Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 14. szám - Budaváros első kerületbeli választói értekezlete

POLITIKAI Megjelenik hétfőn reggel msisfól—két nagy íven. Előfizetési fiija, akár Budapesten házhoz hordva, akár <j vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne- s gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 \ hasábos kisbetű-sorért 6 k". Bélyeg külön 30 kr. \ Első évfolyam. 1865. ,Citiu8 enim eraerget veritas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 14. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek. levelezések s átalában a lap szellemi részét j illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) \ intézendők. Pesten, Október 2. Előfizetem felhívás „POLITIKAI HETILAP"-™. Egy negyed éve, hogy előleges programmunkat a közönség kezére bocsátottuk. Pályafutásunk rövidebb, semhogy valamennyi kitűzött kérdést már tárgyalhattuk volna ; de elég hosszú arra, hogy a közönség megitélhesse, vajon következetesen a kitűzött irányban haladtunk-e és beváltottuk-e, a mennyire ez idö' szerint lehetséges, a programmunkban foglalt ígéreteket ? Ily irányban haladva továbbra is, m^g vagyunk győződve, hogy a velünk megindult s egyre szaporodott olvasókör folyton tágulva, lehetségessé teendi, hogy még nagyobb tért szentelve a megoldandó kérdéseknek, nagyobb mérvben is közreműködhessünk azon közös czélra, mely a törvényes állapot visszahódítása által gyakorlati alkalmazást kiván szerezni az 1848-ban megállapított jogi elveknek. A „Politikai Hetilap" előfizetési ára egész évre 8, félévre 4, negyedévre 2 forint. x Budaváros első kerületbeli választói értekezlete. t Az országszerte megindult követválasztási mozgalmak közül ezúttal Budaváros első választókerülete értekezletét emeljük ki, melyet Eáth Péter tegnap (vasárnap) délutánra hivott volt össze. Budaváros első választókerülete 1801-diki eljárásához híven, e lap tulajdonosát, b. Eötvös Józsefet tisztelte meg bizalmával, kit is Ráth Péter, az értekezletet megnyitván, következő beszéddel mutatott be választóinak: „Örömteljes kebellel és legmélyebb hódolattal üdvözöltük ő felségének legkegyelmesebb urunk királyunk azon legmagasabb elhatározását, mely szerint ősi alkotmányunkat visszaállítani, a jogfolytonosságot elismerni és édes hazánk országgyűlését összehívni méltóztatott. „Ezen királyi meghívólevél folytán leérkezett azon legfelsőbb királyi parancs, mely az országgyűlési képviselők választását az 18^8. évi V. t. cz. értelmében elrendeli. Midőn tehát közeledik azon idő, melyben alkotmányunk egyik fő jogát, a szabad választást gyakorolni fogjuk, bátorkodtam tisztelt polgártársaimat felhívni, hogy tanácskozzunk és értekezzünk a fölött : kit válasszunk képviselőnek, és milyen elveket valljon az, kit bizodalmunkkal megtisztelni akarunk. „Bocsánatot kérek, hogy én vagyok a kezdeményező. Ezt hiúságból nem tettem, hanem némileg feljogosítva éreztem magamat arra, miután 1848-ban és 1861-ben hasonló szerepben működtem, és akkor is oly szerencsés valék, tisztelt polgártársaim bizodalmával találkozni. „Egyébiránt egy igen fontos ok indított arra, hogy összehívassam önöket, mert bemutatni akarom önöknek azon jeles férfiút, a kit az egész ország tisztel és a ki sz. k. Buda fővárosa I. kerületbeli képviselői állását elfogadni hajlandónak nyilatkozott, ha t. polg. erre méltónak találandják, és ma is kész — ha önök megengedik — saját nézeteit önökkel közölni és önök elé terjeszteni. „Ezen férfiú, kit tiszt, polgártársaim pártfogásába ajánlok : Báró Eötvös József!" E nagy lelkesedéssel fogadott szavak után a szintén jelen volt báró, a szószéket elfoglalván, helyén levőnek mondta, ha legalább azon kérdésekre nézve, melyek végleges s czélszerű megoldása hazánk egész jövőjére előreláthatólag határozó befolyást fognak gyakorolni, saját nézeteit terjeszti polgártársai ítélete alá. Ha hoszasabban szólok — igy folytatja beszédét — a tárgynak fontossága s azon törekvés szolgáljon mentségemül, hogy saját nézeteimet tehetségem szerint világosan adjam elé. Nem állítok ujat, ha kimondom, hogy hazánk állami viszonyai a közbirodalomhoz a jelen pillanatban nem kielégítők. — Erre nézve a Lajtán innen s túl, sőt egész Európában nincs véleménykülönbség; de téved, ki e helyzetet újnak gondolja, s annak okait csak az ujabb idők nagy mozgalmaiban s ezeknek következéseiben keresi. — Fájdalom ! régi állapotunk ez s bár annak káros következményei soha nem voltak érezhetőbbek, mint az utolsó években, a negyedfél század alatt; mióta a birodalommal összeköttetésben állunk, nem találunk pillanatot, melyben ezen viszonyainkat kielégíthetőknek mondhatnók, s azon öszszeköttetés, melyben hazánk a birodalommal áll, reánk s a birodalom többi részeiben oly jótékony befolyást gyakorolt volna, minőt ily gazdag országok s nagy képességű népek békés egyesülésétől joggal várni lehetett. Nem szólok hazánkról; az állapot, melyben e század nemzetünket találta, feleslegessé teszi azt; de ha figyelmünket, kizárólag az úgynevezett örökös tartományokra fordítjuk is, helyzetök ugyanezt bizonyítja. Magyarország nem levén szabadon megadóztatható, Ausztria államférfiai egyik feladásuknak tekinték, ugy rendezni viszonyainkat, hogy, azok az örökös tartományok anyagi kifejlődésének kedvezzenek s azokat nagy adók elviselésére képesebbé tevén, a birodalmi kincstárba hozzák azon összegeket, melyeket közvetlenül Magyarországtól behajtani nem lehetett. — Az angol gyarmatokon kívül nincsen példa, hogy ily kiterjedésű s annyi jövedelmi forrásokkal bíró ország, minő hazánk, ily hoszu ideig kizárólag mások érdekében kormányoztatott volna. Németország más részei bizonyosan nem részesültek hasonló kedvezésben s mégis, ha az osztrák tartományokat 1848 előtt Németország bármily részével összehasonlítjuk, tagadhatlan, hogy azok akár a földbirtoknak becsét s müvelését, akár a gyáripart tekintsük, mely Magyarországban századokig biztosított piaczra számolhatott, Németország csaknem minden részeinél hátrább álltak s velők az ipar mezején nem versenyezhettek. — Azon állapotokról, melyek a birodalomban, mi szellemi kifejlődését s a polgári szabadságot illeti, léteztek, nem is szólok, hisz épen ezek okozták, hogy az előnyök, melyekkel Ausztria népei anyagi érdekeik kifejlesztésére birtak, nem használtattak fel. S ha, mióta az osztrák sajtó szabadabban nyilatkozik, e, hátramaradásnak okát azon kormány rendszerben keresik, mely 1848 előtt a birodalomban uralkodott, kétségtelen az is, hogy maga ezen rendszer nagy részben azon viszonynak volt következése, melyben Magyarország a birodalom többi részeihez állt, vagy helyesebben mondva következése azon zavarnak, mely e viszonyokra nézve 1848-ig három századnál tovább mindig létezett, s a birodalomnak kifejlődését akadályozá. Midőn utolsó országgyűlésünk azon állítása támogatására, hogy a viszony Magyarország s a birodalom között 1848-ig mindég csak personalisunio volt, I. Ferdinándtól V. Ferdinándig alkotott törvényeink hosszú sorát hozta fel; akkor azok, kik a birodalom egységét vitatják, a törvények ellen azon tényekre hivatkoztak, hogy Magyarország küés kereskedelmi ügyei egészen, s a had- és pénzügynek fontos részei a birodalom hasonló természetű ügyeivel együtt kezeltettek, s igy a viszony, mely hazánk s a birodalom között 1848 ig létezett, a personalis unió természetéből nem magyarázható. — Mind ez nagy részben áll, s ha országos sérelmeink hoszu során végig tekintünk, melyeknek orvoslását három századon át, egy nemzedék a másik után hasztalan sürgette, nem tagadhatjuk e tényeket; de vajon tagadhatják-e ők, hogy azok törvényeink világos szavaival, hogy azon szerződések értelmével soha nem egyeztek meg,melyek a birodalommali való összeköttetésünk alapját képezik, s hogy mind azon bajok, melyek hazánkat s a birodalmat kifejlődésökben akadályozák, főképen azon ellentétből fejlődtek, mely törvényeink s tényleges állapotaink között mindég létezett. Három század alkotmányos küzdelmeink között folyt el; fejdelem fejdelem után, egy országgyűlés a másiknak nyomán fáradt, hogy ezen ellentéteket kiegyenlítse; fejdelmeink azon, hogy a magyar törvényeket a birodalmi egység érdekében módosítsák; országgyűléseink 27