Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.] (Vége)

178 mert oly férfiaktól fog az kiindulni, kikről tudva van, hogy az osztrák németek diszét képezik. És ily tüntetésre nagy szükség van azon pokoli lármával szemben, melyet főleg Poroszországban — még pedig nem a ju nkerek, hanem a democraták — ütnek a legújabb fordulat körül. Nem tudom, olvassák vagy akárcsak ismerik-e Önök a berlini Volkszeitungot ? kicsiny lap, mely irodalmi becscsel nem bir, de az agitátiónak felülmulhatlan mestere és radikálismusa által oly roppant közönségre tett szert, a milyennel egyetlen német lap sem dicsekedhetik, előfizetőinek száma közel állván a 30,000-hez. E lap legújabb száma bécsi levelet hoz, mely igazán Brandbriefhek mondható. A mig Magyarország egyetlen nagy ellenzéki tábor gyanánt állott SchmerHng rendszerével szemben, a Volkszeitung nem győzött bennünket magasztalni; most meg egyik gyöngébb kifakadásával ismertetjük meg az olvasót, midőn legújabb számából e szavakat idézzük: „Ausztria fenállása most egészen a politikailag telhetetlen, örökké jogfolytonosságukon nyargaló és másoknak jogait ignoráló magyarok kezébe van adva." Aztán valódi keresztes hadat prédikál a berlini lap admajoremgermanisatiónis glóriám és philippikáját e szavakkal zárja be: „a németek a legsértőbb módon kihivattak, most rajtuk a sor, magukat védni j ha alkotmányjoguk elkoboztatik, ha a birodalom ^bajait nélkülök véli a kormány orvosolhatni: akkor ki kell állniok a gátra és a kormánynyal megértetni, mily jelentőséggel bir Ausztriában az a nyolcz millió német osztrák!" No, ezen jelentőség felett nem akarunk vitázni; a szóban álló levél azonban 'mindenesetre azon jelentőséggel bir, hogy iróját bolondok házába kellene záratni. Nevezetesen a bécsi tébolydában tudnék én neki nagyon illő társat. Ott t. i. van egy szerencsétlen elmebeteg, a ki éjjel nappal áll, mig össze nem rogy a fáradságtól; az orvosok untig nógatják a leülésre, de ő egyre szidja őket, hogy nem lehet leülnie, mert nem adnak neki elég puha, kényelmes széket; pedig adtak, amilyennél jobbat nem is kivánhatni. Hanem szegény azt hiszi, hogy testének azon része, mely az üléjg'e mulhatlanul szükséges — üvegből van. így aztán csakugyan bajos, kívánalmainak megfelelő ülést találni; reméljük azonban, hogy az „autonomisták" majd megmutatják a „Volkszeitung" dühöngő levelezőjének, hogy a Belcredi gróf által kinált helyet is bátran el lehet foglalni és hogy nem minden német tartja a maga nemzetiségét oly törékenynek ! (Fk.) A birodalom pénzügyi állásáról a minisztérium közelebbről részletes kimutatást fog közzé termi, melyből ki fog tűnni, hogy habár a mostani minisztérium csak az év második felében vette át a kormányt, tetemes meggazdálkodásokat eszközölt. September hó már csak igen csekély deficitet mutat. Az év végével nemcsak a reichsrath által letörölni kivánt 27 millió ft lesz megtakarítva, hanem még fölösleg is marad. A llél egyik fókérdése Bach b. római követsége állomásáról való elmozdittatása. Róla és utódjáról a legkülönfélébb hirek keringnek. A „Debatte" a mostani minisztérium dicsőségének tudja be, hogy Bach bárót római állomásától elmozdították, holott a Giskra-féle szónokok hiába dörögtek ellene négy évig. E lap szerint H ü b n e r báró volna a lelépő nagy követ utódául kiszemelve. Más oldalról azt hallani, hogy a római követi állomás egyideig betöltetlenül marad és sem b. Hübn e r sem gr. A p p o n y i nem neveztetik ki most ezen állomásra. Alkalmasint b. Hübner van kiszemelve, hogy későbben ezen állomást elfoglalja. Alaptalan a „Presse" szerint azon szintén keringett hír, mintha gr. Eszterházy fogná átvenni a külügyi tárczát Mensdorff gr. helyett, ki ez állomásáról vissza akar vonulni. A pénzügyőrség megszüntetése a „Wanderer" szerint valósulásnak indul. A cs, kir. pénzügyörségnek ugyanis az ország bensejében való megszüntetése legközelebb várható, s a pénzügyőrség működése csak az ország határaira marad korlátozva. E hirrel összeköttetésben áll az, hogy a kormány a dohány-egyedáruságot 3 évre próbául bérbe akarja adni, a dohánytermelés azonban — teljesen szabaddá tétetnék. E hirek különben még megerősítésre várnak. A kerületi hatóságok megszüntetése Galicziában az államminiszterium sept. 23-án kelt rendeletével lett elhatározva. Ezzel ismét egy darabja a Bach-féle centralisátiónak a feledés tengerébe merül. E hó végével ugyanis a galicziai kerületi (kreis) hatóságok megszűnnek a politikai közigazgatásban döntő közegekként működni, s a kerületi főnök ezentúl saját felelőssége alatt végzi a politikai közigazgatás ráruházott ügyeit. Az eddig Galicziában működött területi (Bezirks) főnökök ezzel rendelkezés alá jutnak. Külföld. Pest, okt. l. Ránk nézve minden bizony nyal légérdekesebbek a külföldi lapok nyilatkozatai a sept. 20-kai manifestumról s az ahoz kötött konjekturák. x ermeszetesen olyan lapok rágalmaival semmi közünk, mint az „Avenir National", noha hasábjain hires hazánkfia Horn ur neve is tündököl. A nevezett lap azonban e tündöklés mellett csak annyiban melegít, hogy felforr az emberben a vér, ha tudatlan ráfogásait olvassa. Hogy Lúgost Erdélyországba teszi, az geographiai járatlanságának volna betudható, ha, mint jeleztük, nem volna közelében egy hires magyar, a ki öt útba igazítani tudja. Ugyancsak statistikai tudatlanságnak mondhatnók részéről, hogy Erdély lakosságát 3 millióra téve, e számból — úgymond —csak 250,000 magyar és székely; valamint azt az állítását is, hogy sz. István koronájának összes lakossága 16 millió s ebből csak 4 millió magyar, stb. Mondjuk, mindezen meg nem ütköznénk igen nagyon, mert hisz ott van Horn hazánkfia, majd ki igazgatja e számtani kérdéseket; de hogy a jóakaró lap a horvátokkal, szlávokkal, románokkal, szászokkal mint ellenségeinkkel ugy fenyeget bennünket, ezt már épen e testvérnépek nevében nagyon rosz nevén veszszük tőle, mint olyan hibát, a melyen Horn ur sem igazíthat többé. Szintily czélzatosnak kell tartanunk a kölni újság párisi tudósítását, mely szerint Magyarországból levelek érkeztek volna ül. Napóleon egyik bizalmas emberéhez, mely levelekben az mondatik, hogy a nemzet tizenöt éven át várt valami külföldi eseményre, de cserben hagyatott ;- annálfogva Magyarország békét akar kötni a dynastiával. Nem a külföldi eseményekre való várakozás hátráltatta eddig is a transaktiót, hanem mivel az osztrák kormány — mely eddig a jogeljátszás elvéhez szitott — csak most lépett arra az útra, mely a jogaihoz szorosan ragaszkodó nemzetet a jövő iránt némi bizodalommal tölti. el. Egyébiránt egy kormány sem szolgáltat a rettegtető és kecsegtető konjekturákra annyi alkalmat, mint a franczia. Majd a franczia népnek adandó reformokról, az épület megkoronázásáról," majd meg a novemberi engedményeknek is visszavételéről; majd a nép figyelmét a belügyektől elvonva, Ausztria ellen szándékolt háborúról, majd meg az egész Európával fentartandó békéről és barátságról halljuk a franczia lapokat szónoklani; melyek jelszava: várják be a jövendő dolgokat, azaz: mig a császár BiarritzbŐlhaza jövend , ki, mint a kölni újság tudni akarja, Poroszországgal kezd megint jó lábon állani, Ausztriára pedig kigyót békát kiált. Nem tudjuk, nem a kis ujjából szopja-e a kölni újság ezeket a hireket; legalább a párisi félhivatalos lapok igen kedvezőleg Ítélik meg az Ausztriában történt politikai fordulatot. A „Constitutionnel" például azt mondja, hogy a Magyarországnak tett engedmények folytán Ferencz József császár méltán várhatja, hogy a vitéz magyar nemzet trónja körül fog gyülekezni. Az angol lapok politikai vitáinak is főtárgya még mindig Ausztria. „Kibékülés Magyarországgal, lemondás Velenczéről, sereg-leszállitás és szabad kereskedelem" e négy feltétel az egyetlen és nem hibázható eszköz, mely az osztrák birodalom korábbi hatalmi állását belülre és kivtilre biztosítja. Ez az angol lapok és különösebben a „Times" véleménye. Valószínűleg ez által jöttek forgásba a VelenczérŐl szállongó különböző hirek, melyeknek e hírlapi fejtegetéseken kivül semmi komoly alapjok. Ausztriának ez idő szerint nemhogy Velenczét, de még Holsteint sem szándéka pénzbeli kárpótlás mellett átengedni; mit eléggé bizonyít az a körülmény, hogy az osztrák kormány augustus elején komolyan el vala határozva, Poroszország követeléseit visszautasítani, a cseh és lengyelországi seregeket hadi lábra állítani, s csak midőn Larisch gróf, az uj pénzügyminiszter, az e végett megkívántató 60 millió forintot nem tudta előteremteni, utasíttatott Bloome gróf a gasteini szerződés megkötésére. A „Börzenhalle" bécsi levelezője tudni akarja, hogy III. Napóleon a gasteini szerződés ellen szintoly „contre-