Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 26. szám

330 szeinek természetét fontolóra vévén, átlássák, hogy e birodalom nem tartozik azon államok közé, melyek a törvényhozás központosítása által erőben és állandóságban gyarapodnak, hanem oly kivételes helyzetben levő állam, mely csak a történeti szövetség fenntartása által lehet nagy és hatalmas. „Végre szükség, hogy a birodalom másik fele átértse érdekét és feladatát, mely nem az, hogy Magyarországot hódítsa meg, hanem hogy általa azon állást szerezze vissza, mely a közös fejedelmet és az összbirodalmat az európai hatalmak tanácsában megilleti. „Csak, ha minderről meggyőzödnek azok, kiket a fejedelmi szó a végleges közremunkálásra felszólít, várhatjuk azon eredményt, melyet mindnyájunknak egyiránt óhajtanunk kell : hogy a birodalom mindkét fele saját formái szerint, de egyaránt legyen szabad és alkotmányos." A ház általában tetszéssel fogadta e beszédet. Még azt kell jelentenünk, hogy a ház — tekintettel az ünnepekre, valamint a házi ügyeiket idő rövidsége miatt el nem intézhetett tagokra — dec. 2l-dikei ülésében magát jan. 10-dikéig elnapolta. Napirendre tüzvék az igazolások. Az erdélyi országgyűlés befejezte munkálatát. A deczember 18-dikai gyűlésen lett volna felolvasandó a már tisztázott felirat három különböző nyelven. De miután az elnök megjegyzé, hogy a felirat három nyelven felolvasása nagyon sok időt venne igénybe, s azt egyszerre olyformán lehetne elvégezni, hogy a melléktermekben két külön bizottmány a német és román szöveget a gyűlés előtti magyar szöveg felolvasásával egyidejűleg elvégezné: a gyűlés ezt határozattá emelte, s az elnök két bizottmányt nevezett ki, melyek eljárván tisztökben s a felolvasás az országgyűlésen magyar nyelven is elvégeztetvén, a felirat általánosan elküldhetőnek nyilváníttatott, mire az elnök és Gálfalvy Imre itélömester aláírták s az ország pecsétével lepecsételték. Aztán egy bizottmánynak adatott át a felirat, melynek tagjaiul gróf Kálnoky Dénes, Láday Ágoston, Simon Elek, Majoru János, b. Huszár Károly, Páva Antal, gr. Rhédey István, Berde Mózes, Gull József, Brennerberg Gyula, Karácsonyi János és Kassai Ignácz választattak meg, kik a feliratot gr. Folliot Crenneville Lajosi királyi biztoshoz elvitték. A királyi biztos, átvévén a föliratot, azt felelte: Átveszem, felküldöm, s élénk óhajtásom, hogy a kitűzött magas czéloknak minél előbb egyik alapkövét alkossa e felirat! A felirat elküldésével vége szakadt az erdélyi országgyűlés teendőinek s az erdélyi rendek megtevék, mit tőlük ő felsége kívánt, beható tanácskozás alá vették az unió törvény-czikket, s a felőli véleményöket, rendithetlen meggyöződésöket a feliratban ki is fejezték. Nem lehet tagadni, hogy a magyarok és székelyek higgadtsággal, a szászok és románok készséggel ne járultak volna ezen, a kormány által szükségesnek vélt föladat megoldásához. Mert a románoknak S a g u n a által adott különvéleménye, úgyszólván kizárólag hivatalnokok s papok által van aláírva, a szászok különvéleményének fontossága pedig eltörpül ama lelkesedés mellett, melylyel Bömches és Wáchter toldaléka fogadtatott s igy csakugyan számban sem vehető, hogy Brassóban az unió némely ellenei bizalmatlansági szavazatot tákoltak össze ezen követek ellen azért, hogy az országgyűlésen az unió mellett nyilatkoztak. A várostanács is készített ugyan ily bizalmatlansági szavazatot, melyet a „Kronstádter Ztg"-ban közzé is tettek. — De a lakosok többsége ezt rosz néven vette s Trauschenfels az emiitett lapban határozottan kijelenti, hogy ama néhány választó s a várostanács épen nem tolmácsolja a város közvéleményét. Reméljük tehát, hogy Erdély igazi közvéleménye a már felküldött föliratban van kifejezve, s hiszszük, hogy mint ilyen tekintetbe is fog vétetni és Erdély képviselőit mielőbb szerencsénk lesz a pesti magyar országgyűlésen üdvözölhetni. A lippiki jódfürdő Slavoniában, Pozsega megyében. A lippiki jódfürdő minden eddig ismert jódforrás között legnevezetesebb, részint kitűnő jódtartalmánál, és jódtartalmának más gyógyhatású szerekkel való összekapcsolásánál fogva, részint pedig, s főképen hömérsékét illetőleg, mely 38° R., mig a többi jódforrások hidegek, s hogy fürdőhöz használtathassanak, mesterségesen melegítendök. Lippik jódforrásának nevezetességét a bécsi egyetem jeles balneologiai tanára Seegen tudor, az 1858-ik évben „Európa gyógyforrásai" czim alatt megjelent müvében nagyon magasztalja. Lippik pedig a mellett oly nyájas és kellerndús éghajlattal bír, a milyennel igen kevés európai fürdőhely dicsekedhetik; úgy hogy a betegek nem csak kora tavasztól fogva ősz végéig, hanem még télen is felkeresik. Rövid idö múlva Lippiket a tervben levő zimony-fiumei vaspálya fogja érinteni, mi által nem csak a birodalom, hanem egész közép Európa nagy forgalmába fog hozatni. Hogy mindeddig csak kevés távolabbi vendég látogatta Lippiket, két oknak tulajdonítható úgymint: az országúttól való nagy távolságának, továbbá a fürdők s lakások hiányos ellátásának. Az első okot illetőleg, már is a Sziszekig (mely várós csak 7 mérföldre esik Lippiktöl, s vele jó országúttal van összkapcsolva) vezető vaspálya nagy javítást tesz. De hogy a második, nagyobb hiányon segítve legyen, és a mai gyógyászat igényeinek minden tekintetben megfeleltessék, Daruvári gr. Jankovics Gyula, Dr. Balassa János, Dr. Sigmund Károly és Dr. Holzer Adolf czélul tűzték ki maguknak, hogy egy részvénytársulatot fognak alapítani, melynek feladata lesz, a lippiki jódfürdöt megvenni, azt czélszerüen felszerelni és emelni Trundusia nagyon is erős vonásokkal és rikító színekkel van festve, ugy hogy valódi torzképnek tűnik fel. Sokkal sikerültebb egyes mellékszemélyek jellemzése, igy Sardanapala és különösen a három kérő : Dorsus, Onosus és Alkias, mint határozott egyéniségek lépnek fel. Egyik legrokonszenvesebb személy Tamia, kinek szelid lelke és ábrándos szerelme meghatóan van ábrázolva, csak hogy jelleme helyzetével s azon körrel, melyben él, majdnem hihetetlen ellentétben áll. Áttérve az előadásra, arról csak dicsérőleg nyilatkozhatunk. A jambusok, melyeket csak helylyel-közzel vált fel próza — nem a legfolyékonyabbak ugyan, de a nyelv tiszta, gördülékeny, mindig kellő költői magasságban lebeg, s a tartalom kifejezéséhez alkalmazott, a magánbeszédek s beszélgetések telvék képekkel, hasonlatokkal, talpraesett élczekkel s szójátékokkal, ugy, hogy az előadás kellemes hatása alatt az ember az említett hibákról majdnem megfeledkezik. Csak egyes helyeken törekszik szerző Shakespearet nagyon is utánozni, mi azt mutatja ugyan, hogy Shakespeare müveit szorgalmasan tanulmányozta, mindazonáltal nem helyeselhető. A szomorú mü „Ötödik László," minthogy tárgya a történetből van merítve, s nincs nagyon vegyítve költött részletekkel, szerzenek nem ád annyi alkalmat leleményességét a mese kigondolásában kitüntetni, mint Áesopus, s meséje általában sokkal egyszerűbb is, mint Aesopusé , mindamellett sokkal több cselekvénynyel találkozunk benne, mint amabban, s e tekintetben mindenesetre tökéletesebbnek mondhatjuk Aesopusnál. Itt a sorsnak, a véletlennek nincs semmi befolyása a cselekvényekre, minden a mi történik, az egyes jellemek küzdelmének természetes eredménye, ugy, hogy a jóslat, mely a királyt mint rémkép üldözi, s az átok, mely őt később lesújtja, nem tűnik fel mint külső hatalom, melynek ő önkény telén hódolni kénytelen, hanem mint nyugtalan, a bűntudattól zaklatott lelkének szózata. A főszemély Ötödik László, valódi tragikus alak, a Hunyady-ház elleni gyűlölete és féltékenysége folyton nyugtalanítja keblét, ö azonban küzd ellene, sőt egyideig győzedelmeskedik is fölötte; csak midőn észreveszi( hogy Gara Mária, kinek szerelme által kíván lelkének nyugalmat szerezni, Hunyady Lászlót szereti, ekkor tör ki egész gyűlölete a vetélytárs ellen, mely őt adott esküjének megszegésére birja. Hunyady László haragjának áldozatául esik; de bűnhődése nyomban követi bukását, ugyanis Mária, ki miatt Hunyady Lászlót kivégeztette, megöli magát, Mátyásról pedig azt a hirt hozzák neki, hogy börtönéből kiszabadult, mi által ö azon jóslatot, hogy királyi székén holló fészkelend, beteljesülni látja, s e rémkép hatalma egészen megtöri. Gara, a cselekvénynek egyik főtényezője, szintén jól van feltüntetve, ő nagyratörö czéljainak feláldozza leánya boldogságát, de mégis lakol érte, mert leányának elvesztése érzékeny sebet ejt atyai szivén, s vele egyszersmind tervei is meghiúsulnak. Legtöbb kifogást tehetünk a darab szerkezete ellen. Az első két felvonás nagyon élénk képet tüntet fel, a cselekvény elágazásának számtalan kiinduló pontjaira akadunk benne, melyek azonban később nem emelkednek érvényre, ugy, hogy a cselekvény a mü közepén egészen ellapul s csak két, három személy által vitetik tovább; ezáltal a műnek eme része vontatottá s hosszadalmassá lesz, minek rosz hatását a mü vége felé ismét gyorsan fejlődő cselekvény nem képes eltörölni. Az első két felvonás majdnem egy külön kis szomorú műnek látszik, melynek hőse Hunyady László, ellenfele pedig Czilley, csak jó, hogy Gara ugy van feltüntetve, mint Czilley bukásának legalább közvetett előidézője; ez megóvja a mü egységét, minthogy Gara benne a főcselszövő, ki a vele hasonló czélra törekvő Czilleyt megbuktatja, hogy benne czéljainak kivitelében akadályra ne találjon. A főbb személyek jellemeiben nem mutatkoznak ugyan épen határozott egyéniségek, de azért elég élénken vannak festve s e mellett természetesen, — legfölebb az volna kívánatos, hogy a királynak örökös, valóban fárasztó lázas ingerültségét egy-egy nyugalmasabb perez váltaná fel. A mellékszemélyek közül itt is némelyek jobban vannak egyénítve, mint atfőszemélyek,*igyakülönösen a ^porkoláb valóban eredeti alak. Az előadás itt is, mint Aesopusban költői és erőteljes, s az utolsó felvonásban különösen megható tragikus; csak kár, hogy a mint Aesopusnál egyes helyeken nagyon észrevehető Shakespeare utánzása, itt meg egyes kifejezések majdnem szószerint Bánk Bánból vannak kölcsönözve ; mi annál kellemetlenebbül hat az olvasóra, mert a valóban szép előadásból láthatja, hogy szerző az ily kölcsönzésekre nem szorul, s igy azokat könnyen kerülhette volna. Mindezek után bátran kimondhatjuk, hogy e két mü minden hibái mellett, szerzőjének határozott tehetségéről tanúskodik, s különö-