Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 13. szám - Mezőgazdaság és természettudomány 2. [r.]

164 még jobban megfeszítetni. E czélból már is jelentékeny megtakarítások történtek s még fognak is történni. Végül kiemeli a „Gen. Corr." mint nagyjelentőségű mozzanatot, hogy a mostani pénzügyminiszter, a világ legelső bankházának főnökeivel s az angol pénzvásár legjelentékenyebb képviselőivel személyes viszonyban van, melynél fogva mielőbb kötendő s minden részre kielégítő kölcsönkötést alaposan remélhetni. A több bécsi lap által közölt hír, hogy e kölcsön már meg volna kötve, mindeddig alaptalan. Külföld. Pest, sept. 24. A külföldi tudósítások háttérbe szorultak a nagy fontosságú belügyi események előtt, melyek Ausztria uralkodójának népeihez intézett nyilatkozványában, a februári pátens felfüggesztése által jelőlvék. „Az ösvény szabadon van hagyva, mely a törvényes jogok tekintetbe vételével egyetértésre vezet." A birodalom alkotása és belső kifejlődésére tett e nagy lépés oly jelentékeny, hogy nyomatékos következéseit késő idők is fogják érezni. Európa, mely e váratlan eseményre elkészülve nem vala, a mily nagy meglepetéssel fogja azt tudomásul venni, szintoly különböző magyarázatokkal kisérendi s tarkánál tarkább politikai hozzávetéseket köt ahhoz. Oly természetes valami, a min fenakadni sem lehet, mivel a dolgok ez uj rendjétől függ Ausztria jövendő állása az európai nagyhatalmak közt. A külpolitika folyvást egyik fontos nyilatkozványa: Drouyn de Lhuys és Russel lordnak a gasteini szerződésre vonatkozó sürgönyei. Ma is ugy beszélnek ezekről, mint az elmúlt aratásról. Mi lehet rendeltetése az eső után való köpönyegnek? A „Francé" azt mondja, hogy e két sürgöny, tükre akart lenni a közvéleménynek. Ha ugy van, Anglia és Francziaország nagyon későn tekintenek abba a tükörbe, hogy a bál után még magukra ismerjenek. A párisi „Moniteur" megrótta volt, hogy mig a két nyugati hatalom ily sovány jegyzékekkel mulatja magát, addig Oroszország, mint a siket-néma ugy hallgat s egészen tartózkodó állásba helyhezkedett. A „pétervári újságu zokon veszi e megrovást s azt vágja vissza, hogy Oroszország nem szokta a szót hiában szaporítani, ha annak tett nem felel meg. Oroszország, valahányszor érdekei ugy kívánják, mindig tud magáért felélni, mint ezt két év előtt is megmutatta, de ma semmi oka a felszólalásra. A morál ebből, hogy Gortsakoíf hg több rokonszenvvel viseltetik a gasteini szerződés iránt, mint két nyugati kollegája. Feltűnést okozott egy Párisban megjelent röpirat, mely nek dióhéjba szorított értelme, hogy Poroszország a herczegségekben semmi mást nem akar, mint az annexiót. E röpiratot Bismarck ur felügyelete alatt készült műnek tartják. Gőthe előtt és óta az embereknek a szerénységről mindig különböző fogalmaik voltak, s igy nem csuda, ha mindjárt Bismarck ur tollából folyt volna is az a röpirat, hogy a g r ó f ur — mert ő excja vele való utolsó találkozásunk óta grófi méltóságra emeltetett — hogy Bismarck ur mondjuk, e röpiratban nagyobbnak van mondva, mint a valóban nagy Cavour volt. A porosz miniszterelnök azonban a szóban forgó röpiratnak sem szerzőségét, sem azt nem hajlandó elfogadni, hogy felügyelete alatt készült. 0 excja egyik közlönye tartózkodás nélküli gyanúsítással azt mondja: jól tudjuk honnan kerülnek az ilyen röpiratok, még jobban tuflja Ni gr a a párisi olasz követ. Itália szeretné nekünk az Aeneas szerepét szánni, ki Anchizest a lángokból hátán vitte ki. Ama négyes szövetség érdekében készülnek az efféle dolgok, mely Franczia- Angol- Olasz- és Poroszországot óhajtaná egy csoportban látni j de Poroszország nem fogja Ausztriát, cserben hagyni! stb. Vajon nem a Moliére „szenteskedője" beszél itt? A „Daily News" legalább azt mondja, hogy Poroszországnak egy őszinte barátja sincs most Európában! A „Times" és hasonló lapok levelezői kétségkívül sokat tudnak, de még többet költenek. E költemények közé • sorolják a bécsi lapok azt a hírt, mintha Lamarmora tbnok, az olasz miniszterelnök, tetemes kárpótlási összeget kínált volna Ausztriának Velenczeért. A kölni újság párisi levelezője pedig tudni véli, hogy a jövő télen (mért nem ősszel vagy tavasszal ?) Napóleon császár, a Metternich által még a gasteini szerződés előtt tett „közlések kapcsolatában" Velenczét illetőleg, Ausztria elé javaslatot szándékozik terjeszteni. Hogy ily természetű hirek mindig czélzatosan említtetnek, fölösleges is tán mondani. Lauenburg átengedésekor volt már szellőztetveekényes kérdés. Mit akarnak ujabban vele? Tán bizony Schleswig*katonai kormányzója, Manteuffel tábornok közelebbi nyilatkozata adott rá okot, ki biztatta a jó schleswigieket, hogy soká nem lesznek a holsteiniaktól külön válva. Mivel ez egyesülés csak ugy történhetnék, ha Ausztria Holsteinért is pénzbeli kárpótlást kap: azt hiszik talán ama hirek terjesztői, hogy Holstein után a vásárra majd Velencze jön. Szintúgy lehet tapogatózás e hir is: t. i. vajon mennyi igaz van abban, hogy Poroszország az osztrák-olasz birtokokat biztosította. Az Independance a manifcstumról. A császári nyilatkozványról a külföldi lapok közül még csak az „Indep." szól. „A reichsrath felfüggesztése' úgymond, Ausztriában élénk aggodalmakat s z ü 1 h e t a birodalom alkotmányos jövőjét illetőleg ; de a manifestum ez aggodalmakat nyilván eloszlatja. Hogy a császári kormány magának tartja fen a szükséges pénzügyi és népgazdasági rendszabályokhoz nyúlni, ezt az „Indep." nagy bajnak tartja az uj kormányra nézve. Ha e szirtet szerencsésen kikerülheti, s tettei Ígéreteivel összhangzanak és a köz szabadságot kifejti: csak akkor mondhatjuk, Ausztria uj korszakba lépett és jövője meg van mentve. Az „Indep " az osztrák minisztériumnak a legjobb sikert kivánja e kisérletnél, melynél fogva „Ausztria szabadságát és egységét, a birodalmi népek jogai tiszteletének alapjára kivánja fektetni." Lamarmora javaslatát Velencze eladása végett, a „Daily Telegraph" is bizonyítja, amennyiben krónikái éllel hozzáteszi, hogy a Velenczéért ajánlott összeg 40 millió font sterling. Na az már csakugyan volna valami, ha Olaszország ily roppant összeget most ki tudna terémteni. A berlini „Bank és kereskedelmi újság" után táviratozzák nekünk — irja a régi „Presse" — : Erlanger bankár Párisból Bécsbe utazott, kérdést teendő, vajon Velencze szintoly eladó-e mint Lauenburg. Erlanger mögött Fould állana. Az osztrák pénzügyi tervekkel Erlanger csak mellesleg foglalkoznék. „Természetesen ez a hir — jegyzi meg rá a régi Presse — csak kövér kacsa. Ily eszelős dolgokat csak egy börze-lap eszelhet ki, de bankár komolyan nem űzhet." Bismarck gróf, Merseburgban léte alatt ismételve konferencziázgatott az ott mulató fejedelmi vendégekkel. A király, miniszterelnök jelenlétében, hosszasan beszéllt Koburg hggel; a jó egyetértés köztük isméthelyreállott, ugy hogy a jövő farsangon, a hg a porosz udvart meglátogatná. Hohenzollern hg. családjávalekkor szintén Berlinbe jö. Véleménykülönbség Franczia ós Poroszország közt. Biasriizi levelek erősitik: a császár a legélénkebb kifejezések közt szól a gasteini szerződésről s azt mondja, hogy Francziaország ez alkalommal megcsalatott. Lesznek emberek, kik viszont azt állítják, hogy ez az egész boszuság csak álezat, mely alatt a két ország titkos egyetértése rejlik. Miniszterválság Londonban. A „Francé" egy állítólagos miniszterkrizisröl értesiteti magát Londonból. Ez a királyné viszonyából eredne Németországhoz. Tudva van az az élénk rokonszenv, melyet a királyné Németország, kivált Poroszország iránt táplál. Az utolsó brit sürgöny a gasteini szerződésről kétségkívül sértette ö felsége érzelmeit. E hangulat befolyása alatt némi összeszólalkozás történt a királyné és a külügyi miniszter közt. Russell lord mint politikus, nem valami simulékony e%yén. Szigorúan ragaszkodott a királyné ellenében is a maga nézeteihez s végre kijelenté, hogy kész visszavonulni, ha a kabinetben jelenléte ö felségének nem tetszik. Palmerston támogatta Russellt és annak nézetéhez csatlakozott. S igy a dolognak szépen vége lett. Rendszabályok a féniek ellen. Eddig mintegy 31 egyént fogtak el. Valami James Stephens nevü egyénre 200 font st. jutalom van kitűzve. 1848-ban, Shook név alatt szerepet játszott s egy évtizeddel később a Phönix-összeesküvésben vett részt. Ekkor szerencsésen megmenekült. Corkban a rendőrség töméntelen levelekre talált, melyek a mozgalomra vonatkoznak. Ez iratok közt az összeesküvők teljes névjegyzéke találtatott, mely a grófság lakosságából 3,000 ember nevét mutatja ki, ugy hogy a rendőrség 24 óra alatt elfoghatja őket. Corkban 400 constabler működik. Dragonyosok és tüzérek- állitattak ki; a magánosoktól szedik bt a fegyvereket. Az Arnerikából érkező gőzösökön az utazók podgyászait megmotozzák stb. Altalános a meggyőződés, hogy a nyugalom L honban nem fog komolyan veszélyeztelni. A jiOPla nagy figyelemmel kíséri a dunafejedelcmségi eseményeket, azon való aggodalmában, hogy az ott uralkodó izgatottság netalán Bolgárországba fog átplántáltatni. A Divan f. hó 2-ról sürgönyt intézett Kuza lighez, melyben felhiyatik, hogy az országban a békét helyreállítsa s az elégületlenséget czólszcrü reformokkal hántsa el.