Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 3. szám - Az Akadémia két halottja

35 hogy Ausztria az augustenburgi hget nem ejti el. ErrejBismark ur, Oroszország által támogatva azt javasolta: gyűljenek össze az európai fejedelmek, mint választott biróság Párásban, s ezek határozzanak a herczegségeket illető souveranitási kérdésben. Az orosz képviselők — irja a rajnai újság — több német udvaroknál határozottan ellene nyilatkoztak, a Schleswig-holsteini rendek előleges szavazatának a souveranitási kérdésben. Azt mondák, hogy ily szavazat által a monarchiái és legitimitási elven erőszakos csorbítás esnék, ha a nép képviselői Ítélnének egy ily, a fejedelmeket illető ügyben. Bismark ur abban a reményben pendítette meg az európai fejedelmek választott bíróságának eszméjét, hogy egy kis kerüléssel nem messze esvén ettől a napóleoni eongressus eszméje, javaslata majd Biaritzban, hova a porosz miniszter készül, előzékenységgel fog találkozni. A congressus-terv felelevenítése e szerint porosz machinatio. Természetes, hogy Bismark úr messziről került a dolognak, a londoni „Pall-mall Gazette "-re bízván az eszme elhiresztelését; hanem a macska sem azért járja körül a forró kását, hogy utóbb hozzá ne férjen. S most, midőn a cselszővény hálója már láthatólag ki van vetve, a porosz kabinet egyfelől aztahirt terjeszti, hogy j a bécsi udvar, közös birtoklási jogát a herczegségekben, 100 millió készpénzbeli kárpótlásért kész átengedni Poroszországnak ; másfelől pedig katonailag demonstrál Ausztria ellen. I Azt irják ugyan a porosz félhivatalos közlönyök, hogy a sziléziai és elbai várak ágyukkal és egyébb hadiszerekkel való ellátása nem politikai, hanem egyszerűen műtani okokból történik; de nyomatékul azt is utána vetik: „egyelőre!" Hogy Poroszország viszonya Ausztriához e pillanatban igen feszült, már csak abból is kitűnik, hogy most megint nagyon sokat emlegetik, a herczegségekbeli osztrák polgári biztos, Halbhuber ur — mint a poroszok mondják e „nemzetközi leveli béka" — nevét. Hohenzollern hg, ki közel rokonságban áll a porosz királyi házzal, egy levelében azt irja: „a herczegségeket ostromállapotba fogjuk tenni, s az augustenburgi hget Halbhuber barátjával együtt kiugrasztjuk majd onnan." A „Zeidler'sche Corresp." pedig egyenesen kimondja: „Poroszország a maga álláspontját fegyveres kézzel is meg tudja védeni." A Spree melletti kiáltás: „Szakítsunk Ausztriával!" — irja a „N. F. P." a Dunánál viszhangra fog találni !" Csodálatos találkozása az eseményeknek, hogy ezúttal is, mint a hét éves háborúban, a magyar kérdés megoldása, összeesik Németország megszilárdulásának kérdésével. S bizonyosan nem minden czélzás nélkül van a kölni újság egyik párisi levelében csak ugy futólag odavetve: „a congressus-terv feléledése, nem igen fogja a magyarokat engedékenyekké tenni." Francziaország, mely Olaszország és Róma közt az egyetértést minden áron létre akarja hozni, most azon működik, hogy azt másfelől Olaszország és Ausztria közt előkészítse, miután meg van győződve, hogy csak az esetben van a Rómával folytatott alkudozásoknak sikerre kilátása, ha Ausztria akadályozó befolyása elháríttatik. A bécsi kabinet mindaddig, mig a zürichi szerződés alapján áll, nem ismerheti ugyan el az olasz királyságot, azonban örömest nyújt ahhoz kezet, hogy Olaszországgal való viszonya barátságosabban alakuljon (jele ennek az olaszországi sereg leszállítása), s ha Victor Emánuel teszi erre az első közeledő lépést: Francziaország közbenjárását kész szívvel elfogadja. Ily módon tehát az európai békét fenyegető két kérdés (Németország megszilárdulása s az olasz egység) egyike, az olasz, darab időre legalább Ausztria erejét nem fogná zsibbasztani s annál határozottabb állást foglalhatna el Poroszország irányában. A eongressus által — irja a „Schles. Ztg" — III. Napóleon Franciaországot határozó és vezető hatalommá akarja tenni a régi és nj világban, a román faj hegemóniáját Európában biztosítani s az 1815-diki szerződések által száműzött djnastiáját egész Európa garantiája alá helyezni. Ha a pillanat kedvező, Napóleon majd müvéhez lát. A „Nat. Ztg " mindenek előtt a eongressus programmjának megállapítását látja szükségesnek; mert egy programmtalan eongressus a háború volna. A „Weser Ztg" pedig így szól: „az áitalános lefegyverzésre nézve nera szükséges a eongressus, ezt egymás közt is igen jól ki lehet csinálni; és a mi az 1815-ki szerződés revisióját illetti, ez a nélkül is már eléggé revideálva van; ezért congressusra nincsen szükség." A „Pays" szintén dementirozza a congressus-hireket, ugy a „Patrie" és „la Presse." Schlcswig-Holstein. A „Kölni újság" legközelebb azt irta, hogy a herczegségekre nézve, Bécs és Berlin közt egyetértés „nyilt meg", — ma pedig a „Weser Ztg."-ot Bécsből arról értesítik, hogy az osztrák toryk a herczegségeknek Poroszországhoz való kapcsolása mellett vannak: Mensdorff grófra nézve az egész ügy már „kellemetlen". „Gyors lebonyolítás tehát minden áron," végzi a bécsi tudósító értesítését „ez a jelszó, és ha Bismark ur nekünk arany hidat épít, azon mi szép rendben fogunk hátrálni." A Bismark-sugalmakhoz szoktatott füleknek az a tulajdonságuk van, hogy oly dolgokat is meghallanak, melyeket más halandók azon egyszerű okból nem tudnak kilesni, mivel róluk senki sem beszél. A mennyire tudjuk, kevésbbé osztrák, mtnt inkább porosz visszavonulásról van a szó. Berlini közlések valami hasonlóra készítenek bennünket elő s kiemelik, hogy Werther báró, a bécsi porosz követ, azt irta volna haza, hogy „Poroszország Bécsben áthághatlan akadályokra talál." Mensdorff gróf szigorúan ragaszkodik azon állásponthoz, hogy a herczegsógek önálló országot képezzenek. „Poroszország irja egyik bécsi lap levelezője — minden szívóssága mellett elszigetelt állásba jutott, mert szintúgy Franczia, mint Oroszország a porosz bekebelezési terv ellen vannak. E tekintetben Poroszországnak külföldön oly kevés pártja van, mint a herczegségekben vagy egyátalán Németországon. Mivel azonban azt hirlelik, hogy Gasteinban fejedelmi találkozás lesz, feltehető, hogy Poroszország ismét egy kissé be fog kanyarodni. A „ Nordd. alig. Ztg" ugyan még mindig szokott követelő hangján beszél, hanem azzal a dolgot el nem ütik. Legújabb javaslata, hogy a főparancsnokságot, a két birtokló nagyhatalom felváltva gyakorolja, s ezért Austria, a trónkövetelő augustenburgi hget ejtse el, kevés kilátással bix% hogy elfogadtassék. A COngrcSSOS. „A Pall-Mall Gazette" congressus-czikke most már egész terjedelmében ismeretes. Az „Engl. Corresp." is egészen közli, anélkül, hogy a forrást megnevezné; a minek természetesen megvannak a maga okai. A „Kölni újság" is felemlít egy és más részleteket. Uj bennök az, hogy: „Poroszországtól a congressushoz való járulást várják Oroszország iránti tekintetből; Bismark ur maga is a eongressus eszméjét tolmácsolta. Olasz- és Spanyolország ez idő szerint a franczia politika irányát követi, s ezenfelül a pénzügyi helyzet által van kényszerülve, hogy a seregleszállítás eszméjéhez hozzájáruljon. Svédország, Portugallia és a porta már két év előtt készek voltak Napóleon császár eongressus óhajtásának megfelelni; marad tehát csupán Anglia és Ausztria, melyeknek elfogadása kérdéses. írják, hogy a franczia külügyminiszter legközelebbi értekezésében Goltz gróf (párisi porosz követ) és Metternich hgekkel a congressusról, mint oly eshetőségről szólt, melyet többé kikerülni vagy elhalasztani nem lehet. Egyik levelező azt irja: Austriát az által akarják a eongressus eszméjének, legközelebb pedig annak megnyerni, hogy Olaszországot ismer je el, hogy Viktor Emánuel a detronisált toscánai, modenai stb. herczegeknek pénzbeli kárpótlást adna. A gondolat Párisban kelt. A „Nordld Alig. Ztg" irja: „a eongressus eszméjének felmerülése nincs hivatalosan megerősítve, mindamellett az általános politikai helyzetből itéive azt hisszük, hogy Napóleon császár eszméjénekf(1863. nov. 5-diki trónbeszéd) njból felvételére a pillanat igen kedvező, s ez már némi benső valószínűséget ad a dolognak. Mind Anglia, mind Austria nézetei két év óta módosultak. Az északamerikai állapotok miatt a két nyugati hatalom közt bizonyos egyetértés fejlődött, mely a két hajóhad találkozásában leli első hivatalos kifejezését. Ausztria politikája ama veszély nélkül, hogy teljes elszigeteltségnek teszi ki magát, nem lehet többé kizárólagos, stb." A „Corres. Havas" azt mondja : „London a congressus-hirek fészke; Párisban igen gyanakvólag fogadják e híreket; senki sem bízik a „Pali Mail Gazette" hitelességében. A „Francé" személyes tudakolások után azt állítja, hogy az európai nagyhatalmak közt, ujabb időkben a eongressus egyátalán nem vala közlések tárgya; s annak híresztelése felett ezzel a könnyű közmondással lebeg el: „A beau mentir qui vient de loin" (Jó alkalma van a messziről jöttnek hazudni.) PlOIIlbiÓros, megint politikailag jelentékeny helylyé akar lenni. A császár f. hó 15-én utazott e fürdőhelyre s mint irják itt fogja Pepoli marquist és Bismark-Schönhausen urakat fogadni. Azonban ez urak közül egyik sem Cavour s ma 3 865-öt irunk, nem 1858-at. A választási mozgalom Francziaországban, a községi tanácsosokra nézve, némi határozott irányt látszik venni. A democrata párt győzelmet remél. Minden ellenzéki töredék együvé működik s a clericalis párt is az oppositióhoz szegődött. A kormány megveretése a községi választásoknál igen jelentékeny esemény volna. Az angol kővetválaszlásokról. A szabadelvűek eddig 64 és a conservativek 31 választó kerületben vitték keresztül követjelöltjeiket Londonban a westminsteri választó kerületben John Stuart Mill nagy többséggel megválasztatott. Westminster egykor Foxot szokta volt a parl&mentbe küldeni. A Times azt a véleményt fejezi ki, hogy a wigh kormány nagyobb többséget nyer, mint a korábbi parlamentben. Olaszország elismerése Ausztria által, volt a legközelebbi értekezlet tárgya Drouyn de Lhuys és a párisi osztrák követ Metternich hg között. Az olaszországi osztráksereg békelábra állítása szolgált erre ürügyül, mire a franczia külügyminiszter a detronisált olasz fejedelmek Olaszország által való kárpótoltatását helyezte kilátásba. „Nem tudjuk — jegyzi meg egyik bécsi lap — mennyi alappal birnak e hirek. Any-