Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - A szabadkereskedelmi irány

GAZDASÁG, IPA A „ A szabad kereskedelmi irány.44 E czím alatt jelent meg a kereskedelmi tekintetben nagy szakavatottsággal szerkesztett „Triester Ztg"-ban egy czikk, melyet korszerűségénél, de meg annálfogva is, mert a szt. István koronabeli országok nemzetgazdasági nézeteit híven tolmácsolja, egész terjedelmében közlendőnek vélünk. „Ha egyes bécsi lapok, — irja a „Tr. Ztg" — melyek időről időre nagy hangon kiabálnak, hogy olvasóikat a szabad kereskedelem veszélyeire figyelmeztessék, valósággal az összes közvélemény képviselői volnának; ha a nemzeti ipartevékenységnek a külföld — nevezetesen Anglia által — képzelt lerombolása elleni kikeléseik valósággal az értelmes lakosság kijelentése volnának : ugy nagyon roszul állana a gazdasági haladással és azoknak volna igazuk , kik a dolgok felületes vizsgálata szerint és zavaros forrásokból merített szórványos nyilatkozatok befolyása alatt, arra a nézetre jutnak, hogy egész Ausztria a gazdasági javítások eszméjének, kiváltképen pedig a vámreformnak ellene szegüljön. Semmi sem lehet tévesebb, mint ez. Senki előtt sem titok, hogy a birodalom keleti része, a magyar korona tartományai és Galliczia határozott hívei a szabad kereskedelmi iránynak, melyhez a kormány is nyíltan szegődni látszik. Kevés szót kell rá vesztegetni, miért nincs épen e pillanatban a legégetőbb nemzetgazdasági kérdés, a magyar nagy lapok hasábjain ujabb fejtegetések alá vetve. Magyarország e perczben külön ügyeinek fejtegetésére vár s a nép egész figyelme a Lajtán tul, a készülő események felé fordul, s teljesen el lesz foglalva, mihelyt az országgyűlés összeül. A mi csak magyar, a szabad kereskedelem egyengetését és keresztülvitelét természetes dolognak, a ma uralkodó rendszer következésének tartja. A felett, hogy a birodalom keleti népségeit átható gazdasági eszme reformtermészetű, hogy az különösen a vámok leszállítására irányul, a felett ma minden államférfi, minden publicista, ki becsülettel fog a munkához, tisztában van. „De nagyon viszás helyzet volna, ha a birodalom egyik fele, gazdasági tekintetben épen ellenkezőt akarna azzal, mi a másik jóllétére, sőt elviselhető existentiájára szükségesnek látszik. Szerencsére a kép, melyet a német-szláv tartományok nézeteiről előállítani iparkodnak, a valóságnak nem felel meg. Igaz ugyan, hogy a közép és északi koronatartományok iparosai egy részének érdekei, homlokegyenest ellenkeznek azon vámok leszállításával, melyek a külföld velők versenyző terményeit érintik. A gyapotfonó fél Anglia, a vámegylet és Svajcz szövetétől ; a vasgyáros a skót, rajnai porosz, és sziléziai vasgyártmánytól. Ez nemcsak mi nálunk van igy; igy volt ez és igy van a vámegylet és Francziaországgal, s az izgatásokhoz az iparos körökben annak hozzá kell szoknia, ki a vámokat alább szállítani akarja. Mily lármaágyuk dörögtek mind két országban, mily izgatottság uralkodott Francziaországban az angol kereskedelmi szerződés megkötése előtt; mily izgatottság déli Németországban; midőn a franczia kereskedelmi szerződés köttetett! És mint elcsillapult mind ez, a hangulat mennyire változott ! Semmi nem könnyebb mint egy részben képzelt nyomort, látványossá tenni az iparosok egy kis körében. Nem láttuk-e ezt nálunk már korábban is; mennyi költség és fáradságba került minden előhaladó mozgalmat feltartóztatni ? Nem tudjuk-e hogy egyike a legnagyobb izgatóknak még üzletét is elhanyagolta s panaszai miatt saját javáról annyira megfeledkezett, hogy végre vagyonbukott lett ? De különbséget kell tennünk. E hangos kikeléseket, melyek az 1852-ki vámárjegyzék reform óta minden ellen lázitólag emelkednek, a mi csak a vámtételt illeti, csak a tények fogják elcsitítani és ki is engesztelni. „Ha általuk megfélemlíttetik magukat, oly jelentőséget nyernek, milyennel nem birnak, s annál inkább nyernek jelentőségben, minél inkább imponáltatni enged magának általuk a gazdaságilag felvilágosodott népesség, s minél lasabban jár el a kormány, ha szabad kereskedés behozását csakugyan komolyan akarja. Nem áll, hogy a monarchia németszláv tartományai annyira hivei a védvámnak, mint néhány aggodalmas iparos hangadója állítja. Csak el kell olvasni a kereskedelmi kamrák javaslatait azon időben, midőn Kechberg gr. teli vitorlákkal a vámegyletbe, még pedig a tarifa által reformált vámegyletbe be akart lépni, s bámulni fogunk, mily kevés volt akkor a különbség, és ügyes csoportosítás, minőt se nem tettek, se meg nem kisértettek, e véleményadásokból oly eredményekhez jutna, melyek a szabad kereskedés gyors behozására kedvezőbbek nem is lehetnek. Ugyanazon különleges érdekek, melyek a vasfinomítót és gépgyártót buzdítják, hogy a nyers vas vámmentes behozatalára szavazzon, mit néhány éve több kereskedelmi kamra még vastermelö vidéken is tett, — a bányatulajdonosok és mások érdekeivel összeütköznek; mind ez ellenmondásból pedig egy biztos és ügyes kéz csakhamar kitalálná a helyeset, mely utóvégre is a fogyasztó olcsóbb s jobb kielégítésében, a termelés és adóképesség erre következő gyarapodásában rejlik. A fogyasztók „néma tömege", hogy sokat használt szóval éljünk, a védvámmal s néhány régi iskolabeli iparos külön érdekeivel homlokegyenest ellenkezik ; pedig arról gondoskodni, hogy ne legyenek néhányak áldozataivá, mely néhányak a nép munkáját soha sem szaporíthatják, a kormány egyik komoly kötelessége, mely erélylyel s mérséklettel, de könynyen teljesíthető. Vegyük különben, hogy a szabad kereskedés behozásánál egész R, KERESKEDÉS. vidékek valódi érdekei koczkáztatvák — mit különben határozottam tagadunk — ezek mégsem az összes németszláv tartományok. Nem szólunk Triesztről s a partvidékekről, melyek tudvalevőleg régóta határozott hajlammal bírtak a szabad kereskedés iránt, s a melyek, ha máskép gondolkodnának, földrajzi helyzetük természete ellen támadnának s önmagukat feláldoznák; hanem Ausztria egész déli részére, Felső Ausztriára B még Csehország nagy részeire is utalunk, melyekben az uj vámegyleti tarifa csodás megtéréseket szült. Határozottan a védvám ellen vannak, s csak a kormány akaratnyilvánulására más vámrendszer behozása iránt van szükség, hogy az ez elleni természetes izgatás mellett, érte a közhangulatot is felköltse. Ám tekintsük csak iparunk részleteit; nem-e jelenleg is már nagyrészt azon helyzetben van, hogy más országok versenyét kiállja, nem-e részben kivitelképes, s nincs-e számos bizonyság, hogy erős lábon áll ? Most nagyban fogja ismételni, a mi kicsiben a répaczukorgyártásnál bebizonyult. Addig jajgattak s a kereskedők és kormány rosz akarata áldozatainak mutatták be magukat — mig a képzelt hanyatlás helyett Észak s Dél felé kivitelképesek lettek. Azt szívesen megengedjük, hogy nálunk sok föltétel más, mint a vámegyletben s Francziaországban, melyek tarifa reformjukat most szintén, de kereskedelmi szerződések alakjában foganatosítják. Ez országoknak szilárd valutája van s olcsóbban kapnak pénzt. Egyik másik előnyünk ez ellen lehet talán nekünk is , legalább olcsóbb a mi munkabérünk. Ez igaz föl nem ér azzal, a mit valuta és kamatláb elrontanak, s ha ellenünk felhozzák, hogy a valutának helyre kell állítva lenni, mihelyt tarifaváltozásokhoz nyulunk, ugy ennek jogosultságát nem tagadjuk. . . De a valutának fog is, kell is javíttatnia, s az érczpénzvalutával alkalom is fog nyilni a töke olcsósítására, a munka szaporítására, De ez külön tárgyalást igényel. Most csak azt akartuk bebizonyítani, hogy Ausztriában nem az egész világ fújja a védvámosok kürtjét, kik jelenleg mesterkélt gyűlölséget akarnak Anglia iránt kelteni, hogy ijesztő rémet teremtsenek az elfogult kedélynek." Szemle. Pest, sept. 24. A hét folytán Európa legfőbb piaczairól érkezett hírek nem jelentettek ugyan ujabb árapadást, mindamellett legtöbb helytt csendes vala az üzlet s sehol élénkségre nem vergődött. A helybeli piaezon épen nagyon lanyha volt az üzlet, mit nagyrészt az izraelita ünnepek is okoztak. Az ideszállítás is csekély vala s a kínálat jóval meghaladta a tudakozást. Az árak mindamellett a mult hét színvonalán tartották magukat, s a hét végével következőleg jegyeztettek : B u z a bánsági régi 87—88 fontos 3 ft—3 ft 10 krig, uj 86—88 fontos 3 ft—3 ft 15 krig, tiszai 85—86 fontos 2 ft 80—2 ft 90 krig, 87—88 fontos 3 ft 05—3 ft 15 krig, 89—90 fontos 3 ft 25—3 ft 35 krig, pest vidéki 86—87 fontos 3 ft—3 ft 10 krig, 88—89 fontos 3 ft 25 kr—3 ft 35 krig. Rozs régi el volt hanyagolva, 76—80 fontos 1 ft 70—1 ft 85 krig, uj 79—80 fontos 1 ft 90—1 ft 95 krig. Árpa nem keresett czikk, sörfőzésre való 70—72 fontos 2 ft 10 — 2 ft 35 krig, etetésre való 68—70 fontos 1 ft 10—1 15 krig. Zab iránt csekély a tudakozódás, 48—50 fontos 1 ft 15—1 ft 20 krig, uj 43—45 fontos 1 ft 2—1 ft 10 krig. Kukoriczára nézve a jó aratási kilátásokkal szemben bágyadt a hangulat, de az árak mindamellett fentartották magukat, 77—83 fontos, 1 forint 50 — 1 forint 85 krajezárig. A liszt üzlet utolsó tudósításunk óta lényegében nem változott; a finomabb lisztnemek ugy mint a goromba neműek elhanyagoltatnak, ! minek következtében az árak 10—20 krral csökkentek. A Pannónia" gőzmalom következő árakat jegyez : Asztali dara öreg szemű és finom 11 ft 50 kr. K i r á 1 y 1 i s z t 10 ft 80 kr. L á n g 1 i s z t, különös 9 ft 80 kr. L á n g 1 i s z t vagy sütő kivonat 8 ft 80 kr. Zsemlyeliszt, különös 8 ft — Zsemlyeliszt 7 ft. — Kenyérliszt, első rendű 5 ft 80 kr. másodrendű 4 ft 60 kr. harmadrendű 3 ft 80 krajezár. Korpa, finom 1 forint 80 krajezár, goromba 1 forint 50 krajezár. Malompor 2 forint 50 krajezár. O c s u vagy rosta alja 2 ft. — Gyapjúból eladatott a hét folyamában körülbelöl 500 mázsa egynyiretü többnyire fésűs gyapjú; továbbá 300 mázsa kétnyiretü az augusztusi vásár árai mellett. Repcze iránt mutatkozott némi vótelkedv. Eladatott bánsági 6 V2 frttal; mig káposztarepeze 7 fttal fizettetett. Nyers repezeolaj el volt hanyagolva és pedig mind a készáru mind a későbbre szállítandó; az előbbi ára 26 ft, october és november havakban átadandó 263/4 ft. A szesz üzlet iránya nem változott. Készáru 44—44 V2 kr hordóstól. A szállítmányok nagyon j csekélyek. Disznózsírban jelentéktelen volt a forgalom. A hét ' elejében kisebb őszietek 39%—40 ftig fizettettek hordó nélkül, mely ár V4 fttal engedett a hét végével. Szalonnában pang az üzlet, de az árak a multhetiek. F a g y u a Bécsben történt áremelkedés következtében nálunk is jobban kerestetett; helybeli áru 2872 29 ftig. Szilvában, viaszban, borkőben gub ácsban változás nem történt ; az árak a multhetiek; de inkább engedő irány felé hajolnak. Mézben szilárdabbá vált a hangulat; de a forgalom mégis csekély ; bánsági későbbre szállítandó áru 17 fttal kináltatik.