Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 1. [r.]

234 ama manifestum, melyet a „Telegraf" olvasóihoz intéz. Tarka képekből szeszélyesen elrendezett quodlibettel takart fátyol mögé búvik egy szegény, piczinke, éretlen s mégis már aggkóros gondolat; szúró kételyek kinpadjára nyújtózva, tompa daczczal saját tehetlensége fölött elméláz. A lemondás ez, mely önmaga előtt szégyenkezik. ..." A februári alkotmányhoz való szűkkeblű ragaszkodás az, mit a „Debatte" az autonomisták elhatározásában oly szűkkeblűnek talál, midőn folytatja: „Tiszteljük az alapot, melyet a németek jogi alapjoknak ismernek; de nem szolgáinak a jognak, ha mögötte elsánczolják magukat; kiindulási pontul kell azt használniok, ha a többi népek elé mennek, hogy velők tanácskozzanak, velők tegyenek. De akkor ne álljon zászlójukon, sokértelmű jelszó, hanem világos programm. Ha máskép cselekszenek, lemondanak s feladják ügyöket! De ezt nem akarjuk, nem várhatjuk az autonomistáktól s igy abban a mit ma detinitivumként állítnak velünk szembe csak egy phazisáé akarjuk látni fejlődésünk phazisdús történelmének ! Az autonomisták képesek és kötelesek a vezérséget átvállalni. Ha ma uszályhordozóként tetszenek maguknak, azt csak ugy magyarázhatjuk magunknak, hogy az actio pillanatát még nem hiszik elérkezettnek." A másik idéztük lap „A szabadelvűek magatartása a magyarok irányában" czime alatti czikkében nem akarja a kölcsönös elkeseredettséget fokozni, de nem tehet róla, ha kételkedik benne, vajon őszinte-e azon közlönyök hangja, melyek magukat szabadelvűeknek nevezik ? vajon Öntudattal vagy a nélkül játszanak-e az absolutismus kezére ? Megczáfolja czikke folyamában azon állítást, hogy a magyarok csak magukról gondolkodnak, s igy végz: „Ugy hisszük, hogy a közös ügyekről szóló fejezetnek, melyet már hónapok óta csépelnek, több súlyt tulajdonítanak, mint a mennyi megilleti, s abban a mi utolsó analysisban csak alaki dolog a lényeget szem elől tévesztik. Hogy ily közös ügyeket elismerünk, azt nem szükség mondanunk, de nem ugy a mint Magyarország akarja velünk tárgyalni, hanem, hogy mily befolyást bir Magyarország ez ügyekre nézve a m a g a számára kivivni, az ránk nézve a fődolog. Minálunk tántorithatlanul áll azon állítás, hogy épen lehetetlen lesz a birodalom egyik felétől megtagadni azt, a mi a másiknak meg lesz engedve. Az csak akkor volna lehető, ha a kedvezett fél maga adná oda magát a másik fél elnyomására, saz — eztallusio nélkül mondjuk — a magyarok részéről soha sem fog megtörténni. A mit tehát Magyarország elér, azt közvetve miértünk is eléri, s valóban nem eszélyes eljárás, ha azon pillanatban, a midőn aránk nézve is annyha fontos műhöz készül, akadályokat gördítünk útjába. Ha ennek nincs eredménye, ugy nevetséges gonoszság, de ha, a mit nem óhajtunk, de nem is hiszünk, eredménye lenne, akkor első sorban az osztrák szabadelvűek volnának azok, kik ama badar eljárást megbánni kénytelenek lennének. „Ezek az okok, melyekért mi — a nélkül, hogy a magyar országgyűléstől magunkért valamit közvetlenül várnánk — a magyaroknak szívélyesen jó szerencsét kívánunk. Kevesebbet annál, a mit ők elérnek mi sem fogunk kívánni, s kevesebbet nem is fognak nekünk ajánlhatni. De ha csak egyszer biztosak vagyunk az iránt, hogy a birodalom valamennyi részének igazi alkotmányos befolyása lesz biztosítva a közügyekre, akkor e befolyás közös érvényesítésének alakja iránt is csakhamar meg fogunk egyezhetni. Valóban kielégítő belfolyás nélkül pedig, vagy oly csekélylyel, minőt a februári alkotmány kimért, ily alak, ránk nézve legalább, a legcsekélyebb értékkel sem bírna." A régi „Presse" ismét a „Courszettel" theoriáját feszegeti, melyet pedig már a mai pesti „Lloyd" is győzejmesen megczáfolt. Bizonyítványt követel magának arra nézve, hogy önzetlenül, csupán Ausztria javára sürgette a kiegyezést Magyarországgal. Most is életkérdésnek tekinti e kiegyezést s oly szép elvből indul ki, melyet teljes szivünkből örömest aláírunk, csudálva csak azt, minek azok a más tárgyakról szóló hosszú czikkei, ha ez egy elvből kiindulva a kiegyezében kívül Ausztria összes népei teljes boldogságát biztosan elérheti. „Hazánk szabadelvű fejlődését — úgymond — többre becsüljük, mint a ránknehezedö közjogi kérdések összegét; sőt a szabadság lehellete még meg fogja könnyiteni.^Ausztriában oly számosjexperimentumokat csináltak; legtöbbje megbukott, csak a szabadsággal a szó teljes, valódi értelmében még meg nem kisérlették. Merje már a kormány ezzel is, s meg fogja látni, hogy ezen kisérlete semmikép nem fog csütörtököt mondani. Létesítsen kivül is belől is valódi haladási politikát s a bel- és külbajok merev jege ily rendszer napsugarai alatt játszi könynyüséggel meg fog törni." Ám kisértse meg, mondjuk mi is, hiszen épen a szabadság az, a mit Magyarország óhajt, ezt ne irigyeljék tőlünk lajtántúli szomszédaink s élvezetében ők is részesülni fognak. Es e hangulat emelkedettsége alatt akarjuk megbocsátani az „Ostd. Post"-nak is, ha újra meg újra, a februári pátens szűk körében taposva a szárazmalmot újra meg újra ezt dicséri oly systemának, mely alatt Ausztria közjogi alakítása lehetséges volt. Lehetséges ám a centralista bureaukratismus néhány párthíve számára, de soha Magyarországra, és soha a birodalomra nézve. Ezt ezerszer hallotta, tapasztalhatató is az „Ostd. Post," ezért jobb volna elfogadni a „Presse" szabadságon alapuló ajánlatát, akkor nem kényszerül a dualismusnak tőle csak kelletlenül telő engedményeket tenni. A párisi (liplomatiai körökben igen elégültek Russell lord miniszter-elnökké lett kineveztetésével. A nemes lord —• ugy mondják — kijelentette, hogy a kormányt Palmerston hagyományos politikája szerint fogja folytatni; sőt azt hiszik, hogy az uj külügyminiszter, Clarendon lord, Francziaország irányában még bőkezűbb polotikát követ (une politique plus large), mely ment lesz oly aprólékos szörszálhasogatásoktól, melyek Palmerston kormányának utolsó éveiben tapasztalhatók valának. A Times a német blindról. Egy németre nézve, bármely járatos legyen a politikában, minden esetre bajos dolog volna megmondani, mi tulajdonképen a német szövetség? E hatalom, noha souverain, mégis kénytelen más két állam parancsaihoz szabni magát, melyek alkatrészeit képezik. E hatalomnak — mondjuk — bizonytalan létele. Tán még elviszi egy pár évig, ha a világ nyugodt marad és az európai államok ismét a régi tétlenségbe merülnek. De ha dynastiák vagy népek rázkódása talál bekövetkezni, akkor e szövetség is felbomlik. Németországban oly különös erők forronganak, hogy nehéz megmondani, ki birja a különböző államok rokonszenvét és ki nem bírja, s melyik politika mutatkozik a legsikeresebbnek. De minden évvel világosabban lép elő amaz egyenlő törekvés, hogy a két vezérállam, Poroszország és Ausztria t. i. a szövetségi hatalmat saját kezökbe akarják venni. Természetesen ezt túlnyomó hatalmuk és szervezetük erejénél fogva teszik, de mint hiszszük, a meggyőződésnél fogva is, hogy a Bund gépezete, valamint a kis áljamok uralkodóinak örökségi joga, egy elavult rendszerhez tartozik, melyet elébb-utóbb el kell dobni. Szászország el akarja ismerni Olaszországot az esetre, ha a többi vámegyleti kormányok is elismerik, s ez által a kereskedelmi szerződés Olaszországgal létrejő. A bajor kormány, egyetértve Szászország és Hessen nagyhgséggel, Holstein, mint szövetségi állam rendéinek összehívását fogja indítványozni a Bund legközelebbi ülésén. Az angllSlenblirgi llg. schleswigi utja politikailag eszélytelen volt. Ausztria nem hajlandó öt támogatni. Az angol meghatalmazottak Bécsben a kereskedelmi szerződés feletti alkudozások siettetésére, Londonból felhívást kaptak. A porosz király kifejezte sajnálkozását Victoria királynénak Palmerston halála felett. A glasgowi egyetem reetorsága, Palmerston halálával megürülvén, uj választás alá esik. A szabadelvű párt jelöltje S t u á r t Mill, a konservativiké D c r b y lord. Palmerston jószívűsége. Bronterre O'Brien egy chartista és túlzó I demokrata, de tehetséges és jellemes ember, öreg napjaira nagy nyomorba jutott. A Times egyik munkatársának eszébe jut, hogy Palmerfitont levélben, a szegény iró felsegéllésére fölkérje, küldene neki vagy száz forintot. A nemes lord azonnal ötszáz forintot küldött a szegény O'Brien számára. Palmerston koporsóját a walesi hg kisérte. Bismarck Pál'isban. A porosz miniszterelnök, esetleges tevékenységére, a tér e pillanatban jól el van készítve. Poroszország, épen csak most jelentette ki hozzájárulását a nemzetközi cholera-bizottmányhoz ; mi párisi hivatalos körökben kedvező benyomást tett. Az osztrák, valamint a porosz kormány, frankturti jegyzékeiket illetőleg, itt oly szövetségesre találtak, mely rajok nézve alkalmatlan is lehet. A legitimista „Gazette de Francé"-t értjük, mely egy reakczionárius ultra buzgalmával védi e kabinetek jogát, melynél fogva a „közrend érdekében" a frankfurti senatus ellen felléptek, mely falai közt forradalmi irányú egyesületeket tür meg." Az ultramontánok mennyire biznak a jövőben, ezt M e r o d e legközelebb drastice fejezte ki. A franczia követségi attaché Rómában, búcsúlátogatáson levén a pápai exhadügyérnél, kérdezé ö excját, nem fogja-e viszontlátni Francziaországban? „Francziaországban! — válaszolt msgr. Merode — majd csak a kozákokkal megyek oda." Si-Lala, az algieri felkelők régi feje ismét fellázadt. Három franczia hadtest indult ellene Lacretelle "és] Martineau tbnokok, és Colomb ezredes vezénylete alatt. Török államtanács. A török kormány elhatározta egy államtanács felállítását, mely muzulmánok és keresztyénekből fogna állani, s nagy pénzügyi kérdésekkel foglalkoznék. E tanács elnöke az egyptomi hg Mustafa pasa lenne. Mexikó kiürítése a francziák áltál egy év lefolyása alatt fog megtörténni. Mexikó nyugati partjain oct. 1-én iszonyú szélvész dühöngött. Mexikó fővárost a viz elöntötte. A kárt 20 millió dollárra teszik. Newyorkból írják oct. I8-ról. Stephens az elnök politikáját támogatja. A fehér és fekete csapatok közt, Dél-Karolinában összeütközés történt; a kormány megelőző rendszabályokhoz folyamodik. Ortega a mexikói toborzások fizetése miatt, letartóztatott. Hirszerint az osztrák önkénytesek Mexikóban vereséget szenvedtek. A varsói érsekség gondnoka Rzewuski, a kormány elleni rendszeres oppositio miatt elfogatott; Astrachan van számára tartózkodási helyül kijelölve. Laptulajdonos : B. EÖTVÖS JÓZSEF. Felelős szerkesztő: KELETI KÁROLY