Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - A közoktatás kérdéséhez 2. [r.]

306 tanrendszert léptessen életbe? nem zár^á-e ki ez által tanintézeteit a hazai tanintézetek közösségéből ? Ne tartsunk tőle, hogy ily önkénytes száműzetések előforduljanak. Ha gymnasiurnáink nem is fognak egyenruhát ölteni, köntösük szabása egészben véve egy jellemű lesz, arról meg lehetünk győződve. S nem említettem még a szabad verseny és szabad mozgás múlhatatlan kísérőjét, a nyilvánosságot, mely a visszaélések és tulcsapongások leghathatósabb ellenszere , a duzzadozó nyegleség, hanyagság és élhetetlenség legsujtóbb ostora. Gondoskodni kell róla, hogy az ország hu képét lássa tanintézeteinknek,, hogy mindenki tudja, hol mi a fogyatkozás, hol mi orvoslásra van szükség, hogy minden szülő tudomást szerezhessen magának, melyik iskolától mit várhat, s ahoz képest gondoskodjék gyermeke oktatásáról. A leplet kérlelhetlenül félre kell vonni: a mely testület, a mely tanintézet képtelen a kitűzött feladatnak megfelelni, veszítse el hitelét az ország szemében. Minél szabadabb az ember, annál nagyobb felelősséget vállal magára tetteiért. És igy kell ennek lenni nagyban is. Minél szabadabban mozoghat u testület, annál szigorúbb birálat alá esik működése. Ehez az ellenőrködéshez és bírálathoz pedig mindenkinek van joga, de a kötelesség erre nézve első sorban a kormányt illeti, mert az oktatás virágzó állapota, az országos jóllét nélkülözhetlen tényezője. A szabad versenynyel párosult nyilvánosság , s a mi a szabad mozgalommal múlhatatlanul karöltve jár, a tanulás és tanítás szabadsága s a felekezeti színezet teljes kizárása országos, legfő tanintézeteinknél, megnyugtathatja a legaggodalmasabbakat is, kik a tudományt az egyház és állam tekintélyétől féltik. Mert ily viszonyok között a tudomány kivívja magát s oly óriássá hatalmasodik, mely a legrozsdásabb zárakat is felpattantja s a legvastagabb falakon is keresztül hatol. A tudomány ellen bármily oldalról síkra szállni, napról-napra hiúbb kísérletnek bizonyul, s azért az előbbre látók nem hogy megtámadnák, de sőt szövetségét keresik. Hátra van még a kormány szerepéről részletesebben szólani. Nem eléggé világosan fejeztem ki nézeteimet, ha azokból azt lehetne következtetni, hogy az oktatás ily szervezete mellett a kormánynak nem marad egyéb teendője, mint összetett kézzel szemlélkedni. Á gépies munkából tán kevesebb jut neki, mint a központosító rendszernél, de a lelkes munkából annál több. Tőle várjuk, hogy a kor igényeinek s az ország érdekeinek számba vételével kitűzze a czélt, mely felé a tanintézeteknek törekedniük kell; tőle várjuk, hogy főfelügyeletét a legnagyobb szigorúsággal gyakorolja, szigorúsággal nem oly értelémben, hogy kényszerítő eszközökhöz folyamodik, hanem oly módon, hogy a hiányokat fölfedezi, orvoslásukat sürgeti, szükség esetében nyilvánosságra hozza. A kormánytól várjuk, hogy a szükséghez képest buzdítson, javasoljon, sőt — egyedül az ország érdekét s a méltányosságot tartva szem előtt — anyagilag is támogasson, a hol pedig mindez nem elég, s a közérdek megkívánja, maga fogjon hozzá s állítson az ország költségén népiskolát vagy ipartanodát, középtanodát vagy tanítóképezdét stb. s ez intézetekben valósítsa a maga nézeteit, ugy, hogy azok mintákul szolgálhassanak. Ezenkívül a kormánynak még százfelé kell fordítani figyelmét és költségét — a sok közül elég itt megemlíteni az egyetemet s polytechnikumot, melyek természetöknél fogva országra szóló intézetek ; de hogy e névnek s a mai kor tudományos igényeinek valósággal megfeleljenek, tetemes költséggel járó átalakítást, dús fölszerelést s évenkinti bő járulékot kívánnak; továbbá a feltörekvő, vagy érdemeket szerzett tudományos és művészeti tehetségek buzdítására vagy jutalmazására szolgáló ösztöndijakat és jutalmakat; az ipar emelésére s nemesebb kifejlesztésére felállítandó muzeumokat stb. stb. Végre a kormánynak kell gondoskodnia arról is, hogy a tankötelezettség ne csak kimondva legyen, hanem foganatba is vétessék. A feladatot, mely itt csupán főbb vonásaiban van vázolva, a kormány sikeresen csak ugy fogja megoldhatni, ha az ország közreműködésére számolhat, oly módon, hogy nem csak az ország egyeteme, hanem az egyes testületek is támogatni fogják munkájában, és ha tág látkörü, szakavatott, lelkes és jellemes férfiakkal fog rendelkezhetni. Munkája nem szorítkoznék szabályzatok felállítására, beküldött rovatok átvizsgálására s ujabb rovatok betöltésére; oda kellene törekednie, hogy működése közvetlen tapasztalás, minél sűrűbb érintkezés, folytonos eszmecsere által termékenynyé, éltetővé váljék. Számos kérdés lebeg még előttünk e téren. Miképen jussunk az áldásos oktatás legfő tényezőihez, a jó tanítókhoz? miféle tanintézetekre van leginkább szükségünk s mily tanrend volna azokban a legczélszerübb ? hogyan egyeztessük meg, vagy válaszszuk szét az úgynevezett humanistikus és realistikus irányt? miként szervezzük és kapcsoljuk össze tanintézeteinket az elemi osztályoktól kezdve föl az egyetemig, vagy más az oktatást befejező intézetekig? mennyire valósítható az ingyen oktatás? stb. stb. Megvitatást érdemelnek még azon módok és eszközök is, melyek az iskola falain kivül a népnevelésre, szakbeli és tudományos kiképzésre üdvös befolyást gyakorolhatnak, mint p. o. a sajtó, a könyvtárak, az értelmiség közreműködése stb., figyelmünkre méltó általában a politikai s társadalmi élet jelentékeny hatása az iskolára. De mindezek külön, tüzetesebb tárgyalást igényelnek, s mielőtt ezekre kerül a sor, a főelvek iránt kell tisztába jönnünk : miként fogjuk fel oktatási ügyünk országos rendezését, s mily alapon lehetne azt legüdvösebben végrehajtani. Ennek tisztázásához akarván járulni jelen fejtegetésemmel, czélomat ugy véltem biztosabban elérhetni, ha ezúttal a megpendített részletekbe nem bocsátkozom, és szorosan csak a kiindulási pont kitűzése mellett maradok. GREGUSS GYULA. Bécsi levelek. XXIV. Bécs dec. 9. A felirati vita vihara az úgynevezett tisztán német országgyűlések keblében elzúgott* e testületek most gyakorlati ugyan, de egészben véve unalmas munkáikhoz tértek vissza és a Lajtán innen tulajdonképeni politikai vitákról huzamosb időn át nem lesz szó. A követek, ámbár e tekintetben az országgyűlések illetékessége amúgy is szabatosan van körülírva, el vannak határozva, semmi időszerűtlen beleszólás által a magyar országgyűlés menetét nem háborgatni. A Lajtán inneni alkotmányosság tehát mintegy nyugponthoz ért és igy helyén lesz még egy általános visszapillantást vetni az imént lefolyt dolgokra. Nem fogom az országgyűlési tárgyalások részleteit újból fejtegetés tárgyává tenni, eléggé lőnek azok megvitatva a sajtó minden nevezetű és szinezetü közlönyeiben. Csak a végeredményt akarom szemügyre venni a maga totalitásában, csak azon kérdéssel foglalkozni: mit akarnak a német alkot m á.nyosok és nevezetesen a centralisták? E végre gondosan vetettem össze egymással a különféle feliratokat és hogy saját combinátióim által tévútra ne vezettessem, alkalmat kerestem az említett párt jelentékenyebb egyéneinek nézeteit megtudni, ugy, hogy nem kell ellenmondástól tartanom, midőn az alábbelmondandókat mint a centralista párt ez idő szerinti programraj ána k velejét terjesztem az olvasó elé. Azon szigor, melylyel pár hóval ezelőtt egyik centra lista lap üldözőbe vétetett, mivel a követek összejövetelét indítványozta volt, természetesen nagyon óvatosakká tette az urakat és igy néhány hét előtt Kaiserfeld ur csak azt tudatta egyik bécsi követtel, miszerint ő — Kaiserfeld — néhányad magával ezen meg ezen a napon egy vasúti ügyben Bécsbe fog jőni. Ezen bécsi követ pedig ismét csak azon egyszerű jelentést küldte Prágába és Brünnbe , hogy 3—4 stájer ur ezen meg ezen a napon Bécsben lesz. A véletlen ugy hozta magával, hogy ugyanazon napon Herbst és Giskra uraknak is valami dolguk volt Bécsben és hogy mindezen urak, a stájerek, Herbst, Giskra, az itteniek közül pedig Berger, Kuranda és Tmti valamelyik este egy ismerősnél találV