Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 4. szám

POLITIKAI HETILAP 3Icí-.j<'lenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, negyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 k-. Bélyeg külön 30 kr. Első (Molyam. 1865. „Citjns enim emerget veiitas e falsitate, quám é confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendők. 4. szám. Pesten, Július 24. Pest, ÍŐ65. juliiia 23. A „N. Freie Presse" a múlt hét egyik vezérczikkében elismeri, hogy lapjaink, Magyarország szabadságáért küzdve, soha a birodalom hatalmi állását és Ausztria népeinek szabadságát nem vesztik szemeik elöl. Mi örömmel látjuk ebből, hogy törekvéseink irányát helyesen Ítélik meg még azok is, kik az egyes kérdésekre nézve velünk ellentétben állnak. Csak egy van, mire nézve a „N. Freie Presse" ezen nyilatkozatával sem érthetünk egyet, s ez azon vélemény, mint ha lapunk e részben egészen különös állást foglalna el. A nézet, hogy hazánk szabadságáért küzdve, a birodalom hatalmi állásáról és Ausztria népeinek alkotmányos szabadságáról, megfeledkeznünk nem szabad, nem egyes embernek vagy lapnak nézete hazánkban, hanem azon egész párté, mely Magyarország jövőjének biztosítását az alkotmányos szabadság megállapításában s kifejtésében keresi, s alig ismerünk meggyőződést, melyre nézve mind azok, kik a Lajtán innen a közügyekkel komolyan foglalkoznak inkább egyet értenének. És ez a dolgok természetében fekszik. Miután nem ismerünk senkit, ki a viszonyt, melyben az uralkodó házzal kötött szerződések által a birodalom népeivel állunk, felbontani akarná, vagy azon következéseket nem ismerné el, melyek a sanctio pragmatikában kimondott alapelvekből folynak,* a birodalom hatalmi állásának fentai tása, mely, a meddig avval együtt vagyunk a külföld irányában, saját állásunknak feltétele, sokkal inkább fekszik saját érdekünkben, sem hogy az iránt közönyösek lehetnénk. A mi pedig a lajtántuli népek alkotmányos szabadságát illeti, az 1848-ig felhalmozott sérelmek hosszú sora megmutatta a következéseket, ha Magyarország alkotmányos királya a birodalom másik felében absolut uralkodik, s bizonyosan senki sem óhajtja, hogy ezen állapot megujíttassék. Utolsó törvényhozásunk feliratai s a „P. Napló "-ban húsvét vasárnapon megjelent nyilatkozat, mely azon férfiúnak tulajdonítatik, kit a hazában s határain tul a nemzet többsége nézeteinek hiv tolmácsának tekintik: erre nézve kizár minden kétséget. Ha tehát a „N. Freie Presse" bizonyos kérdésekre nézve még e discussiot is nehéznek találja s ezek iránt egyetértést nem remél, az ok nem abban rejlik, mert nálunk alkotmányos viszonyaink megállapításának ezen két fömozzanatát csak kevesen veszik tekintetbe, hanem abban, mert azon állitáásból, hogy hazánk s a birodalom közötti viszonyok megállapításánál a birodalom hatalmi állására, és Ausztria népei alkotmányos szabadságára tekintettel legyünk, oly következések vonatnak le, melyek abból nem folynak. Ha a bécsi journalistika azon nézetet fejtegeti: hogy a birodalom hatalmi állásának fentartása közös kötelességünk, melyet nem szeghetünk meg annélkül, hogy a birodalom mind két felének érdekei kárt szenvedjenek: osztjuk ezen nézetét. Ha tovább megy s azt vitatja, hogy a birodalom hatalmi állása csak ugy tartható fen, ha bizonyos fontos ügyek közöseknek tekintetnek, ezt is elismerjük. Es ha végre ebből azt vonja le: hogy, miután a birodalom lajtántuli része az alkotmányos országok sorába lépett s igy a közös ügyek elhatározása a fejdelem absolut hatalmát többé nem illeti meg, azért gondoskodnunk kell oly intézkedésekről, melyek által alkotmányos uton való elintézésük lehetővé'válik; erre nézve hivatkozhatunk az utolsó | országgyűlés felirataira, melyekben törvényhozásunk az örökös tartományok alkotmányos törvényhozásával érintkezni mind azon esetekben késznek nyilatkozott, melyek a törvényhozás köréhez tartoznak, s hol ily érintkezés a birodalom érdekében szükséges; s hivatkozhatunk azon czikelyekrc, melyek május kezdetén a „Debatte"-ban a magyar liberális párt programmjáról megjelentek, s melyeket a „P. Napló" — ezen párt egy részének elismert orgánuma — helyesléssel közlött. De vájjon ezekből az következik-e, hogy a köztünk s a birodalom között fenforgó kérdések csak egy centralis parlament felállítása által oldathatnak meg, s hogy mindazok, kik azt ellenzik, ellenei minden oly megoldásnak, mely mellett a birodalom hatalmi állása és népeinek alkotmányos szabadsága fentartható ? Alig tagadható, hogy bizonyos ügyek közös elintézése nélkül a birodalom hatalmi állását nem tarthatja fen, s hogy ha azokban a fejedelem absolut hatalma határoz, alkotmányos szabadságunk legfőbb biztosítékaitól fosztatnék meg. Ép oly kétségtelen az is, hogy közös parlament mellett Magyarország önállása lehetetlen, s hogy ily institutió később vagy előbb, de minden bizonynyal hazánk beolvadását vonná maga után. Ekét állítás, melyet azok, kik e nagy discussióbau részt vesznek, egymás ellen felhoznak, egyiránt helyes, egyiránt tagadhatatlan ; de ép oly tagadhatatlan nézetünk szerint az is : hogy egyes, tüzetesen kijelelt tárgyaknak közös tárgyalása még nem közös parlament, s hogy ha minden, mi a sanctio pragmatika által felvállalt kötelességeink következtében köziünk s a birodalom között közössé vált (a Debatte felhozott czikkelyeinek értelmében) a magyar és az osztrák törvényhozásnak e czélra kiküldött megbízottjai által közösen tárgyaltául:, söt — hol a szükség ugy kívánja — elhatároztatik : ez által hazánk önállására nézve azon veszélyek még nem támadnak, melyeket egy közös parlament, vagy a reichsrath fenállásából helyesen következtetünk. És ki nem látja át : miként, ha ezen nézetünk helyes, akkor az egész okoskodás, mely szerint a közöttünk fenforgó kérdések alkotmányos megoldása azért lehetetlen, mert Magyarország egyhangúlag egy közös parlament ellen nyilatkozik, akkor a vád: hogy követeléseink a birodalom hatalmi állasával, s Ausztria népeinek alkotmányos szabadságával ellentétben állnak, magában összeroskad. S vájjon tagadhatja-e ezt valaki? Többször tapasztaltuk, hogy Ausztriában sokaknak a parlamentről különös fogalmai vannak. Ha testületet látnak, mely közügyekről nyilvánosan tanácskozik, az állam költségeiről szól, s minisztereket interpellál, nézetük szerint megvan a parlament, s ezek talán igy fognák nevezni azon gyülekezetet is, melyben a magyar és osztrák törvényhozás meghatalmazottjai a birodalomnak azon közös ügyeiről tanácskoznak, melyeknek elhatározása reájok bízatott. — De, kik e tárgyról komolyan gondolkoztak, tudják, hogy az, mi által valamely tanácskozó-testület parlamentté válik, nem bizonyos formákban, melyeket tanácskozásaiban követ, hanem azon törvényhozási hatalomnak teljességében áll, melyet a nemzet képviselőinek kezébe letesz, s melynek épen ezért, a fejedelmi sanctio jogán kivid, más határai nincsenek, mint a melyeket e testület maga szab magának; s kik azt tudják, azok oly esetben,.midőn két, a fejedelem egysége és közös érdekek s kötelességek által egyesített, de különben önálló országnak törvényhozói, mindenik saját köréből bizonyos száma