Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 24. szám - Az Akadémia megnyitásakor

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy Íven. I Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne5 gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 •• hasábos kisbetü-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Első évfolyam. 1865. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 24. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét \ illeti! küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez i (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és ? hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) l tl> intózendők. £ Pesten, December 11. Az Akadémia megnyitásakor. Á magyar Akadémia palotájának történelme mindnyájunk előtt ismeretes. Midőn az utolsó másfél évtized hosszú veszteglése közben, összes politikai institutióink hamva alatt, a m. Akadémia hű őrködése mellett csak már a hazai nyelv és irodalom parázstüze csillámlott: akkor a zsibbadozó nemzet e tüz éltető melegénél virrasztotta át az éjszakát, mig csak újra meg nem virradt. De a szerény tűzhelyet fényes oltárrá alakította át, s a nép filléreiből palotát épített körülte, melyre hálás kegyelettel fognak tekinteni késő unokáink is, mint veszélyben forgott legdrágább kincseink mentő oszlopára. A palota most készen áll és megnyitásának ma lezajló ünnepélye nemzeti ünnep a szó legszentebb, legbiztatóbb értelmében, mely tiszta örömmel töltheti minden hazafi lelkét, mert a megváltó eszmének hozott áldozat dús jutalmát látja szemei előtt, a nemzeti tudomány ékes házában megtestesülve. A mi kevéssel ez előtt csak reménytelen óhajtás volt, most valóság. S az anyagi tőke, melyet honfi indulattal az öntudatos áldozatkészség gyűjtött, hova tovább szellemi tőkévé változik át, mely száz alakban, de ezer áldás képében visszahárul a nemzetre. Csakhogy e kölcsönös egymásrahatás üdvös lánczolatából hiányzik még egy lánczszem, se hézag kitöltésére megjött az idő. Mert a magyar Akadémia palotája felépült ugyan; a hazai tudománynak tág és kényelmes háza van, melyben szélesebb alapon működhetik s bár mennyire terjeszkedik, elfér benne még sokáig; de e ház csonka marad és befejezetlen mindaddig, a mig a belső termek kopár falai és a szobroknak szánt üres fülkék a csarnokokban hirdetni fogják szegénységünket; hézagos lesz és tökéletlen, mig csak a művészet diszével nem koronázzuk a művet, mely a hazai történet egy a jelen ivadék lelkébe vésett fordulópontjának s a magyar közszellem jelen fejlettségének maradandó emlékül szolgálni van hivatva. A palota külső alakja és dísze, belső termeinek nagymérvű arányai és építészeti részletei bármi fényesek legyenek s bármint feleljenek meg külön rendeltetésüknek : az épület tüzetes czéljáról, alakulása történetéről, összes művelődésünk kiválóbb mozzanatairól ékesebben fogna szólam a művészet ezerhangu beszéde, mely belsejében várja megszólaltatását, mint az az egykét arany betti, mely homlokzatán ragyog. A teendők első és nagyobb fele be van fejezve, kisebb, elbirhatóbb felét, mely még hátra van ,ne bizzuk utódainkra. Legyen az Akadémia egyöntetű teljes emléke jelenünknek, és midőn a tudomány diadallal tartja bevonulását a házba, melylyel a nemzet azt megajándékozá, nyissuk meg azt a hazai művészetnek is. Szebb tér ereje megfeszítésére nem nyilhatik, mint az Akadémia fölékesitése körül ; a nemzetnek viszont a hazai művészet felkarolására hálásabb, szebb alkalom, mint ennek létesitése, nem kínálkozik soha. A kezdet az Akadémia nagy teremét illetné. Tág falain, egymás mellett és fölött tizenhat nagyobb négyszög várja a falfestmény szines öltönyét, hogy a tudomány ünnepélyeire idegyült közönséget sivár meztelensége által ne szomorítsa. Hogy e falfestmények tárgyai kizárólag a magyar nemzet mivelődése történetéből meritendők, okszerüleg foly a diszépület külön czéljából, mely a nemzet tudományos munkálkodása körein túl nem terjeszkedik. Mivelődéstink sarkpontjai voltak: a korán szervezkedett államélet; a keresztyén vallás befogadása; a tudomány és művészet meghonosítására és lendítésére czélzó intézkedések. Ez eszmekörből választandók a földszinti nyolcz falfestmény, mint szoros értelemben vett történelmi képek tárgyai. Ilyenek lehetnének : I. A pusztaszeri gyűlés. II. Szt. István átveszi a Szylvester pápától küldött koronát. III. Kálmán elfoglalja az Adria partját. IV. Mátyás tudósaitól környezve a Corvinában, V. Tinódi, mint az egri hősök lelkesítő dalnoka. VI. Pázmán Péter s a nagyszombati egyetem alapítása. VII. Bethlen Gábor Enyeden, mint az erdélyi magyar tanügyi és tudományos mozgalmainak megindítója. Végül VIIí. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása. E földszinti falfestmények lánczolatát kiegészítené a karzat mentében alkalmazandó, kisebb térfogatú falfestmények felső sora, azon helyek és hazai városok ábráival, (történelmi tájképek), melyek a kijelölt irányban kiválóbb szerepet játszottak. Ilyenek volnának, megfelelő történelmi stafíage-al : I. Munkács. II. Szt. Margit kolostora a Margitszigetén. III. Visegrád, Nagy Lajos korában. IV. A kassai főegyház építése. V. Körmöcz, mint a bányamivelés központja. VI. Pécs, az egyetem székhelye. VII. Brassó, a könyvnyomdászat első befogadója., VIII. Nagy-Szombat, az újkori magyar tudományosság bölcsője. A mennyezet alatt elnyúló, félköralaku mezőket a nemzet szellemi nagykorúságát előkészítő és azt fokozatosan képviselő férfiak domborművű arczmásai foglalnák el. íme dióhéjba szorítva a díszítési tervezet lényege, mely nem csupán a kiszemelendő történelmi anyag, de egyúttal a művészi alakíthatás szempontjából is részletesen taglalva, készen várja a hazai közvélemény birálatát. A czél, mely előttünk lebeg: a monumentális palotának a nemzet méltóságához illő befejezése aránylag már csekély áldozatot igényel, s rövid egy-két év alatt érhetné teljesülését, ha egyelőre a felsorolt számokhoz képest ugyanannyi lelkes hazafi, vagy hazai társulat egy-egy falfestmény, dombormű vagy szobormű elkészíttetését saját költségén magára vállalja. Nem a filléreiből kifogyott nép összességéhez fordulunk e kéréssel; csak egyes, földi javakkal gazdagabban megáldott hazánkfiaihoz, kik magasabb műveltségüknél fogva a nagy, és az összes nemzet dicsőségére szolgáló mü méltó befejezésériek szükségességétől át vannak hatva; másrészt arról is meg vannak győződve, hogy a kelleténél tovább mellőzött hazai művészet azon időponttól fogja számítani magasabb lendületét, melyben a nemzet, szive vérén ápolt közintézete palotájában méltó és lelkesítő feladatokat tüz ki lelkesülni s teremteni képes művészeinek. Ne gondolja pedig senki, hogy ily emlékszerü feladatok sikeres megoldására a hazai művészet képviselői elégtelen erőnek fognának bizonyulni. Többen már kitűnő képességűknek adták jeleit. Mások, hogy hasonló bizonyságokat tegyenek, csak kedvező alkalomra várnak. Az itthon lakó, szintúgy a külföldön elszórva élő hazai művészek lelkesültséggel fognak gyülekezni a megtisztelő felhívásra és nincs miért aggódnunk működésük sikerén, mert a közlelkesültség pillanatjai, a felfokozott közszellem oly meleg ágya a teremtő képzeletnek, mely a valódi tehetség szunnyadó csiráiból a legszebb virágokat képes fakasztani. 47