen ellenség védelmi állásban maradott, mig a Schmerling-rendszert nem fenyegette azon egyetlen válság, mely rá nézve megsemmisítő lehetett ; a magyar ügy körüli válság. Mióta ez beállott, mind amaz ellenségek támadásra mentek át és vájjon rosz néven vehetni-e az osztrák alkotmányosság híveinek, midőn attól tartanak, hogy nemcsak azon áldozatokat kellend hozniok, miket Magyarország alkotmánya követel, hanem — még másokat is ?! Nem az emberi természetben fekszik-e, hogy ily körülmények közt a német szabadelvűek némi kedvetlenséggel tekintenek az elébb általuk is óhajtott fordulatra, egyedül azért, mivel ez pillanatnyi aggódásuknak ártatlan okozója ?! A félelem rosz tanácsadó és reméljük a Lajthán inneni liberálisok e tanácsadót el fogják utasítani magoktól. Készek vagyunk, a mennyire rajtunk áll, ez elutasításban segíteni őket és segítjük talán már az által is, midőn elismerjük, hogy mostani tartózkodásunkat nem az irigység vagy rosz akarat sugallja, hanem hogy az emberi természetben rejlő, különben tiszteletet érdemlő forrásokból keletkezik az, — midőn elismerjük, hogy az alkotmányos szabadság melletti buzgalom vezérli Őket, azon buzgalom, melyben mi egyek vagyunk velők és melynek nyilvánulásait talán csak túlzott aggodalom zavarta meg, remélhetőleg rövid pillanatra. Megnyugtatásukat nevelendi bizonyosan az is, ha e lapoknak sikerül, kitűzött feladatuk azon részének megfelelni, mely annak kimutatásában áll, hogy a mit Magyarország kíván, az nincs ellenmondásban egy alkotmányosan szabad osztrák birodalom fenállásával, hogy a birodalom két felének alkotmányos szabadsága épen csak vállat vállhoz támasztva, erőt és állandóságot kölcsönözhet egymásnak. csak egy pár balladanemü költeményén érzik, minők az „Éjféli ház," „Túry neje" és „Kincskeresők" czimü drámáján. Több^yomot hagyott rajta a keleti költészet. Nagyon szerette az Ezeregy Éjszaka regéit s Kisfaludy egy pár keleti költő német fordításával ajándékozta meg. A Tündérvölgy szellemére ezek épen ugy befolyhattak, mint a külformájára Zrínyi, sőt Délsziget és félbeszakadt eposza is ilynemű befolyást gyaníttatnak, bár Vörösmarty géniusza eredetileg is kedvelte a phantastikust és szertelent. Egyébiránt ő foglalkozott társai között legkevesebbet a romantika s a modern műfajok elméletével, s később is csak a drámára fordított gondosabb tanulmányt, mintha érezte volna, hogy ez legkevésbbé erős oldala. Inkább költőktől tanult, mint aesthetikusokból s alkalmasint ezért mondá róla Bajza, hogy nem eléggé tanult fej. Bajza ellenkezőleg mindennek előbb elméletét szerette formulázni s bár nehezen és lassan tanult, folyvást olvasta a kitűnőbb német kritikusokat. S csodálatos, e kör kritikusaként még sem ö lépett fel, hanem Toldy és Zádor, kik az Aurorának mintegy rendes bírálói voltak, a kör széptani és nyelvészeti nézeteit terjesztették, sőt Toldy Vörösmarty epikai munkairól egy egész könyvet irt. Bajza örömest irt mindenről, de barátjairól hallgatott, egész kedvvel ostromolta e kör ellenségeit, magáról a körről habozott Ítélni, mert félt, hogy ellenkezésbe jő velők, nem az elvre, hanem a bírálandó müvek becsére nézve. Midőn Toldy külföldre utazott, utána küldték az Aurorát bírálat végett. „Ha időd van, édes barátom — irja hozzá Bajza 1829 nov. 15-ról — recenseald az Aurorát, ez nemcsak az enyim, hanem az egész kör kívánsága egyszersmind. Én nem akarok beleavatkozni, mert szabadon nem beszélhetnék, amúgy pedig nem tudok, nem akarok. Kisfaludy megkért s az egész szövetség, de én nyíltan és nyersen kimondottam, hogy azt nem te szem. Te, édes barátom, tudod a középutat, ennél tedd meg, kérlek." Toldy még más tekintetben is nevezetes szerepet játszott O tartotta fenn e kör viszonyát Kazinczyval, ^söt Bajzával is, midőn ez 1825—27-ig a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, mint Hevesmegye követi irnoka. Mozgékony sirnulékonysága, nyugtalan természete épen ellentétbe állottak Bajza makacs merévségével, egy tárgyon csüggő lassúságával, ki csak akkor volt tevékeny s egész az ingerültségig élénk és heves, ha valamely lap élére állott vagy irodalmi vitákba ragadták a körülmények és szenvedélyei. Midőn Toldy a Kisfaludy szobájába lépett, hol társait rendesen megtalálta, majd mindig volt zsebéA mi pedig armásunnan fenyegethető veszélyeket illeti, eszünkbe jut egy igen találó megjegyzés, melyet Raumer — Franczia- és Angolország közti párhuzam alkalmával — Ha Francziaországban valamely mozgalom legelső nyo mutatkoznak, azonnal a praeventiv rendszabályok egés: születét hozzá mozgásba; a mozgalom ennek daczára i lődik, és midőn tetőpontját érve valóban veszélyessé lesz, nélkül magára kell hagyni, mert a hatalom ereje a praeventió által már ki van merítve. Angliában egész nyugalommal nézik a mozgalom fejlődését és csak a mikor veszélyes jellemet öltött, akkor lépnek fel ellene az alkotmányos eszközök egész tárházával és a törvény medrébe terelik vissza. Ez nagy tanulság nem csak a kormányokra, hanem a politikai pártokra nézve is; ezeknek sem kell erejöket pazarolni vagy pusztán képzelt, vagy oly mozgalmak ellenében, melyek még határozott alakot nem öltöttek; fen kell azt tartani azon pillanat számára, midőn a veszély tisztán láthatóvá, megmérhetővé lesz. A ki szélmalmok, vagy árnyak ellen küzdene, hiában keresne szövetségest a higgadt férfiak sorában ; hanem midőn korunk nagy elveit, az alkotmányosságot és szabadságot valódi veszély fenyegetné: akkor, de csak akkor ez elvek híveiből, bármily nagy köztük a térbeli távolság, hatalmas és — bizton hisszük— győzelmes phalanx fog alakulni. (Fk.) Bécsben folyvást a miniszterválság tartja mozgalomban a kedélyeket. Alapos tudósításokat mindamellett hiába keresnénk a lapokban. Találgatás az egész s a sokféle versiókban közlött miniszterjelöltekben maguk sem hisznek. A még kinevezendő kormányférfiak bemutatása közé azonkívül a lelépettek búcsúztatása, a bukottnak tekinthető rendszer apológiája, vagy kárhoztatása vegyül. Minden lap. saját pártja színezetében látja a jövőt s részint örömmei üdvözli, részint aggodalommal tekint feléje, egynémelyik meg épen minden eddigijónak bomlását, minden rosznak bekövetkezését jósolja. — A „Wanderer" szerint minden közelebbi elhatározás Ma magyarországi útjától függ. A válságnak addig nem is lesz vége, inig meg nem tudják, mit várhatnak Magyarországtól. Majláth úr kineveztetése daczára — úgymond — alaposan indokoltnak látszik, hogy irányadó helyen koránsem akarják az annyira óhajtott kiegyezésnek a birodalom egység elvét is feláldozni." Ezt tulajdonképen nem is kívánja senki , mert a birodalom egység elve a personalunióvai is megegyeztethető. A mit ugyanis Bach idejében az összbirodalom elvének ben egy-két levél Bajzától, ki az országgyűlés folyamáról értesítette barátait s némely irodalmi ügyben irta meg véleményét vagy Kazinczytól, kivel folyvást levelezésben állott, mintegy e kör kiegyenlítő képviselőjeként. Legtöbb külirodalmi lapot olvasva ő figyelmeztette társait egy-egy nevezetesb uj munkára. Általa ismerte meg e kör német fordításban a szerb népköltési gyűjteményt, melyből Bajza le ia fordított egy párt, s mely Vörösmartyt egy pár hasonló modorú költeményre lelkesítette. A régi irodalomban tett tanulmányai is hasznára voltak barátjainak. Az általa napfényre hozott Szendrei Névtelen után irta Vörösmarty Szilágyi Hajmásiát, mely méltán ünnepeltetett mint az uj iskola legkitűnőbb balladája. Toldy nemcsak a magyar lapokba irt bírálatokat, hanem a németekbe is, különösen az Irisbe s általában azon igyekezett, hogy megismertesse a magyar irodalmat a német közönséggel, s egész fenyőkben feltüntesse Kisfaludyt és Vörösmartyt. Bajza volt legrégibb barátja, de mint költőt Kisfaludyt és Vörösmartyt bámálta leginkább. 0 sarkalta Paziazzt és Trettert, hogy magyar költeményeket fordítson németre Handbuchja számára s midőn külföldre indult, magával vitte Cserhalom forditmányát s Berlinben az Angol Házban, hol felolvasást tartott a magyar nyelvről és irodalomról, föl is olvasta számos hallgatóság előtt. Vörösmartynak a mily jól esett Toldy e hü ragaszkodása, épen annyira visszadöbbentettek németre fordított müvei, kivált Zalán egyik töredéke, melyet Majláth fordított. Elijedt magától s kétkedni kezdett tehetségében s csak nyelve erejében Ebben mindig oly teljes önérzete volt, melyet a kétségnek még árnya sem zavart. „Pazziazi tegnap volt nálam — irja Zádornak 1827 aug. 23-ról — mutatta Majláth levelét s Hajna fordításának töredékét. Nyomorult munka, elijeszt magamtól. Ha a magyar verseimben kedvet találhat, azt csak a nyelv okozza, melynek bája valamennyire hatalmamban volt. így ítéltem magamról, midőn a fordítást olvastam." Ilyen volt ez Aurorakör, mely annyira befolyt költészet lödésére. Azonban e kör nemcsak szépirodalmi, hanem kritikai közlönyre is vágyakozott. Nem elégedett meg, hogy Önmagát mivelte kritikájával, hatni akart vele az irodalomra is. Elégedetlen volt közönséggel és irodalommal egyaránt; a közönséggel azért, mert nem volt elég izlése, s a nagy tömeg némi ellenzéket mutatott szemben az uj iskolával, az irodalommal azért, mert nem ellenőrzi kritika, az irók gondatlanok, s a nyelvújítási nagy csata után egész nyugalomba kezd visszaesni