Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - Az Akadémia megnyitásakor

303 meg 2160 szavazattal s még sanVtegy "500 szavazat elhagyásával, miután az ellenpárt szavazás nélkül visszavonult. A szemezi v.-kerületben gr. Eszter h-áa y Pál válás ztatott meg. Zolyómmegye v.-kerületelben országgyűlési képviselőkké megválasztattak : P 1 a t h y György felkiáltással, L e h ó-e z k y, K# 1 a>u z Pál és R u 11 k a y István nagy szavazattöbbséggel. Selmeez város, országgyűlési képviselőjéül P r u gb erger egyhangúlag megválasziatott Gömör megyében a már múltkor elöfordultakon kivül még Ragályi Nándor és Hevessy Bertalan választattak meg. Hontmegye németi-kerületében Ivánka Zsigmond. Zemplénmegye mádi kerületében V é c s e i Károly választatott meg 1177 szavazattal, 700 ellenben, melyek Zalaira adattak. Abaujmegye nagy-mihályi v. kerületében Szirmay Géza választatott meg. Erdélyi országgyűlés. Az előleges tanácskozmányok befejezésével decz. 4-dikén kezdődött meg Kolozsvárit a királyi leirat, vagyis az unió kérdése fölötti nagyfontosságú vita, melyet a következő napokban, csak az ülések kezdetén szakíták meg az igazoló bizottmány jelentései. Felolvastatván az illető törvényezikk, megkezdődtek a szónoklatok, melyeket nagy részben jeleseknek, átgondoltaknak, higgadtaknak mondhatni. Legelső szónok Zeyk Károly volt, ki helyesen indokolt hosszabb beszédben fejtegeté, hogy a jelen országgyűlés nem illeté* kes a törvényben szentesített unió fölött határozni, miért is következő inditványt terjeszt a ház elé: „Alázatos feliratunkban fejezzük ki forró hálánkat az iránt, hogy felséges urunk királyunk a magyar korona tartományaiban az alkotmányos •élet visszaállítását utbaindítani kegyeskedett. Fejtsük fel, miiként mi 1848 iki jpozsonyi Vll-dik és kolozsvári I-sö törvényezikikelyeket teljes jogerővel biroknak tartjuk, s hogy ennek következtédben mi azok értelmében jelen külön gyűléseinkben semmi törvényváltoztatásba nem elegyedhetünk, arra egyedül a pesti közös országgyűlés levén illetékes; de jelentsük ki azt is, hogy ha a törvény-változtatás hatáskörünket nem is múlná felül, mi az említett törvényezikkeken változtatni semmit se kívánnánk, miután egyfelől a két haza egygyé alakulásának végrehajtását ugy a hazára, mint az e hazában lakó nemzetekre és egyesekre nézve üdvösnek és mellőzhetetlenül szükségesnek tartjuk, s (másfelől a pozsonyi VII. t. czikk 5. §-a s a kolozsvári I. törvényezikk 2-dik §-a elég kezességet nyújtanak arra nézve, hogy Erdély s egyes részei és nemzetiségei érdekei az egygyéalakulás részletezésénél illően tekintetbe fognak vétetni. Felséges uralkodónk minden népei boldogitására törekvő atyai szive s a közös országgyűlés elismert szabadelvüsége és igazságszeretete pedig elég biztosítékot nyuj•tanak arra nézve, hogy az e hazában lakó minden nemzetiségek jogos igényei a méltányosság és jogegyenlőség alapján fognak kielégíttetni, ugy, hogy minden honpolgárnak egyenlő joga legyen a haza minden javadalmaiba való részesedésre, s egyenlő kötelezettsége terhei hordozására, születés, nemzetiség vagy vallás senkinek se adva előjogot más felett. „Melyeknél fogva kérjük fel urunk királyunk ö felségét, méltóztassék az 1848-iki pozsonyi VH-ik és kolozsvári 1-sö törvényezikk nyomán és értelmében, az erdélyi törvényhatóságokat és királyi hivatalosokat a Pestre folyó év deczember 10-kére összehívott országgyűlésre mielőbb meghívni, hogy a közös országgyűlés összevetett vállakkal munkálhasson, a Bzönyegen levő roppant fontosságú kiegyenlítés kérdésében, s mint erre egyedül illetékes, a különböző nemzetek belenyugvásával és kétségeik elenyésztésével eszközölje az annyiszor felhozott 1848-iki törvényczikkek értelmében, ugy a magyar szent korona, mint az összes birodalom érdekében Erdélynek Magyarországgali egygyé alakulása alkalmával függőben maradt részletek elintézését."Többen szóltak e tárgyhoz, nevezetesen rögtön Zeyk után S ag u n a püspök, oly felterjesztést kívánván tenni ö felségéhez, melyben kérjék, hogy az 1863-iki országgyűlésen hozott választási törvényt szentesítse, s annak nyomán kegyeskedjék egy törvényes országgyűlést összehívni, mely gyűlés aztán az unió törvényt revideálja. Nem akarván azonban az egyes beszédeket elősorolni, hanem a mult héten lefolyt tárgyalásoknak inkább csak képét bemutatni, Rannicher beszédére térünk át, mely után következő, 22 szász követ által támogatott indítványt olvasta fel: „A szász nemzeti universitásnak jelen év november C-ról folterjesztett legalázatosb íeliratában kifejlett nézetekkel öszhangzólag az unió kérdésének ujabb tárgyalására nézve alólirottak a következő inditványt teszik. Az idei october 6-ki legmagasabb királyi leiratban kifejezett felhíváshoz képest, az 1848-diki erdélyi országgyűlésen Magyarország s Erdély egyesülése felett hozott 1-sö t. czikk revisiója vétetnék tárgyalás alá azon czélból, hogy ezen egyesülés föltételei minden irányban, s kiválólag a különböző erdélyi nemzetiségek s vallások jogállapotának biztosítására közelebbről megállapíttassanak, s így a korona népei közt kölcsönösen kötendő államszerződés által a két ország közt maradandólag kezesíttessenek." Kiegészítés végett csak Dózsa Elek, Erdély legjelesebb jogtudósa beszédét említ jük fel, mely az előtte szóló észrevételeit is számba véve, világot derít a vita folyamára. Dózsa Elek két és fél órát tartott beszédének ezek fővonalai: Mint jogtudor, jogtanár és hazafi Erdély unióját jognak, bevégzett ténynek tekinti. Miután megtörtént, hogy ismét elszakasztatott, ő mint a római nép a sacer Monsra, a törvényesség szent hegyére vonta vissza magát. Magányát az erdélyi országgyűlés kihirdetése megszakitá, bár e gyűlést alkotmányos gyűlésnek nem tekinti; de megjelent, mert azon jogot elismeri, hogy ö felsége alattvalóit tanácskozásra', nyilatkozatra összehívhatja. A napi rendre térve, taglalja a kir. leirat megnyugtató voltat, mennyiben ki van mondva benne a jogfolytonosság s ennek alap ján kívántatik az unió revisiója. Szerinte tehát a jogfolytonosság az limai mert az Akadémia, az 1862-dik évi nagygyűlés elmaradása folytán egygyel hátramaradt. A nagy- és Marczibányi-jutalom kiosztásának sora e szerint esztendőre a bölcsészeti és törvénytudományi osztályokra kerül. Forduljunk most a tagválasztáshoz. De mielőtt ide fordulnánk, méltánylólag kell megemlítenünk, hogy az Akadémia végre alkalmazni kezdi azon alapszabályt, mely azt rendeli, hogy a mely újonnan választott tag egy év alatt széket nem foglal, annak megválasztása megsemmisül. E tekintetben az Akadémia 1858 óta túlontúl elnéző volt, s rendes tagjai sorába be volt igtatva, ki ebbeli kötelességét ime hét év alatt sem teljesítette, az Akadémia felé sem nézett soha. Ez most, az alapszabály értelmében, kiesett a rendes tagok sorából s ismét a levelezők közé jutott, hol 1858-ig volt. Jövőben pedig az Akadémia szigorúan fenn fogja tartani alapszabályát s az ujon választott tagot mindaddig be nem igtatja, mig széket nem foglal. A tagajániások ez idén következőleg történtek : I. Tiszteleti tagokul ajánltattak : a bölcsészeti osztály részéről Horváth Cyrill rendes tag; a törvénytudományi részéről Dósa Elek lev. tag. II. Rendes tagokul ajánltattak : a bölcsészeti osztály részéről Brassai Sámuel és Peregriny Elek; a törvény tudományi részéről Kautz Gyula; a történelmi részéről Hunfa 1 vy Ján o s ; a természettudományi részéről Arányi Lajos, mind lev. tagok. III. Levelező tagokul ajánltattak : a bölcsészeti osztály részéről Mihályi Károly nagyenyedi tanár; a törvény tudományi részéről Baintner János pesti egyetemi tanár; a természettudományi részéről b. Mednyánszky Dénes, gr. Lázár Kálmán, Szabó Alajos, Frivaldszky János; a mathematikai részéről Reitter Ferencz főmérnök, Szili Kálmán, tanár, S k á 1niczky Antal építész. IV. Külső levelező tagokul ajánltattak : a nyelv- és széptudományi osztály részéről RajendrolalaMittra hindu tudós az Orientál Society alelnöke, báró Schlechta Ottokár, Oppert Gyula; a történelmi részéről H u i 11 a r d-B r é h o 1 le s franczia történetíró; a természettudományi részéről Hörnes^Mór Hauer lovag. Mint a fentebbi sorozatból kitűnik, az osztályok összesen 9 uj (belső) taggal óhajtják szaporíttatni az Akadémia létszámát; az ajánlatok általában igen mérsékeltek, két osztály (a nyelv- és széptudom ányi, meg a történelmi) nem is ajánl uj tagot, kettő (a bölcsészeti, meg a törvénytudományi) csak egyet-egyet; legtöbbre terjeszkedik, mint rendesen, a természettudományi osztály (négy ajánlottal,) 8 mindjárt utána áll a mathematikai (hárommal). Tiszteleti és rendes tagok azonban nagyobb számmal ajánitatnak, mint különben szokás. E számosabb ajánlatok részint egyes osztályok külön körülményeiből, részint onnan magyarázhatók, hogy az Akadémia az utóbbi időben sok tiszteleti és rendes tagját vesztette el halál által. (Fáy András, Jósika Miklós, id. Bartal György, Szalay László, Bugát Pál.) A bölcsészeti osztály egymaga nem is egy, hanem két rendes tagot ajánl, mit azzal indokolhatni, hogy ezen osztály, mely rendes tagokban valamennyi közt a legszegényebb, Horváth Cyrillnek tiszteleti taggá választása által még egy rendes tagot veszít, s így két uj tagra volna szüksége, hogy rendes tagok számára nézve legalább a törvénytudományi osztályt megközelíthesse. Kevésbbé igazolható a természettudományi osztály rendestagi ajánlata, midőn ez oly tudós mellőzésével történik, mint Than Károly. S levelezőtagi ajánlásai között — bár elég számosak — szintén sajnálattal nélkülözünk oly neveket, mint például a vegyelemzö Molnár János és a meteorolog Schenzl Guido. A mathematikai osztály ajánlásai között legbájosabb védeni Skálniczky Antalét, mert az alapszabályok irodalmi működést kívánnak a taggá választás alapjául, mit Skálniczkynál, kit mint jeles építészt különben szeretnénk az Akadémia által megtisztelve látni, nem találunk. Örömmel jegyezzük föl ezúttal, hogy a nagygyűlés elvül kimondta, hogy tagok választása körül ezentúl szigorú lesz, és külön bizottság fölállítását is elhatározta, mely az egyes osztályokra nézve a levelező tagok számát is meg fogja határozni. Mindezek után, mik a nagygyűlés első napján (dec. 7-ikén) történtek vagy ezen történtekre vonatkoznak, az olvasó méltán várhatja, hogy immár a nsggyülés második (dec. 9-dikén) napjáról emlékezzünk, a midőn maguk a választások voltak végbemenendök. Mi tehát az 47*