Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 18. szám - Nézetek közoktatásunk országos rendezéséről 1. [r.]

229 Szeben éa Zágráb által, a birodalmi alkotmány ezóta már ténynyé vált vöiöaaci &dn .niitiüJfiYO'i i^jjbjji^ Jo^ijnd níxaíieil /; MfjúhRÁv^oll „Ha sikerül a magyaroknak amott hegemóniára jutni, nevetséges igyekezet volna a németektől, itt nálunk a hasonló helyzetet elvitatni. Az ily dualismus következése, hogy Pesten és Bécsben egy-egy uniált parlament állíttassék fel, vagyis a Reichsrath a pesti országgyűléssel egészen coordinált állapotba helyeztetnék. Természetesen kivéve a közös ügyeket, melyek az államegység elvének föntartása végett, mindenesetre közösen tárgyaltatnának. „Ha a dolgok a minisztériumban igy fejlődnének, akkor rebus sic stantibus valahogy megnyughatnánk. A német alkotmányos párt erősen áll Reichsrath ja mellett, s csak erőszakkal lehetne vinni e pártot a tartományi-csoportozatok bolondokházába. De ki képzelne tartós állapotot Ausztriában ugy, hogy a német elem erőszakosan el legyen nyomva ?" Hjiliifn Oc Aoskbiu -éiíisgfciv b í n o T Külföld. d&tmdi ÍJ Nagy felindtilást okozott Ausztria és Poroszország- fellépése Frankfurtban. A frankfurti senatus, fensége joghatósági érzetében, melyet Frankfurt szabad város, mint a német szövetség egyik ónálló tagja gyakorol, tiltakozott a két német nagyhatalom ez Önkényes eljárása ellen. Az ingerültség oly nagy, hogy például Ausztriának a Eothschild frankfurti házzal folytatott pézügyi alkudozásai e miatt szakadtak volna meg. „íme németországi politikánk gyümölcse" ! kiált fel a régi „Presse" értvén alatta, hogy a bécsi kabinet a porosz politika uszály-vivőjévé lett. Ausztriában az uj fordulat barátai, igyekeznek e bal lépést kimagyarázni, vagy hatását gyöngíteni. Fejtegetik a különbséget, mely a Frankfurtba küldött osztrák és porosz jegyzék közt létez. Ez utóbbi kihivó természetű, mig az előbbi, szorosan marad a szövetségi akta által előirt határok közt. Sőt egyik prágai lapnak azt irjá1r Bécsből, hogy a miniszter-tanácsban, melyben a frankfurti ügyre nézve határozat hozatott, Maj 1 át h és B e 1 cr e di e határozat ellen voltak, és hogy az ügynek mellőzésében megegyezés is történt. Erre néhány nap múlva Mensdorff gróf, a minisztertanács külön meghagyása nélkül, a jegyzéket elkíildötte. Ily dolgokban eddig legalább bizonyos parlamentaris modor volt divatban, a miniszterek egyes szavazatai jegyzőkönyvbe vétettek fel s formaszerinti határozatban mondattak ki, megemlítve mindig az elütő vagy ellenkező szavazatokat. Most ugy látszik más a divat és sok fontos ügy átalában miniszteri tanács nélkül döntetik el. Mennyi igaz ez előadásból, arról jót nem állhatunk. Ugy látszik egyébiránt a „Neue fr. Presse" előadásból, honnan a fentebbi sorokat vesszük, hogy az tendentiosus, s valószínűleg arra van számitva, mint a nevezett lap majd minden közlése, hogy a Majláth-Belcredi minisztériumot, aristokratikus, egyenetlenkedő, és önkényes hajlamú színben tüntesse fel. Mind abból a magyarázatból, melyet a bécsi kabinet, frankfurti fellépéséül, Parisba küldött, s mely ott jóakaró fogadtatásban rézesült, mind a kormány szándékait közelebbről ismerő lapok fejtegetéséből a tűnik ki, hogy a bécsi udvar tulajdonképen Poroszország követelő politikáját akarta mérsékelni, és ellenőrizni, midőn oct. 6. a berlini kabinettel együtt, a frankfurti senatushoz, a sajtó és az egyesülési jog korlátozása érdekében jegyzéket intézett. Ausztria egyátalán nem hojlandó a német középállamok ellenszenvét maga ellen felizgatni, s'a hogy a hírek szárnyalnak, a német középállamok egyátalán nem mondtak le a reményről, hogy Bismarck ur tulhajtásai ellenében, ki ismét Párisban fújja a követ, a porosz mediáitatás ellenében, Ausztriára mint természetes szövetségesökre számithatnak. Berlinben viszont azzal kecsegtetik magukat, hogy sikerül Poroszországnak Ausztriával, egy szövetségi központi hatalmat, minden központi parlament mellőzésével, alapítani. Mi hogy mint lesz, majd elválik. A tényállás az, hogy a német nemzeti egylet főgyülése ma tartatik meg Frankfurtban. E nemzeti egylet további törekvése az volt: Németországot porosz hegemónia alatt egyesíteni — ha kell, forradalmi uton is. Sokan azt hiszik, hogy a nemzeti egylet, most is Ausztria ellen lépne fel; mások abban a véleményben vannak, hogy a „National-Veréin" megváltoztatta porosz rokonszenveit. Frankfurt szabad város senatusa semmi lépést nem tett arra nézve, hogy a „National-Vérein" oct. 29-re határozott gyűlését meg ne tarthassa. Frankfurtban tehát a legnagyobb kiváncsiságggal várják, mit fog tenni Ausztria és Poroszország a fenforgó esetben; fog-e a jegyzékeiben kifejezett fenyegetéseknek, egyenes beavatkozása által érvényt szerezni? A szövetséggyülés — mint tudva van — fériáit élvezi; annyival könnyebb lesz a „National-Vérein" összejövetelét szétugrasztani, ha csakugyan ez a két német nagyhatalom komoly szándéka. Berlinben nyilván azt hiszik, hogy a porosz kormány fenyegetéseinek, egyelőre semmi további következése nem lesz. A porosz félhivatalos „National Ztg" optimismusában annyira megy, hogy a két német nagyhatalom beavatkozását csupán arra számítottnak véli, hogy Ausztria és Poroszország elleneit Németországban „elaltassa," „a középállamok legnevezetesb államférfiai és a demokratía közt alakuló szövetséget a 1 a á s s a. A német ügyek lassú bár, de következéseiben fontos alakulása mellett, Ausztria különösebb figyelmét az olasz ügyek veszik igénybe. Mind valószínűbbé válik a római kúriának a firenczi udvarral való kiegyezése. Más részről Olaszország a lefegy verkezéssel egyátalán nem siet, azt hozván fel okul, hogy ha Ausztria irányában, komoly eshetőségektől nem tart is, az iránt nincs tisztában, nem fordul-e ellene Német- illetőleg Poroszország, az Ausztriával kötött szövetség értelmébeu. Florenczben annálfogva különös figyelemmel kisérik Bismarck ur párisi tartózkodásának lehető következéseit. -moí A Alh Hiún GvbiQsov^do^mA\hii ttiluml ddöJ (Jsilojlbs1:í§y8ddö;t JS •gih Flórencz. okt. 22. Az olasz kormány a mai napra tűzte ki a követválasztást az egész országban, s minthogy ez minden tekintetben eltér a magyar választásoktól, nem lesz talán érdek nélküli fővonásait érinteni, melyek az olasz nemzet közéletét jellemzik. Az egész ország négyszáz negyvenhárom választó kerületre van felosztva, ugy, hogy körülbelül minden ötvenezer lakosra esnék egy követ *, minthogy azonbau nemcsak a lakók, hanem a választók számára is voliak tekintettel, a városoknak több a képviselőjök; mint a vidékeké; oly formán , hogy minden ezer választó egy kerületei képezett, igy például Florencz száztízezer lakossal négy követet küld a kamarába. Az adó fölemelése a legközelebb lefolyt három évben, s különösen a jövedelmi adó behozatala csaknem megkettőztette a választók számát, mely Florenczben négy ezerről hét ezerre növekedeti, s ámbár ezen választók csaknem fele részt vesz a választásban, mert a pártok közt egy sincs, mely elmaradása által tüntetést akarna előidézni, mégis oly csendes a város, hogy magyar em ber nem Í3 gyanítaná, mily élénken foly a, vita a hírlapokban , 8 mily mélyen érdekli e választás az egész nemzetet. Három hét ó:a készülnek már e nagy napra, s még sincs zene az utczákon , sem éljenzés, sem zászlós menetek, sem itatások, sem népgyűlések. Mind ez nincs szokásban itten, söt ínég az sem tartatik illőnek, hogy a követjelölt beszédet tartson s a választókat látogassa, minek azonban nagy részben az az oka, hogy kevesen vannak a követek közt, kik képesek volnának készületlenül beszédet tartani; a többség hallgat s ha csakugyan szólnia kell, irott beszédet visz a kamarába, s érthetetlen hangon szokta felolvasni. — Guerázzi egyébiránt, a hires regényíró, keresztül tört az előitéletcn, s Livornóban két népgyűlést tartott, hol oly hatalmasan szónokolt, hogy választása csaknem bizonyos, mind a mellett, hogy a választók többsége a kormánynyal tait s ezért Guerazzinak, mint statusférfinak nem nagy barátja. A kormány jelöltje , Fabrizzi János, nem merte Guerázzi taktikáját utánozni, hiszen ö a mérsékeltek nagy pártjához tartozik, kik az izgatást minden áron ki akarják kerülni, s a nép szenvedélyeit nem akarják felkölteni. A szokás itt ugy hozza magával, hogy a követjelölt, ki helybeli befolyásában nem bizik, nyilvános levelet ir a küldőkhöz s a pártválasztmányokra s helybeli barátokra bizza a válaszlás előkészítését. Ilyen párt választmány van aztán minden kerületben s tartományban akármennyi, mert az olasz, mint minden latin fajú nép, nem elégszik meg két nagy párttal, minőket Amerikában, Angolországban s hazánkban látunk. Itt például három párt van jelenleg, s csaknem minden pártban van ismét három-négy külön árnyéklat, mely csak azért nem válik párttá, mert számra oly csekély, hogy mint ilyennek semmi nyomatéka nem lehetne. A pártok névszerint a következők: Először is a veresek, ezen párt azonban nagyon zilált, itt van* nak t. i. a köztársaságiak, s ezek közt a föderalisták, kik azt tartják, hogy a nemzet egységének nem kellett volna feláldozni a nemzet szabadságát; legkitűnőbb egyénei Cattaneo, ki Lugánoban, svajezi területen él, s a „Po 1 ite c ni co" kiadója s M az z o n i, D o if i, Mario Toscánában. Nézeteik nincsenek a kamarában képviselve, mert nem akarják letenni a hűségi esküt királynak s alkotmánynak. Követ36