Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 23. szám

291 tások megtörténte után a bán megalakultnak nyilvánította az országgyűlést. A fusiópárt ez ülésen nem volt képviselve; Stroszmayer püspök sem volt jelen. A következő nov. 30-kai ülésen ismét a fusio-párt és Stroszmayer elmaradtak. Az előtte való nap választott másodelnök Suhaj sem jelent meg. A középponti bizottmány által a verificatiók iránt tett javaslat felett folyt a tanácskozás. — Mazuranics, ki ellen az első verificaló bizottmány kifogást tett, meg lön erősítve az országgyűlés által. A központi bizottmány javaslatba hozta, hogy a báni tábla tanácsosainak ülése és szavazata meghagyassék. Haulik bbk. pártolta a javasatot, azon okból, hogy a bekövetkezendő igazságügyi tárgyak feletti tanácskozásoknál ily jogtudománynyal biró férfiak igen hasznos szolgálatot tehetnek. Mind e tanácskozások a fusio-pártbeli küldöttségnek Bécsbe indítása után folytak. E küldöttség, mint ilyen, nem fogadtatott ugyan ö felsége által, de igen is tagjai közül ketten, Kliuen gróf és Rauch báró. Ezek nov. 30-ikán kihallgatáson voltak ő felségénél, s azon legmagasabb választ kapták, hogy „Önök ügye igazságos." A küldöttség már előbb arról értesíttetett, hogy a horvát kanczellária teljesen osztja a fusio-pártnak felfogását az országgyűlési ügyrendek értelmezésére vonatkozólag. A küldöttség Bécsben idözése alatt a zágrábi csonka gyűlés folytatta erőszakos jogtalan határozatai hozatalát, mignem rendelet érkezett, hogy Szokcsevics bán és H a u 1 i k érsek Bécsbe ránduljanak, hová el is indultak. A horvát bán, hir szerint „ad audiendum verbum regium" hivatott Bécsbe, s szerte hallani, hogy a báni méltóságot már csak néhány óráig viseli, s ö maga fölmentését fogná kérni ö felségétől. 0 felsége a horvát országgyűlés megalakulásáig az elnökséget Haulik bibornokra ruházná. — A zágrábi eddigi verificatiokat, ugy az alelnökök és uj jegyzők választását, a kormány nem történtnek fogja tekintnni. A bán és Haulik bibornok Bécsbe utazásának hirére a pályaudvarban néhány országgyűlési képviselő és sok hivatalnok gyűlt össze. Ugyanez alkalomkor Cepulics, az országgyűlés első másodelnöke a pályaudvarban beszédet intézett a bánhoz, melyben a többek közt ezeket mondá : „Exciád nem sokára szerencsés lesz ö felsége elé léphetni. Kérem, fejezze ki előtte loyalis érzületünket, s rendületlen hűségünket ; világosítsa fel az iránt ö felségét, hogy országunk alkotmányos szabadsgát megóva kívánjuk látni, s forró vágyunk, hogy háromegy királyságunk tényleg is azzá legyen ; győzze meg exciád ő fsgét arról, miszerint mi ezt csak egységes, erős és egyenjogú Auszriában hiszszük elérhetőnek. Tudassa továbbá azt is, miszerint fájlaljuk, hogy testvéreink feléjek nyújtott békejobbunkat nem fogadták el, hogy az ügyrend magyarázata felett támadt viszályos kérdés megoldását ott keresik, a hová nem tartozik, hogy olyan útra léptek, a melyet mi alkotmányellenesnek tartunk." E szép szavak azonban, ugy látszik, se Zágrábban a szabadelvű körökben, se Bécsben az illető helyen nem tették meg az óhajtott hatást; mert már majdnem bizonyos, hogy Szokcsevics elmozdíttatik. Mily ferde helyzetbe hozta a horvát országgyűlést és pártjait a bureaucraták erőszakoskodása, kitűnik abból, a mit a bécsi „Debatte" a pártok jellemzésére közöl. Szerinte, de valósággal is a választott képviselők a határőrvidékieken kivül csaknem egyig fusionisták, az ellenpártiak pedig csaknem mind részint katonatisztek (45), részint hivatalnokok (a báni tábla tagjai s 6 löispány), mely összeállítás után megjegyzi: „Tehát elmondhatni, hogy a kormány (az országgyűlési üléseket folytatott tagok személyeiben) bennül az országgyűlésen, a nemzet pedig (a kilépett választott képviselők) kinn van. Az ott ekkép nem képviselt nemzet azonban egyetért a kormány programmjával, mialatt az országgyűlésen képviselt kormány ellene dolgozik a kormány programmjának." De valamint sajnos a visszás helyzet, melybe testvérhazánk képviselete a bureaukratia hatalmaskodása folytán jutott, ugy viszont örvendetes tudomásul szolgál, hogy horvát testvéreink túlnyomó, függetlenül gondolkozó része higgadtan gondolkozik, valamint saját alkotmányos jogait megőrizni s megvédeni kész, ugy viszontkész oly szövetj ségbe lépni az anyaországgal, mely teljes autonómiája mellett Szt.j István koronája integritását is biztosítja. Erdélyi országgyűlés. A verificatiók befejezése után, melyek elég simán folytak, az ér| délyi országgyűlés, mielőtt az unió kérdés végleges megvitatásához fo: gott volna, előleges értekezleteket tartott. A legelső ily nyilvános értekezlet nov. 28 ikán folyt az országos te! rémben, az összes követi és regalista kar és számos hallgatóság mellett. M i k ó gr. megnyitó beszéde után Z e y k Károly tette a javaslatot, indítványozván, hogy intézzenek föliratot ö felségéhez, hogy, miután az unió törvényezikkét teljes jogérvényben levőnek tudják és vallják, méltóztatnék Erdélyt a pesti országgyűlésre meghívni, hogy ott a haza, a trón javára és dicsőségére közremunkálhassanak. Hasonló értelemben szólt gr. Teleki Domokos, hasonlóban Dósa Elek, kinek fényes beszéde a következőkben foglalható össze: Miután ö ;felsége az unio-törvények revisióját kívánja, de minthogy se módosítani, se rajta változtatni nem lehet, olvassuk fel a törvényt, hagyjuk helyben, s kérjük meg ö felségét, hogy vétesse teljesedésbe, a nemzetiségeket pedig biztositsuk, hogy Pestre menvén, minden jogos és méltányos követeléseiket kieszközölni készek vagyunk. Utána S a g u n a püspök emelt szót magyar nyelven, mi nagy tetszéssel fogadtatott. Beszédében az erkölcs emberének vallja magát, s a gyűlést alkotmányos alapon összehivandónak véli, melyen a töri vényezikkek revisió alá veendők. Sagunának^többen felelnek, míg az elnök a gyűlés eredményét következőkben véli összefoglal hatónak : Ugy látom, a többség nézete az, hogy az országgyűlés alázatos feliratot intézzen ő felségéhez, a melyben kijelentessék az, hogy ámbár inkább óhajtottuk volna, ha ezen élénkbe tett tárgy a maga egyedül illetékes helyéhez, t. i. az Erdélylyel egyesült] magyarországi országgyűléshez utasittatik : mindazonáltal ö felsége magas parancsá ment át hazánkban. A jogezimek , perek, határvillongások a nemzeti életnek rajzához tartoznak, ezeknek természetéről ma már csak az oklevelek buvárlatai adnak felvilágosítást. Hornyik ur ezeknek alakulásait egy helyhez kötve, tehát gyakorlatilag mutatja be. Azután jön a török korszak, mely a hódoltságra nézve sajátságos jogfejlődést eszközölt. Hogy hódoltsági viszonyokkal Salamon becses munkája megismertette az olvasót, az igaz; de ö a körvonalakat adja. Hornyik monographiájánals nem kis érdeme, hogy e körvonalakat tartva szem előtt, tüzetesen tárgyalja egy pusztának történeteit. Munkája mondhatni kiegészíti Kecskemét történetének IH-ik kötetét, mig ez khásznak, Pusztaszer egy mirinek eseményeivel ismertet meg. De ugyan akkor a sajátságos természetű magyar birtoklást is tárgyalja. Azután jön a történetünkben kevés figyelemre méltatott, de igen nagy fontosságú neo-aquistica commissio et jus armorum, továbbá Pusztaszer későbbi története és végül Pusztaszernek s a rajta emelt hét dombnak helyrajza. Mint e pár sornyi ismertetésből láthatja az olvasó, e monographiában sok fontos dolog van, olyasmi, mi a történetkedvelőt érdekelheti. De kiváló becset kölcsönöz annak azon körülmény, hogy nemében első kísérlet, mert tudunkra irodalmunkban hasonló történeti rajz nem jelent meg. Megyékről, városokról néhány kitűnő s több gyarló munkákat irtak tudósaink, de pusztáról még senki. Igaz, hogy e puszta országos érdekű. Aztán e monographia nevének teljesen megfelel ; nem a történeti események többé kevésbbé ismert közhelyeiből van összeállítva, hanem oklevelekből összegyűjtött olyan eseményekből, melyekről az egyetemi történet nem emlékszik, de a melyek az ország beléletéhez képeznek adalékot. Mind e tulajdonaiért ohajtandónak tartom, hogy a közönség e munkát méltó pártfogásban részeltesse. Azt Kecskemét városának érdemes közönsége adta ki, mely e hazafias tettével kétségtelenül hasznos szolgálatot tett történeti irodalmunknak s egyszersmind követendő példát mutatott a többi nagy és gazdag községeknek, hogy minő uton eszközöljék, kapcsolatban a történelem sikeres emelésével, saját történetük fenntartását. S most lássuk a másik monographiát. Balássy F. a fiatalabb történetírók közt jó hangzatu nevet vívott ki. Első, Toldy Múzeumában közlött czikkei már figyelmet gerjesztettek, de egy munkája 'sincs, j melyben alapos ismereteinek, széles tudományának annyi bizonyítványát adta volna, mint épen ebben, mely az egri egyházmegye alakulásának történetével ismertet meg. Az egri egyházmegyei papok nagynevű főpásztoruk aranymiséjének ünnepére emlékkönyvet adtak ki s ebben a czikkek sorozatát — kétségtelenül leghelyesebben — Balássy müve nyitja meg. Egyháztörténeti s földirati szempontból egyiránt nevezetes munka, mely az alapítás kérdését szakavatottan vitatja meg, az egyházmegye területi változásainak történetét pedig nagy pontossággal és részletességgel adja elő. Minden munkájára tartozó adatot összegyűjtött, összeállított s kritikailag megvizsgált, s ha az alapítás kérdését — bár másként lehetlen is volt — csak a valószínűség szerént döntötte el, annál positivabb, biztosabb és becsesebb felderítésekkel járult a földirati viszonyok ismertetéséhez. S épen abban áll a munka föbecse, hogy mindkét tekintetben oly téren mozog, hol sok a kutatni, sok a felderitni való s hol minden tisztázást a későbbi feldolgozók köszönettel fogadhatnak, mert midőn a megye első főesperességi kerületeit, későbbi kiterjedését s utóbb hozzájárult főesperességi kerületeket vizsgálja, lehetlen vala oly részletekre nem terjedni ki, melyek nem csak az egyházi, hanem a hazai földirat homályos kérdéseire is világot vetne"k. Kapható-e a munka könyvárusi uton, nem tudom. Részemről óhajtanám, ha abból bizonyos számú példány a nagy közönség számára forgalomba tétetnék. Kétségtelenül jobb, ha valamely alapos történeti nyomozás, bár mint kézirat is kinyomatik, mert így legalább remélhető, hogy nyilvános könyvtárakban feltalálhatja az, kinek szüksége van rá; de ezzel még nincs minden czél elérve. Fődolog az, hogy az ilyen munkák bárki által is megszerezhetők legyenek, mert csak igy tesznek teljes szolgálatot az irodalomnak, igy hatnak valódilag annak emelésére. A fennebb ismertetett két monographiát illetőleg, még egy körülményt kell kiemelnem. Mindkét munka vidéki sajtón nyomatott: az első Kecskeméten, az utóbbi Egerben — » mindkettőnek kiállítása az illető nyomdáknak teljes mértékben becsületére válik. SZILÁGYI S. 43*