Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Budaváros első kerületbeli választói értekezlete

172 kor igényeinek s azon nagy socialis változásnak megfelelőbbek állíttattak fel, s épen mert a nemzet 1848-diki törvényeiben csak azon elveknek tisztább s félremagyarázhatlan kifejezését látta, melyekhez mindig ragaszkodott, s melyeket egy több mint háromszázados küzdelem, tiz nemzedéknek hasztalan törekvései után az 1848-diki törvények által végre biztosítva látott; ez az ok, melyért azok lelkesedéssel fogadtattak, még olyanok által is, kiket e törvények kiváltságaiktól fosztottak meií, vagy kik belátták, hogy az uj közigazgatási forma a megyei rendszer tetemes megszorítását fogja maga után vonni, melyekhez a nemzetnek egy része annyi kegyelettel ragaszkodott. Ez magyarázza azon közértelmet is, melyet a nemzet, midőn 1860-ban uj politikai életre hivatott fel, az 1848-diki törvényeket választá jelszavául, s én teljesen meg vagyok győződve, hogy ha e törvények soha nem hozattak volna, vagy ha valamely törvényhozás azon elvektől eltérne, melyek az 1848-diki törvényeknek e tekintetben alapul szolgálnak, ennek nem lehetne más következése, mint az, hogy a nemzet újra folytatva a küzdelmet, melyet akkor bevégezettnek gondoltunk, egy uj a 48-ikihoz hasonló convulsion menne keresztül, mert míg a nemzet múltját nem tagadja meg, addig azon viszony iránt, mely közte s a birodalom között az egyedül jogszerű, nem tarthat s nem fog tartani más elveket soha, mint melyeket az 1848-diki törvények felállítottak, s melyekről lemondva egyszersmind önállását, azaz nemzeti létét áldozná föl. Hasonló a nézetem azon elvekre nézve is, melyeket az 1848-diki törvények az ország igazgatási formájára nézve felállítottak, értem a ministerialis rendszert. Mert ha természetes is a kegyelet, melylyel egyesek azon rendszer iránt viseltetnek, mely alatt multunk lefolyt s melynek a nemzet századokon át alkotmányos szabadságának fentartását köszöné s ha azon ellenvetéseket méltányoljuk is, melyek a ministerialis rendszer s az avval összekötött nagyobb centralisatio ellen felhozatnak; miután a jogegyenlőség elvét elfogadva megyei rendszerünket azon alakban, melyben az alkotmányunk biztositékául szolgált helyreállítani hatalmunkban nem áll, s miután, ha Európa más nemzeteivel a haladásban lépést tartani kívánunk, mint másban, ugy közigazgatásunk formáiban sem térhetünk el azon rendszertől, mely épen a kor igényei által szükségessé vált, bizonyos, hogy az átalakulás, melyen 1848-ban közigazgatási rendszerünk átment, szinte csak az ország helyzetének szükséges következése vala. Erős meggyőződésem ennélfogva, hogy bár mik legyenek egyeseknek óhajtásai, azon elvektől, melyeket az 1848-iki törvényhozás követett, nem térhetünk el sem a köztünk s a birodalom között fennálló viszonyokra, sem azon közigazgatási rendszerre nézve, melyet az 1848-iki törvények felállítottak. De más a nézetem az 18 48-iki törvények egyes rendelkezéseire nézve. Mi ezeket illeti, már az 1861-iki törvényhozás e törvények revisiójára késznek nyilatkozott s én az ország érdekében kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom azt. Kívánatosnak, mert 1848 óta sok tekintetben nagy változások történtek, és mert azon befolyást, melyet Magyarország a közügyek elintézésére igényelhet, több fontos ügyre nézve, mint például: a had, a kül és közös pénzügyre, az 1848-iki törvények által kellőleg biztosítva nem látom. Es szükségesnek tartom a revisiot, mert midőn a közös ügyek létezése épen az 184S-iki törvények által oly világosan ismertetik el, mint azt előbbi törvényeinkben nem találjuk, mellözhetlennek látszik, hogy c közös ügyek a törvényben szabatosan körülirassanak, s mert mindenben, mi a birodalom többi népeinek ép ugy érdekében fekszik, mint nekünk, nemcsak a méltányosság, de a szoros igazságosság is azt követeli, hogy fentartsa önállásunkat, ily ügyek a birodalom népeinyolczadik s kilenezedik üteny dallama a harmóniának köszöni szépségét. Az első üteny dallamát így írtam volna: esz—esz —d—g, mert a rákövetkező is hasonló méretű; itt azonban a negyedik méretre nem d, hanem c illenék; mert a harmadik ütenyben megint két d van s ez egy kis egyhangúságot is okoz, melyen a harmónia keveset segít. De hova lesz akkor az a szép harmónia ? Sajnálkozik szerző e vakmerőségemen. Inkább a hármonia legyen egyhangú, mint a gondolat. Egyébiránt e dal igy is a mint van lándzsát törhet jeles dalköltöink dalaival, melyekben szintúgy vannak a szóköltemény részéről is olyan hibák, minőket feljebb említettem. ö). Alkony. Petőfitől; zenéje Langer Victortól. Szerző emüve mint müköltemény messze túlhaladja a dal körét, s inkább a jövő zenéje keresztvize alá tartott zenei képnekmondhatjuk, mely egyébiránt a maga nemében remekül sikerült. Hangközei, modulatioi Wagner szellemét hordván magukon, a dallam magára lélek test nélkül, s tehát emberi fülnek élvezhetlen, vagy legfeljebb csak avatott zenészeknek, kik a szemükkel egy vezérkönyvbe pillantván, több zenét tudnak élvezni, mint laikus a fülével. Szóval szerzőnek sokkal inkább sikerült Németország reformátorának híve lenni, mint azoknak, kik nagy zajjal Wagner követőinek kiabálják magukat, s müveikkel és tanaikkal elárulják, hogy a jövő zenéjét nem értik. Szerző zeneképe egy kis ábránd, melyben az emberi szó ha nem is szorosan vett énekbeszéd, de ehez közel áll. Mindenütt híven fogja fel a szókölteményt, s az alkonyban ábrándozót az alaphangnemből a legtávolabb eső hangnemekig meghordozva, mikor ismét magához jő, mondván : „Tudj' isten mit érzek, mit nem érzek Tudja isten hol jár az eszem." igen szépen visszatér az alaphangnembe, vagy is, a dallam első körére, mely az egész műnek kerekséget ad. Mindezt huszonhat ütenyben megtenni nagy művészet, s kétségbevonhatlanná teszi szerző szép nek érdekei s kivánatainak tekintetbevétclévcl s azon törvényhozásnak megegyezésével határoztassanak el, mely a birodalom Lajtán tuli népeit képviseli. 1847-iki országgyűlésünknek, melyben a nemzet privilegiált osztályai kizárólagos törvényhozási jogukat utolszor gyakorolták, egyik legszebb dicsősége az, hogy belátva az összeköttetést, melyben hazánk jólléte és szabadsága a birodalom többi részcinek állami viszonyaival áll, ünnepélyesen kijelenté, miként alkotmányos szabadságunk legbiztosabb garantiáját az összes birodalom alkotmányos szabadságában találja, s mi nem utasíthatjuk el magunktól ezen meggyőződésünk szükséges következéseit. A befolyás, melyet az osztrák tartományok alkotmányossága hazánk szabadságára gyakorolni fog, egészen ettől függ, ha a mód, mely szerint közös ügyeink ezentúl vozetendök, a két törvényhozás egyetértésével határoztatik el, egész alkotmányunk ez által oly garantiákat nyert, minőkkel ez soha nem birt; de az ellenkező esetben a birodalomnak alkotmányossága csak egy uj akadály, egy uj veszély, mely hazánkat fenyegeti, s azért én állami önállásunk éa függetlenségünk kivételével nem ismerek áldozatot, melyet hoznunk nem kellene, hogy ezen egyetértést elérjük. Talán hoszasabban mint kellett, de reménylem világosan adtam elő nézeteimet; engedjék önök, hogy azokat még egyszer röviden öszszefogjam. Miután párt nem létezik az országban, mely az 1791-iki 10. t. czikket változhatatlan alaptörvénynek nem ismerné el s nem akarná, hogy hazánk, valamint eddig független, semmi más népnek vagy tartománynak alá nem vetett ország volt, mely csak saját törvényei szerint kormányozható, ugy ezentúl is az maradjon. Törvényhozásunk feladása lesz őrködni a felett, hogy a nemzet önállása és függetlensége fentartassék, s azért őrködni a felett is, hogy a mennyiben birodalmi összeköttetésünknél fogva, bizonyos érdekek s kérdések közösek, Magyarország ezen kérdések elhatározásánál semmivel se bírjon kevesebb befolyással, mint a birodalomnak másik fele; és végre őrködni, hogy teljes biztosságot nyerjünk az iránt, miként a közösség, mely bizonyos tárgyakra nézve a dolgok természetében fekszik, továbbra ne terjedjen, mint azt a birodalom hatalmi állásának fentartása szükségessé teszi s igy e közösség által önállásunk , melyhez minden egyebekben ragaszkodunk, szűkebb korlátok közé ne szőri tassék. De valamint törvényhozásunk feladása mindezekre nézve, törvényeink s a nemzet egyértelmű akarata által tisztán kijelöve áll előttünk, ugy világos az is, hogy miután e birodalom a magyar nemzetnek birodalma is; miután hatalmi állása szintúgy a mi, mint a birodalom többi népeinek érdekében fekszik, s miután jóllétünk azon tartományok jóllétével, melyekhez fejedelmünk egysége köt, szoros kapcsolatban áll; nem kevésbbé feladása törvényhozásunknak őrködni a felett is, hogy a közös birodalom azon eszközöktől ne fosztassék meg, melyektől hatalmi állása függ; hogy a birodalom népeinek jólléte csorbát ne szenvedjen ; s hogy Magyarország önállásának biztosítása ne kerestessék oly eszközökben , melyek által a birodalom másik felének alkotmányos szabadsága veszélyeztetnék. A fontos kérdés mely jövő törvényhozásunkra vár,csak ugy oldatkatik meg, s valamint erős meggyőződésem az, hogy minden intézkedés, mely által Magyarország függetlensége szűkebb korlátokba szoríttatnék, mint melyeketannak az 1791-diki 10-dik törvényezikk kijetehetségét, kitől szintoly remekmüveket várhatunk nagyobb keretbe foglalva. S mindez kétségkívül teljesülni fog, ha szerző (ámbár AVagner egy talpalatnyi földet sem akar engedni), bizonyos concessiókat ad; csak azt követi nagymestere nyomdokain, a mi nem túlzás, azaz Wagner eszközeivel megmarad a zenei eszményítés terén, s elhagyja a szófestészetet. Óhajtva várom a magyar dalok gyűjteménye második füzetét. *) BAKTALUS ISTVÁN. *) Alkalmilag a „Főv. Lapok" t. szerkesztőségének is néhány szót: A „Főv. Lapok" szerint a „Bécsi Hiradóu személyemet erősen megrohanta. A miatt történt ez, mert a jövő zenéjének nem vagyok feltétlenül barátja ; s mert a nemzeli színházi kérdéseknél nem értek egyet azokkal, kik a jövő zenéjét nem értik, de fenhungou kiabálnak mellette; kiknek — mit könynyen ki lehetne mutatni — a színháznál csak ugy lehet valamit kedvükre tenni, ha a színházi, sőt művészi érdekek mellőzésével, saját magán érdeküket teszik előtérbe. Ez erős megró hanással szemben a „Főv. Lapok" mellettem egy jó szót is koczkáztatnak , mondván , hogy eddigi irataimban a jövő zenéje mellett nyilatkoztam. E jóakarat egészen meghatott ugyan, de legyen szabad megjegyeznem, hogy miután üres szavakkal, hetvenkedésekkel soha senkit sem támadtam meg, s ha harczoltam, eszmék mellett, vagy ellen harczoltam : azon bécsi lapot csak ugy lehet erős meg rohan ónak tekinteni, ha szintén nézetek ellen nézeteket állít fel, még pedig döntheti éneket. S bármenynyire meg vagyok hatva hogy a t. lap erős megró bánómmal szemben hajlandó pártomat fogni, a felett Ítélni: vajon jövő zenésze vagyok-e vagy nem? s akár melyik esetben helyesen cselekszem-e vagy nem? mi a jó ? mi a rosz irányú zene? mit kell követni a nemzeti színháznak? pártfogóm szakavatottságát — minden legkisebb önhittség nélkül mondva — nem tartom illetékesnek. B. I.