Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - A közoktatás kérdéséhez 2. [r.]

308 könyvet czepelve lép szobámba, már távolról kiáltva, hogy milyen furcsa nevü embertől hoztak most egy könyvet. „Hát ki az?" „Wenzel Lustkandl" kiált a gyermek és — akár mi legyek, ott van schwarz auf weisz, vagy helyesebben (mert a boríték sárga) schwarz auf gelb, Lustkandl uram csakugyan irt megint „munkát" még pedig főleg nemzetünk ünnepeltje, Deák Ferencz ellen. így kivülről nézve két különbséget veszek észre Lustkandl urnák ezen második és Deák által ismeretessé lett első műve közt; a második t. i. még vastagabb és terjedelmesebb az elsőnél, a mi kétségtelenül nagy előny — a nyomdászra nézve; a papir pedig sokkal erősebb, keményebb, a mi igen kellemetlen lehet arra nézve, a ki — a kiállítás költségeit fizeti! (Fk.) Külföld. Pest, dec. 10. „Le voyage du comte de Bismarck en Francé" czim alatt fejtegeti a „Memóriái diplomatique" azon okokat, melyek a porosz miniszterelnököt arra birták, hogy épen Francziaországba tegyen egy kirándulást. Mig a porosz miniszterelnök — ugy mond az idéztük lap — Francziaország vendége volt, illemérzetből nagy vala a tartózkodás azon czélra nézve, melyet Bismarck gróf, biarritzi és párisi utja elé kitűzött. Mindazok , kik Vilmos király első miniszterei közelébe jutottak, meggyőződhettek a felől; hogy ő excja virágzóbb egészségű, hogy sem szüksége lett volna a gascogne-i tengeröböl habjaiban megfrisülni, és hogy a politika volt utazásának főczélja. Nem vállaljuk magunkra azon többé kevésbbé merész konjekturákat , melyeket a lapok forgalomba hoztak. Jobbnak tartjuk erre nézve a „Constitutionnel"-hez csatlakozni, mely azt mondja : a porosz diplomata sem a császár, sem Drouyn de Lhuys előtt nem kisérlé meg a franczia kormányt arra birni , hogy merész és Európa békéjét fenyegető kombinatiókat fogadjon el. A „Constitut." e megjegyzése , mint ezt várni lehetett , a lapok polémiájának uj táplálékot adott; mert a hivatalos lap egészen helyén levő discretiója, azon híreknek, melyeket épen kétségbe akart vonni, csak uj életet adott. Mi, kik nem vagyunk ily tartózkodás által megkötve, kivált ma, midőn Bismarck gróf nem vendége többé Francziaországnak,bizonyos pontiga talányt megoldhatjuk, mit a többi lapok a „Constit."-től hiában vártak. Bismarck urnák az a legbensőbb meggyőződése, hogy az Elbaherczegségek bekeblezése Poroszországba, kard nélkül végbe mehet, ha Francziaország teljes semlegességet vállal ez arrangement irányában, melylyel Poroszország kecsegteti magát, hogy azt elébb vagy utóbb Ausztriára róhatja. A porosz miniszterelnök ugy látszik következőleg számit : Sem Anglia, sem Oroszország nem húznak kardot az Elba-hgségek souveraine függetlenségeért. Maga Ausztria, melynek pénzügyei annyi kíméletet igényelnek, oly kérdésért, mely utolsó elemeiben sem az ő külön érdekeit, sem becsületét nem érinti, háborúba nem elegyedik. Bismarck gróf kész vala Ausztriát, mivel semmi területi kárpótlást a hgségekért nem ajánlhatott, pénzbeli kiegyenlitéssel megkínálni mi pénzügyi zavarain tetemesen segittett volna. Ha jól vagyunk értesülve 80 millió tallért meg is igért. Ha ez ajánlatot Ausztria elfogadja, a bécsi kabinet annak a lehetetlenségnek teszi ki magát, hogy kölcsöne Párisban nem sikerül. A porosz miniszterelnök, ki mindenek előtt a tett embere, személyesen kísérté meg B e k e ur fáradozásait, kit az osztrák pénzügyminiszter Párisba küldött, meghiúsítani. Nem egyszerű véletlen, hogy Bismarck gr. Berlinből Párisba azutánvaló napon indult el, hogy Beke ur Londonba ment, a Baring és Rothschild-ház felszólítására, hogy elvégre valamit végezzenek. A porosz miniszterelnök igen pontosan tudta, hogy az alkudozások folyama kevés kilátást igér. Annálfogva csalódása annyival nagyobb volt, midőn nyomára jött, mily gyorsan és mily szerencsésen köttetett meg az osztrák kölcsön a franczia piaczon. Ismerjük a porosz kormány részéről alkalmazott manővereket, hogy e kölcsönnek előre rosz hirét költse, melynek eredménye azonban minden várakozást meghaladt. A barátságos gyámolitás, melyet a franczia kormány ez alkalommal az osztrák államkincstár iránt tanúsított, eléggé mutatja, mily fogadtatásban részesültek Bismarck gróf kijelentései, melyek oda mentek ki, hogy a Tuilériák udvarát arra birják: hunyjon szemet a vásárra, melyet Poroszország Ausztriával szemben, az Elba-herczegségekre nézve akart tenni. Azt hisszük eleget mondottunk a közvélemény felvilágosítására oly tárgy felett, mely annyi kommentárra adott okot. Még jellemzőbb a „Memóriái diplomatique" azon állítása, hogy Bismarck gróf a porosz bankároknak megtiltotta, hogy az osztrák kölcsönben részt vegyenek. A porosz miniszterelnök rendeleteihez képest, a porosz bank igazgatója, a főváros első pénztárainak főnökeit — mint tudva van — kabinetjébe hívta s kereken kijelenté nekik, hogy az uj osztrák kölcsön, a berlini börzén nem fog jegyeztetni. így történt, hogy az osztrák kölcsön porosz áláirás nélkül jött létre. Ugyancsak a „Memóriái dipl." után írjuk, hogy Metternich herczeg uralkodójától meg van bizva, hogy Napóleon császárnak Compiegneben, mondjon köszönetet annak utja megkönnyitéseért, hogy az osztrák kölcsön a franczia piaczon, oly előzékenységgel találkozott. Ebből látszik, hogy az Ausztria és Francziaország közti viszony soha oly barátságos nem volt, mint jelenleg. A „Siécle" az uj osztrák kölcsönben Olaszország elleni fenyegetést lát. Melyre az „Avenir" megyjegyzi: „Olaszország ügye a mienk, s mi nem fogjuk megengedni, hogy Francziaország oly cselekményt eltűrjön, mely Olaszország függetlenségét kérdésbe tenné. Ausztriának nem is Olaszország de Poroszország forog most elméjében, hogy annak bekeblezési terveit meghiúsítsa, a másodrendű német államokkal kibéküljön, melyek természetes szövetségesei, s az eseményekkel szemközt várakozó szerepet foglaljon. Kétségkívül Németországban nagy események készülnek s minden súlyos bonyodalmakra mutat a két német nagyhatalom közt. Nem helyes politika-e annálfogva Francziaország részéről, minden pénzügyi vagy más kombinátiót elősegíteni, mely közel vagy távol jövőben lehetővé tehet egy franczia-osztrák szoros szövetséget. Ez európai kérdés, éspedig első rendű kérdés e p illanatban, s az olaszok elég belátók, és helyesebben fogják fel saját érdekeiket, hogy sem az osztrák-kölcsön legkisebb nyugtatalanságot okozott volna is nekik. Ellenkezőleg, egészen más dolgot, látnak ők Francziaország e dispositiójában, mint fenyegetést. Ő Felsége fogadtatásának programmja következő : 1. A megérkezés napján, azaz dec. 12-én Pestváros területe határán, hol a vasút mellett diszes árboczfák felállitvák, — a mezei kapitány a városi kerülőkkel foglal helyet, s 0 Felsége jövetelekor, taraczkokkal történnek üdvlövések. 2' A pesti vasúti indóházban a főpolgármester vezetése alatt a városi tanács, képviselők, a polgári választmány tagjai és egyéb hódolatra megjelenő küldöttségek fogadják 0 Felségét, — egyúttal gondoskodva lesz, hogy a pályaudvarban a többi ünnepélyes öltözékben megjelenő lakosság és különösen nők, szintén helyet nyerjenek. 3. A bevonulásnál a városi lobogónak elöyitele mellett a főpolgármester a főbíróval megy elöl kocsin és vezeti 0 Felségét útjában, — mig közvetlen a fejedelem kocsija előtt diszes lovaskiséret lovagland. 4. A bevonulási vonalat a váczi ut, marokkói-utcza, Erzsébet- és József-tér, fürdö-utcza és Ferencz-József-tér a lánczhidig képezi, mely vonal hosszában a testületek zászlóik és jelvényeikkel, nemkülönben a minden hitfelekezetü tanuló ifjúság képezendnek élő sorfalat. 5. O Felsége itt tartózkodása egész ideje alatt a házak zászlók ós szőnyegekkel ünnepélyesen feldíszítve lesznek. 6. A megérkezési nap estéjén a város ünnepélyesen kivilágittatik, mely világítás esti 6-kor veszi kezdetét. 7. Dec. 14-én, azaz az országgyűlés megnyitása napján a budai polgársággal közösen nagyszerű fáklyásmenet rendeztetik, melynél az egyesült pest-budai, ó-budai és promentori dalárdák fognak közreműködni; — e fáklyásmenet esti 8 órakor indul el a pesti városház teréről.